Mi a helyzet a vámokkal, amelyeket Donald Trump amerikai elnök be szeretett volna vezetni? – teheti fel a kérdést az, aki nem a külföldi sajtóval kel és fekszik. Röviden összefoglalva, jelenleg annyi, hogy bár bevezették őket, de belföldön a bíróságok komoly ütéseket vittek be az elnök vámjainak. Már két alsóbb szintű bíróság is úgy ítélkezett, hogy az elnöknek nem volt joga bevezetni őket, hamarosan pedig az szövetségi Legfelsőbb Bíróságon a sor, hogy kimondja a végső döntést a tarifákról. Csakhogy, ha a taláros testület az államfő intézkedését elkaszálja, akkor az Egyesült Államoknak akár százmilliárd dollárnyi már beszedett vámot kellene visszafizetnie, zömében amerikai cégeknek.

Augusztus végén a washingtoni fellebbviteli bíróság törvénytelennek minősítette Donald Trump amerikai elnök által kivetett vámok többségét, amelyekről még április 2-án, az általa csak felszabadulás napjaként említett napon döntött.

A bíróság múlt héten 7:4 arányban úgy határozott, hogy az elnök túllépte hatáskörét, amikor a vámtarifákról rendelkezett, de október 14-ig helybenhagyta azokat, hogy a kormánynak legyen ideje a Legfelsőbb Bírósághoz fordulni az ügyben – a döntésével lényegében helyben hagyta az alsóbb szintű, a New York-i Nemzetközi Kereskedelmi Bíróság még májusban meghozott ítéletét.

Az ítélet alól csak az ágazati (acélra, alumíniumra, rézre) kivetett vámok képeznek kivételt, mert az elnök ezeket egy másik törvényre, az 1974-es Kereskedelmi Törvényre hivatkozva vetette ki, amit nem támadtak meg a bíróságon.

Trump már korábban jelezte, nem ért egyet a bíróság döntésével, szerdán pedig fellebbezett ez ellen, így a vámokról a republikánus többségű szövetségi Legfelsőbb Bíróság fog végleg határozni. 

Donald Trump már régóta azt állítja, hogy a világ többi országa „lehúzza Amerikát”, és szerinte az amerikai termékekre magas vámot és adóterheket rónak ki, ezért ő csak kölcsönös vámtarifákat vet ki a szerinte országát megkárosító államokkal szemben. Érve alapján így a külföldi országok fizetnek majd Amerikának.

Ez ugyanakkor nem így van, a Trump-adminisztráció ugyanis a külkereskedelmi mérleget vette alapul a vámtarifák meghatározásánál – amit később a kormány is megerősített –, ráadásul tévesen azt állította, hogy a vámtarifákat majd a külföldi cégek fogják fizetni az Egyesült Államoknak, miközben a valóságban ez az amerikai importőröket terheli, végső soron pedig a fogyasztókat, mivel az importőrök általában a vámot beépítik az áraikba.

A washingtoni fellebbviteli bíróság ugyanakkor nem az alapján ítélt úgy, hogy a Trump által kivetett vámok törvénytelenek, hogy az elnök a vámot helytelenül értelmezte, hanem azért, mert a vám gyakorlatilag egyfajta adó, amit a szövetségi kormány beszedhet egy másik országból származó termék után, viszont nem mindegy, hogy a bevezetéséről ki dönt.

Az amerikai alkotmány ugyanis elég egyértelműen határoz arról, hogy a vámkivetés joga a kongresszust illeti, és nem az elnököt. Trump azonban a kongresszust megkerülve, saját hatáskörben vezette be a vámok zömét, vészhelyzeti jogköreinek érvényesítésével.

Az elnök jogászai azzal érvelnek, hogy a veszteséges kereskedelem nemzeti vészhelyzetnek számít, s a vészhelyzeti kereskedelmi jogkörökről szóló (International Emergency Economic Powers Act, IEEPA) 1977-es törvény az elnököt felruházza vámok kivetésének jogával is. Azonban a bíróságok a törvény szövegét értelmezve arra jutottak, hogy az elnök nem vethet ki az IEEPA-ben biztosított elnöki jogkörökkel vámokat.

