Donald Trump győzelme a belső amerikai piac számára deregulációt, adócsökkentéseket, piacvédelmet hozhat, a világgazdaságnak a protekcionizmus növekedését. Az Európai Unió és a magyar gazdaság új kihívásokkal szembesül, de közben lehetőségek is nyílnak. Gyorsértékelés.

Ahogy az amerikai választások előtt írtuk, tegnap két szöges ellentétben álló gazdasági vízió közül választhattak az amerikaiak. Míg a demokrata Kamala Harris a gazdagok adóinak megemelésére, célzott vámok bevezetésére és a szociális támogatások bővítésére helyezte programjában a hangsúlyt, a republikánus volt-elnök, Donald Trump alacsonyabb vállalati adókat, kereskedelmi védőintézkedéseket és deregulációt ígért.

Trump karakteres programpontjai a következők:

• Vállalati adókulcs csökkentése 15-20%-ra;
• 60%-os vám minden kínai árura; 10-20%-os általános vám az összes importra
• Gazdasági szabályozások jelentős csökkentése; vállalati fúziók és felvásárlások akadályainak csökkentése
• Medicare privatizálása; kórházi ellátások költségtérítésének csökkentése; Medicaid kiadások csökkentése
• Szabályozások csökkentése a lakáspiacon; szövetségi földterületek megnyitása lakásépítésre; illegális bevándorlók kilakoltatása és deportálása
• A Republikánus Párt jelöltje emellett újra belengette, hogy kilép a Párizsi Éghajlatvédelmi Megállapodásból, és visszavágja a környezetvédelmi szabályozást, az energiapolitikában pedig a „fúrj, bébi, fúrj” megközelítést részesíti előnyben, vagyis fokozza a fosszilis energiahordozók kitermelését.

Az ígéretek megvalósításának nem lesz akadálya a törvényhozás, a Kongresszus mindkét házában republikánus többség támogatja majd az elnököt. Jóval nagyobb szorító erőt jelent, hogy az erőteljes vámlépésekből várható bevételek nem fedezik a kiadásnövelő, adócsökkentő intézkedéseket,

a teljes program a számítások szerint 7800 milliárd dollárral növelné az Egyesült Államok államadósságát.

A fentiekből adódik az a gazdasági kép, amit summázva az élesedő világkereskedelmi feszültségekkel, tovább lazuló költségvetési politikával, a stimulus hatására rövid távon kitartó tengerentúli konjunktúrával, de emelkedő amerikai hozamokkal szoktak jellemezni. Mindezekből fakad a dollár erősödése és a feltörekvő, exportorientált gazdaságok devizáinak gyengülése. Ennek reflex-szerű jeleit már láthatjuk is a piacokon, idehaza természetesen a forint további látványos gyengülése szúrhat szemet.

A Német Gazdasági Intézet (Institut der Deutschen Wirtschaft) korábbi elemzése szerint egy olyan forgatókönyv, amely szerint 2025-ben a vámok 10 százalékra emelkednének az összes amerikai importra, illetve 60 százalékra a Kínából származó amerikai importra, a világ GDP-jének jelentős csökkenését eredményezné. 

Az alapforgatókönyvhöz képest a világ GDP-szintje 2025-ben csaknem 0,6 százalékkal lenne alacsonyabb, a hatás 2027-ben érné el a csúcsot, 1,1 százalékkal.

Egyes szakértők azt is vitatják, hogy az Egyeüslt Államok számára óriási fellendülést hozna Trump programja. Robert Z. Lawrence, a Harvard Kennedy School professzora szerint a termelő szektorokra koncentráló gazdaságfejlesztési elképzelések már nem tudják betölteni korábbi szerepeküket a modern gazdaságokban. A feldolgozóipar foglalkoztatáson belüli részesedése ugyanis az 1970-es évekbeli 30%-ról napjainkra alig 8%-ra csökkent.  Ezzel együtt a nagy fiskális költekezés – ha megvalósul – keresleti oldalról biztosan nagy támaszt ad az amerikai növekedésnek.

Európai következmények

Mivel Trump korábbi elnöksége alatt, és a mostani kampány során is többször nyíltan támadta az Európai Uniót kereskedelmi ügyekben, általános várakozás, hogy az Egyesült Államok kereskedelempolitikája újból felkeményedik, és élesednek vagy akár növekednek a korábban felfüggesztett kereskedelmi korlátozások. Ez a devizapiacon az euró gyengülésével, a dollár erősödésével járna.

