Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor már rég nem pusztán revizionista az EU soraiban. Manipulatív lépései a geopolitikai sakktáblán rendszerszintű játékká váltak, amely a Nyugat érdekei ellen irányul. Ebben a játszmában Magyarország fő partnerei Kína és Oroszország, míg az áldozatok az Európai Unió és az Egyesült Államok.

Orbán ritka ügyességgel használja ki a geopolitikai feszültségek nyújtotta lehetőségeket. Brüsszelt pénzkiadó automataként kezeli, míg Washingtont, Pekinget és Moszkvát támogatási forrásként és felelősségelhárító eszközként. Ez a „magyar sajátosság” komoly fenyegetést jelent a Nyugatra nézve. Orbán megmutatja, hogyan lehet úgy az EU és a NATO tagja, hogy közben rendszerszinten bontja le ezek alapjait, miközben milliárdos támogatásokat és befektetéseket kap azoktól, akik ellen dolgozik.

Brüsszeli pénzek az EU ellen
Az elmúlt 15 évben Magyarország több mint 30 milliárd eurót kapott uniós alapokból, amelyek eredetileg reformokra, infrastruktúra-fejlesztésre és innovációra szolgáltak volna. Ezzel szemben ezek a források Orbán rendszerének finanszírozását szolgálták – a médiák és az igazságszolgáltatás feletti kontroll, a kormányközeli oligarchák, üzletemberek és pártfunkcionáriusok megerősítését.

Amikor Brüsszel számon kérné Budapestet, Orbán zsarol: megvétózza az oroszellenes szankciókat, blokkolja Ukrajna támogatását, késlelteti az EU stratégiai döntéseit. És minden egyes alkalommal ez újabb engedményekhez és pénzügyi utalásokhoz vezet. 2023 végén, az uniós források „befagyasztásáról” szóló hangzatos nyilatkozatok ellenére az Európai Bizottság több mint 10 milliárd euró felszabadítását hagyta jóvá, hogy Orbán ne blokkolja a kulcsfontosságú döntéseket.

Ez több, mint politikai és pénzügyi gyengeség – ez a Nyugat válságának diagnózisa: saját maga finanszírozza azt a rendszert, amely lerombolja őt. Bár az EU-tagállamok próbálják kezelni a magyar problémát, hiányzik a bátorságuk a radikális lépésekhez – például Magyarország szavazati jogának megvonásához.

Orbán játszmája Trumppal
Nem kevésbé cinikus Orbán kapcsolata Trumppal. A magyar kormányfő számára az Egyesült Államok nem szövetséges, hanem eszköz három fő cél elérésére: belső hatalmának megerősítése, külpolitikai mozgástér bővítése, valamint konkrét előnyökért folytatott üzletelés.

Orbán a Fehér Házhoz való közelség látszatát kelti, amerikai befektetőket fogad, és a Trump Organizationt budapesti ingatlan- és szállodaipari befektetésekre ösztönzi. A gyakorlatban viszont kormánya akadályozza a kínai cégek elleni vizsgálatokat és gyengíti az amerikai befolyást a régióban.

Nyíltan támogatja az amerikai republikánusokat, Európában terjeszti a MAGA-narratívákat, konzervatív fórumokat szervez. Célja, hogy közvetítő legyen Trump adminisztrációja és az EU között. Ez lehetővé tenné számára, hogy mentesüljön az EU kritikái – korrupció, emberi jogsértések, sajtószabadság elnyomása – alól.

Törekvése az amerikai nyomás enyhítése Oroszországgal szemben, valamint Washington, Moszkva és Peking érdekeinek közelítése. Orbán célja, hogy Magyarország az a különleges európai szereplő legyen, amely képes párbeszédet folytatni Nyugattal és Kelettel egyaránt. Ha az USA kompromisszumra lép Oroszországgal és Kínával, Orbán „hídként” stratégiai haszonhoz juthat, növelve Budapest súlyát a nemzetközi porondon.

Ennek érdekében nem hivatalos kapcsolatokat ápol Trump környezetével, új befektetéseket és lojalitást ígérve.