Biztos volt, hogy a Legfelsőbb Bíróságig mennek Trump vámjai

Trump vámjait egy közös keresetben támadta meg a bíróságon 12 demokrata vezetésű állam, és számos olyan cég, amely külföldről behozott áruk értékesítésével foglalkozik, ezért a kivetett vámok súlyosan érintik őket. A felperesek álláspontja szerint a tarifák alkotmányellenesek, mert arról nem a kongresszus határozott, valamint jelentős anyagi terhet rónak a vállalkozásokra és a fogyasztókra.

A korábban említett két bírósági ítélet a felpereseknek adott igazat. Azt a kereskedelmi és a fellebbviteli bíróság nem ítélte meg, hogy a veszteséges kereskedelem nemzeti vészhelyzetnek számít-e – a demokraták szerint nem, Trump szerint igen – , de azt igen, hogy az ebből az indokból érvényesített különleges elnöki jogkörökkel nem lehet vámokat kivetni, még akkor sem, ha az elnök által hivatkozott vészhelyzet fennállna.

Az elnök fellebbezett a fellebbviteli bíróság ítélete ellen, így az ügy alkotmánybíráskodási feladatokkal rendelkező Legfelsőbb Bíróság elé kerül. Ez a testület ugyan konzervatív többségű, de mivel a vámkivetés jogával az alkotmány elég egyértelműen a kongresszust ruházza fel, így kérdéses, hogy Trump mellett döntenek-e majd.

Ezt azért is nehéz előre megmondani, mert ugyan a konzervatív bírák jogfelfogása szerint az alkotmányt szó szerint kell értelmezni annak jogalkotási története vagy lehetséges mögöttes céljai nélkül, de amióta konzervatív többségű lett a Legfelsőbb Bíróság összetétele, előfordult már, hogy ennek ellenére Trumpnak kedvezően ítélkeztek – ilyen volt például, amikor úgy határoztak, az amerikai elnök részleges immunitást élvez, és nem lehet büntetőjogi felelősségre vonni azokért a hivatali ideje alatt hozott döntésekért és tettekért, amit elnökként hozott meg.

Donald Trump a fellebbviteli bíróság ítéletére reagálva ezt írta közösségi oldalán:

Ha ezt a döntést helybenhagyják, az szó szerint tönkretenné az Amerikai Egyesült Államokat.

Egyébként szinte biztos volt, hogy a vámok kérdése a szövetségi Legfelsőbb Bíróság elé fog kerülni. Egyrészt azért, mert alkotmányjogi kérdésekben – például, hogy az elnök vethet-e ki ilyen széles körben vámokat, mint ahogy Trump tette – a Legfelsőbb Bíróság ítélete az irányadó, másrészt azért, mert várható volt, hogy a vámok kivetését megtámadják majd bíróságon, a felek pedig fellebbeznek majd a döntések ellen.

Ráadásul az is biztos volt, hogy a 79 éves államfő nem fogja annyiban hagyni, ha alsóbb szinten a vámkivetései ellen ítélnek, ugyanis a tarifák bevezetése gyakorlatilag elnöki programjának gerince, amitől a gazdasági csodát és Amerika bevételeinek növekedését várja.

Donald Trumpot gazdasági tanácsadója téves nézetei befolyásolhatták

Itt azért érdemes zárójelben megemlíteni, hogy annak ellenére, hogy Trump már évtizedek óta problémának látja az Egyesült Államok külkereskedelmi deficitjét, ez a közgazdászok szerint nem feltétlenül azt jelenti, mint amit Trump és az elnök e nézetét felerősítő gazdasági tanácsadója, Peter Navarro állít.

Az elnök és Navarro azt állítja, hogy Amerikát lehúzzák, amikor például az Egyesült Államok több árut vásárol Kínától, mint amennyit Peking vásárol tőlük, azonban ez nem feltétlenül igaz. Az amerikai külkereskedelem azért deficites, mert Amerikának – mivel gazdagabb ország – a felvásárlóereje is nagyobb, míg a szegényebb országokba az Egyesült Államok kevesebb árut tud exportálni, mert ezeknek az ára magasabb.

Ráadásul a második világháború után az akkori amerikai politikai és gazdasági gondolkodás a termelés és a gyártás kiszervezését támogatta, mivel így a termelési költségek alacsonyabbak lettek, ami növelte az amerikai cégek profitját, míg a külföldre telepített gyárak felpezsdítették az ottani gazdaságot is.