Az energiaágazatban Trump a zöld energiával kapcsolatos kezdeményezésektől – például a tengeri szélerőművek projektjeitől – való jelentős eltávolodást szorgalmaz, és a fosszilis tüzelőanyagok, köztük a cseppfolyósított földgáz (LNG) termelésének növelését szorgalmazza. Bár ez olcsó alternatívát kínálhat Európának az orosz energiaimport kiváltására, de ez megzavarhatja a megújuló energiaforrásokra való áttérésre irányuló, folyamatban lévő uniós erőfeszítéseket is.

A társasági adókulcs 15%-ra csökkentése versenynyomást gyakorolhat az európai vállalatokra, és potenciálisan elcsábíthatja a befektetéseket az EU-ból. Ez az unió aggodalmai szerint kereskedelmi egyensúlytalanságokhoz vezethet és megterhelheti a gazdasági kapcsolatokat, különösen azokban az iparágakban, ahol az amerikai és az európai vállalkozások globálisan versenyeznek.

A vámok és a protekcionista politika nem csak a közvetlen európai exporton keresztül hat kedvezőtlenül. Az EU-ra az USA részéről fokozott nyomás nehezedhet, hogy csökkentse kereskedelmi kapcsolatait Kínával, ami esetleg bonyolíthatja saját kereskedelempolitikáját. Úgy tűnik, az egyik legérdekesebb kérdés az lesz, hogy

az Egyesült Államok számára az EU elsősorban kereskedelmi ellenség lesz, vagy partner a Kína elleni kereskedelmi háborúban.

A választások előtti napokban azonban a Portfolio információi szerint az unió több tisztségviselője meglátta a lehetőséget Trump új elnökségében. Bár több belső tanulmány, jelentés és diplomáciai feljegyzés is igazolja: az EU-nak súlyos kihívást jelent, ha a Republikánus Párt jelöltje beváltja fenyegetéseit, de összességében Európát arra kényszerítené, hogy a világhatalmi színpadon aktívabban keressen partnerséget a globális dél országaival, erősebb kereskedelmi kapcsolatokat építsen ki az indo-csendes-óceáni térségben, Afrikában és Latin-Amerikában. Erősebb lenne a diverzifikációs nyomás, valamint az önállósodásra való hajlandóság is.

„Elég öngyilkos gondolat nyíltan támogatni Donald Trump kampányát egy uniós tagállamnak, mivel az biztosan a külpiacok beszűkülését jelenti, ami a német gazdasági erőtér hatása miatt számos európai ország növekedését megtizedelné” – mondta egy diplomata, aki szerint ezzel együtt is hosszú távon az EU jobban járna a konzervatív politikus elzárkózásával.

A Portfolio-nak nyilatkozó diplomaták szerint bár a Letta- és Draghi-jelentések miatt napirenden van a versenyképességjavítás, a tagállamok egy jelentős része úgy képzeli a szükséges reformokat, hogy a jelenlegi status quóban kellene csak „foldozgatni az uniós konjunktúrát”. A legtöbb kormány az igazán fájdalmas és nagy horderejű reformoktól tart, ami alól két terület kivétel: a dereguláció és a tőkepiaci unió implementálása. Viszont az országok félnek például a közös adópolitikától, a kínai ellátási láncokról való gyors ütemű leválástól, a közös infrastruktúrafejlesztési projektektől és a protekcionista intézkedésektől. 

Trump alatt az EU-nak nem marad más választása: protekcionista lépéseket kell hoznia, fel kell gyorsítania a gazdasági integrációt, meg kell reformálnia a kohéziós politikát, valamint ki kell építenie a saját, közös uniós diplomáciai kapcsolatrendszerét az egész világon

– mondta a Portfolio-nak egy tisztviselő, amikor a lehetőségeket fejtegette.

Francia diplomaták szerint az Európai Unió védelmi iparát is felfuttatná, ha az Egyesült Államok egy rossz partner lenne, de azzal még ők sem számolnak, hogy az amerikai hadsereg jelentette védőernyő eltűnne a kontinens fölül. Az az álláspontjuk, hogy a hadügyi kiadások NATO 3 százalékos elvárását a legtöbb ország idővel teljesítené, ami miatt Trump nem vonná ki csapatait az európai állomáshelyeikről.

A derűlátóbbak hozzáállását az eddigi helyzet is magyarázza. Jelenleg jóval gyengébbek az EU-amerikai kapcsolatok, mint voltak Donald Trump előző elnöksége előtt. A Biden-adminisztráció ugyan a biztonságpolitikai együttműködésekben jobb partnerré vált, mint akárcsak Barack Obama alatt volt az Egyesült Államok, de gazdaságilag a viszony fagyos, végeláthatatlan tárgyalások folynak az amerikai Inflációcsökkentő törvény kapcsán, valamint a kereskedelmi egyezményeknél is. 

Joe Biden csak résnyire nyitotta ki az ajtót Trump után, és Harris alatt sem tárulna szélesre a bejárat

– foglalta össze egy német diplomata.