Sankciós játszmák: haszon vérből
Orbán retorikája ellenére gazdaságilag továbbra is szoros kapcsolatot ápol Oroszországgal. Formálisan Magyarország csatlakozott az EU-szankciókhoz, de Orbán blokkolja a szankciókat orosz bankok és üzletemberek ellen, „nemzeti érdekekre” hivatkozva.

A számok azonban beszédesek: az OTP Bank oroszországi leányvállalata 2024-ben több mint 370 millió dollár nyereséget termelt – 40%-kal többet, mint 2023-ban. Ez olyan cégek kiszolgálásának köszönhető, mint az „Okszkaja Hajógyár”, amely pontonokat gyárt az orosz hadsereg számára. Ennek ellenére Orbán kivételeket alkudott ki az OTP számára a szankciós listáról – újabb EU-tranzsok fejében.

Orbán nemcsak Putyin rendszerét támogatja, hanem a saját pénzügyi hatalmi vertikumát is építi. Veje, Tiborcz István, a Raiffeisen Bank stratégiai jelentőségű oroszországi eszközeinek megvásárlásáról tárgyal, ami új csatornát nyithat az orosz üzleti pénzek EU-ba történő átutalására. Bár az osztrák csoport többször kérte az amerikai pénzügyminisztérium jóváhagyását, eddig nem kapott engedélyt.

Orbán érdeke, hogy Oroszország megnyerje az ukrajnai háborút. Egy legyengült Oroszország növelné az USA dominanciáját Európában, amit Orbán el akar kerülni. Egy erős Oroszország pedig ellensúlyt képez Brüsszellel és Washingtonnal szemben, ami Orbán számára kedvező egyensúlyt jelent.

Kína – az igazi stratégiai szövetséges
Még nagyobb figyelmet szentel Budapest Kínának.

Robert Palladino, az USA különmegbízottja nemrég kijelentette: Kína „stratégiai kihívást” jelent, ami éberséget, átláthatóságot és egységet követel a Nyugattól. Donald Trump Jr. pedig felszólította Magyarországot és más kelet-európai országokat, hogy válasszák az Egyesült Államokat fő gazdasági partnerként.

A magyar kormány azonban nem kívánja megszakítani kapcsolatait Kínával, még akkor sem, ha az USA versenytársnak tekinti a Kínai Népköztársaságot. A Washington és Peking közötti konfrontáció közepette Orbán „barátságos kapuként” állítja be Magyarországot Kína számára Európa felé. Míg az USA a globális szembenállásra koncentrál, Orbán ügyesen adja el magát megbízható szövetségesként, miközben milliárdokat fogad el Kínától.

Ma a legnagyobb új befektetők Magyarországon a kínai CATL (akkumulátorgyártó) és a BYD (elektromos autógyártó). Az infrastruktúra-fejlesztés leple alatt a kormány ajtót nyitott kínai óriásoknak: Budapest–Belgrád vasútvonal, CATL-gyár, 5G-projektek. Magyarország már több mint 2,4 milliárd euró támogatást biztosított kínai cégeknek, és ezek nem pusztán gazdasági célokat szolgálnak.

Magyarország megállapodást kötött a Huawei-jel is egy közös felhőalapú platform kifejlesztésére a 4iG Nyrt-vel. Ezen keresztül a kínai befektetők érzékeny közép-európai infrastruktúrához is hozzáférnek.

Kockázat az USA és az EU számára
Orbán Viktor nemcsak kiszámíthatatlan szövetséges.

Ő aktív résztvevője a Nyugat egysége aláásásának. A Nyugatot saját érdekei szolgálatába állítja, milliárdokat sajtol ki az EU-tól és az USA-tól, miközben szembemegy azok stratégiai céljaival. Modellje egy útmutató más autoriter vezetőknek: hogyan lehet belül maradni a Nyugaton, de közben ellene dolgozni, hogyan lehet integrált tag lenni, de autoriter rendszereket szolgálni.

Orbán nem egy semleges vagy pragmatikus Magyarországot épít, hanem a Nyugat destabilizálásának eszközét. Sikere az EU gyengeségének és az USA naivitásának eredménye. Ha Brüsszel és Washington nem talál új eszközöket a magyar rezsim elszigetelésére és nyomás alá helyezésére, Budapest végleg Moszkva és Peking faltörő kosává válhat Európa szívében.