A kereskedelmi deficit emellett azért is szinte lényegtelen az Egyesült Államok szempontjából, mert a dollár a világ legfontosabb tartalékvalutája, így a kereskedelmen elbukott pénzt valójában a külföldi befektetők vissza is hozzák.

Bárhogy is ítél a Legfelsőbb Bíróság, a harc azután is folytatódik 

Trump a nyilvánosságban, míg csapata a Legfelsőbb Bírósághoz benyújtott kérelmében, a jogi alapok helyett egyaránt leginkább a már kivetett vámtarifák és beszedett vámok eltörlésének lehetséges negatív hatásaival érvelnek a vámok mellett, míg ezek jogosságát azzal magyarázzák, hogy Trump a nemzeti érdek védelme érdekében egy, az országot fenyegető vészhelyzetben döntött a vámok bevezetéséről a kongresszust megkerülve. Valamint a már korábban említett 1977-es törvény az olvasatuk szerint feljogosítja az elnököt, hogy ilyen esetben a törvényhozás nélkül döntsön a kérdésben.

Trump a fellebbviteli bíróság döntését úgy kommentálta, hogy a vámok eltörlése „teljes katasztrófa” lenne az ország számára, valamint „szó szerint elpusztítaná az Egyesült Államokat”, míg jogi csapata a beadványában úgy érvel az elnök által kivetett vámok mellett, hogy „a vámok előmozdítják a békét és a példátlan gazdasági jólétet”, valamint „kihúzzák Amerikát a katasztrófa széléről, helyreállítják [az ország] tiszteletét és helyzetét a világban”.

Trump és jogászai nem vitatják, hogy a kongresszus dönthetne a kérdésben, és azzal érvelnek az elnök által kivetett vámok jogossága mellett, hogy olyan vészhelyzet áll fenn, hogyha az elnök túl is lépte a jogkörét, a vészhelyzet miatt egyszerűen ez szükséges volt.

Mint a Politico jogi szakértője elemzésében írja, az elnök csapatának érvelése jogilag gyenge lábakon áll, és leginkább egy eredménycélú bírói aktivizmust várna el a Legfelsőbb Bíróság bíráitól, amit a konzervatív, az alkotmány szó szerinti értelmezését követő bírák a múltban elítéltek.

Ennek ellenére sajtóhírek szerint a Trump-adminisztráció már készül arra az esetre is, ha végül ellene döntenének, hogy miképpen lehetne majd megkerülni a döntést.

A kormány jelenlegi terve arra az esetre, ha vészhelyzeti jogkörökről szóló 1977-es IEEPA-vel nem tudják bevezetni a vámokat, hogy akkor megpróbálják egy másik, az 1974-es Kereskedelmi Törvény keretein belül visszavezetni a bíróságok által eltörölt intézkedéseket.

A széles körű vámok visszaállításának leggyorsabb módja az lenne, ha a 1974. évi kereskedelmi törvény 122. szakasza alapján „fizetésimérleg-vészhelyzetet” hirdetnének, amely lehetővé teszi az elnök számára, hogy legfeljebb 150 napra 15 százalékos vámokat vessen ki a más országokból származó árukra. Ezzel ugyan a vámok valamennyire megmenekülhetnének, viszont jóval alacsonyabb mértékben vethetné ki azokat – Indiával szemben például 50 százalékos vámtarifa van érvényben, azaz erre a törvényre hivatkozva Trump azt nem tudná ismét ekkora nagyságban kivetni.

A másik probléma, hogy a 150 nap elteltével azonban ezeket a vámokat a kongresszusnak meg kellene hosszabbítania, aminek ugyan mindkét házában republikánus többség van,

de nem minden republikánus képviselő és szenátor ért egyet száz százalékban Trump kereskedelmi politikájával.

A képviselőházban mindössze kétfős többsége van a pártnak, így ha csak ketten elleneznék azt, vagy valami okból nem tudnának szavazni – például családi vagy egészségügyi ok miatt igazoltan lennének távol –, akkor már nem sikerülne ennek zöld utat adni.

Emellett a képviselőházi republikánusokat azért sem zavarta eddig, hogy az adminisztráció a vámok kapcsán az elnöki jogkört szélesen értelmezte, mert így a nyilvánosságban e kérdésben nem jelent meg a képviselőházi republikánusok közötti megosztottság. Helyette inkább hagyták, hogy az elnök döntsön, és viselje ennek minden következményét, míg Mike Johnson republikánus házelnök továbbra is fel tudta mutatni frakciójának egységét.