Magyar következmények

A magyar gazdaságra gyakorolt várható hatások nem függetleníthetők attól, hogy az Európai Unió tagjaként egy közös kereskedelempolitikai térség részei vagyunk. Ennek megfelelően az EU-t sújtó kereskedelempolitikai lépéseknek a magyar gazdaság is elszenvedője lehet. Sőt, a gazdaságszerkezeti különbségeket is figyelembe véve a KKE-régió, beleértve Magyarországot, érezné meg leginkább Trump kereskedelempolitikájának hatását. Az Erste Group Research rámutat, hogy a kelet-közép-európai országok közül

Szlovákiának és Magyarországnak van a legmagasabb exporthányada az USA-ba irányuló exportból, a teljes exportjuk 4,5%-a, illetve 3,8%-a megy az USA-ba.

A Német Gazdasági Intézet forgatókönyvei szerint a legnagyobb vesztes Németország lenne, ami a régiónkat közvetetten, a reexporton keresztül érintené hátrányosan.

Az Erste a közép- és kelet-európai (CEE) gazdaságok német gazdaságtól való függőségének hatásait elemezve arra jutott, hogy a német GDP szintjének várható 1,4%-os visszaesése a „legrosszabb forgatókönyv” esetében – amit a Német Gazdasági Intézet 2027-2028-ra jósol – a KKE-régió GDP-jének 1,0-0,2%-os visszaesését okozhatja az alappályához képest már az első évben, 2025-ben is. 

Magyarország esetében ez a Trump-elnökség első évében 0,5 százalékos, majd 2026-ban 0,22 százalékos Esést jelent GDP-szint alappályájában csak a német gazdaság visszaesése miatt.

A magyar kormány a Trump-kabinettől elsősorban azért remél előnyös gazdasági hatásokat, mert értelmezése szerint az orosz-ukrán háború közvetlen és közvetett hatásai felelősek a magyar gazdaság gyenge teljesítményéért, és az új elnöktől az agresszió gyors lezárását reméli. A „24 órán belüli megoldás” ígérete azonban már nagyon sokat finomodott, viszont nem igazán konkretizálódott.

• A legelső infók szerint Donald Trump egyszerűen átengedte volna az elfoglalt területeket az oroszoknak és békére kényszerítette volna Ukrajnát a támogatás megvonásával.
• Frissebb cikkek szerint Trump a fegyvertámogatások manipulálásával érte volna el azt, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán és Vlagyimir Putyin orosz elnök leüljenek tárgyalni egymással. Ha az oroszok nem akarnak tárgyalni, több; ha az ukránok nem akarnak tárgyalni, kevesebb fegyvert küldött volna Ukrajnának. Azt nem tudni, hogy ekkor Trump a béke feltételeit konkrétan hogyan képzelte volna el.
• A napokban a Financial Times írt arról cikket, hogy Trump valójában nem hagyná, hogy Ukrajna területet veszítsen: a 2015-ös minszki egyezményekből kiindulva autonóm zónákat hozna létre Ukrajnán belül, melyek ellenőrzését helyi önkormányzatok kvázi szabad kézzel végeznék. Trump a zónák és a béke betartatását, finanszírozását Európára bízná.

Ez alapján nem lehetünk biztosak abban sem, hogy január 20-ig, amikor elfoglalja az elnöki széket, Trump tervei nem módosulnak tovább. Két dolog nagyjából konzisztens Trump béketerveivel kapcsolatosan: az amerikai vezető nem akarja Ukrajnát a NATO-ban látni, illetve hajlandó engedményeket tenni Oroszországnak, de hogy mindez elég lesz-e ahhoz, hogy valódi, tartós béke jöjjön az ukrajnai konfliktusban, nem csak Trumpon múlik.

A kormányszintű kapcsolatok várható javulása a tőkepiacokon belül elsősorban a közvetlen tőkebefektetések területén kecsegtet előrelépéssel, amennyiben a magyar piac vonzóbbá válik a befektetők számára. Ezt azonban ellensúlyozhatja a külkereskedelmi akadályok feljebb taglalt emelkedése, illetve az, hogy a szakértők szerint rövid távon még a republikánus győzelem ellenére sincs esély a kettős adóztatás elkerülésére vonatkozó egyezmény felfüggesztésének törlésére. A pénzpiacok számára a rövid távú hatások nyilvánvalóan kedvezőtlenek. A dollár erősödése a forint gyengülésével jár, olyannyira, hogy a tengerentúli kötvényhozamok emelkedésével együtt akár teljesen véget vethet a Magyar Nemzeti Bank kamatcsökkentési ciklusának. Egyelőre legalábbis ezt látjuk, a piac ugyanis közép távon sem áraz újabb kamatvágást.