Egyébként Trump vámjainak jogi problémái megszűnnének, ha a kongresszus a jogkörét visszavéve megszavazná az elnök által kivetett vámtarifákat.

Azonban, mint erre rámutattunk, a szűk republikánus többség miatt ez rendkívül bizonytalan kimenetelű lenne, ezért a Fehér Ház valószínűleg erre csak az utolsó lehetőségként tekint.

Ha Trump vámjainak a kivetését a Legfelsőbb Bíróság is jogtalannak ítéli, akkor a most érvényben lévő vámok október 14-ig lehetnek érvényben – hacsak a taláros testület nem dönt erről hamarabb, mivel Trumpék egy másik beadványban azt kérték, azt már szeptember 10-től tárgyalják, hogy az októberi határidőig döntés születhessen –, majd ezután ha Trump él az 1974-es törvénnyel, akkor még 150 napig, egészen 2026. március 13-ig megmaradhatnak a vámok, de a tarifa csak 15 százalékos lenne. 

Azonban, ha bebizonyosodik, hogy Trump a tarifákat törvénytelenül, elnöki jogkörén túllépve vetette ki, akkor a kormánynak lehet, hogy vaskos kárpótlást kell fizetnie az érintett cégeknek. 

Ha ugyanis a Legfelsőbb Bíróság kimondja, hogy az elnök túllépte a hatáskörét, akkor a felszabadulás napján kivetett vámok semmissé válnak, majd arról is kell határoznia, hogy azokat ex tunc, azaz visszamenőleges hatállyal, vagy ex nunc, azaz csak a bíróság döntésétől kezdve teszi semmissé.

Előbbi esetben a már beszedett vámokat vissza kellene fizetnie a szövetségi államnak, ami Trump szerint már 17 billió dollár, ugyanakkor mint arra az Axios rámutatott, ez a szám több mint valószínűtlen: egyrészt ez a négyszerese az összes amerikai importnak, valamint több mint a fele a teljes amerikai gazdaságnak. Ráadásul a Fehér Ház korábban ennél alacsonyabb számot említett, amit a vámtarifák a szövetségi kormánynak hoztak, míg az elnök az eddigiek során 150 milliárd dollárral büszkélkedett.

Mindenesetre, ha az adminisztráció októberig folytatja a vámok beszedését, majd pedig a bíróság úgy dönt, hogy mindezt törvénytelenül vezették be, akkor így is brutális összegre rúghat a kereskedőknek fizetendő kormányzati kártérítés összege.

Mi lesz így az Európai Unióval kötött megállapodással?

Ugyan az amerikai bíróságok nem a kereskedelmi megállapodásokat és az azokban lefektetett vámokat vizsgálják, hanem hogy az elnök túllépte-e jogkörét, amikor egyoldalúan vetett ki új vámtarifákat, de már Trump is felvetette, hogy a felszabadulása napján kivetett vámtarifák semmissé tétele az attól jogilag függetlenül megkötött kereskedelmi megállapodásokat is veszélybe sodorná.

Egyrészt Trump úgy kötött kereskedelmi megállapodásokat – például az Európai Unióval, az Egyesült Királysággal vagy Japánnal –, hogy benne volt a pakliban, hogy a fenyegetésként kivetett magas vámtarifákat az amerikai bíróságok végül elkaszálják.

Ugyanakkor a kereskedelmi megállapodások jogilag különböznek az egyoldalúan kivetett vámoktól, így az amerikai Legfelsőbb Bíróság ítélete jogilag nem is befolyásolná azokat, viszont politikailag már igen: a legtöbb ország ugyanis azért kötött az Egyesült Államokkal új, magasabb vámokról szóló kereskedelmi megállapodásokat, hogy elkerüljék a Trump által még áprilisban bejelentett ennél is magasabbakat.

Azonban nem csak az Egyesült Államokban lévő jogi helyzet miatt bizonytalan még az Ursula von der Leyen Európai Bizottság-elnök és Donald Trump közötti megállapodás kimenetele. A kereskedelmi megállapodást még a tagállamok szakminisztereiből álló Európai Unió Tanácsának, valamint az Európai Parlamentnek is el kellene fogadnia, és jelenleg nagyon úgy néz ki, hogy a parlament erre nem hajlandó.