Mihail Hodorkovszkij az ukrajnai háború befejezéséről szóló véleménycikkében megfogalmazta, hogy Vlagyimir Putyinra a szankciók nem hatnak, a rubel leértékelésével pótolhatja pénzügyi veszteségeit. Miközben Európa milliárdokat fizet az orosz gázért, a Kreml drónokkal teszteli a NATO védelmét. Az oligarcha úgy véli, a szankciók sosem állítják meg az orosz elnököt, csak az észak-atlanti szövetség katonai ereje lehet eredményes ellene.

„Egy pohár whiskyt elvenni egy részeg embertől nem teszi józanná. A Nyugat mégis vak erre a nyilvánvaló igazságra, ha az Oroszország elleni szankciókról van szó. Az igazság az, hogy nincs és soha nem is lesz olyan válasz Vlagyimir Putyin orosz elnök agressziójára, amely pusztán gazdasági téren érvényesül” − fogalmaz Mihail Hodorkovszkij orosz milliárdos a Politicónak írt véleménycikkének kezdetén.

A Jukosz korábbi ügyvezető igazgatója úgy véli, nemcsak büntetésre van szükség, hanem visszatartó erőre is. „A szankciók, amelyeket nem ellensúlyoz a védelmi képességekbe való megfelelő befektetés, és azok bevetésére való felkészültség, soha nem járnak sikerrel” − részletezte az üzletember, és hozzátette, az orosz drónok arcátlanul tesztelik a NATO védelmét.

A szankciófüggőség csapdája

„A Nyugat azonban ráfüggött a szankciók bevezetésére, mint részeg a whiskyre. Azonban ez Vlagyimir Putyin céljainak és gondolkodásmódjának alapvető félreértése” Hodorkovszkij szerint. Úgy véli, az ukrajnai háború alapvetően nem egy ország gazdasági ellenőrzéséről szól, hanem egy stratégiai és ideológiai játék az Oroszország szomszédságában lévő demokráciák ellen, valamint visszaállítaná az orosz dominanciát, amelyet Moszkva a 20. század nagy részében élvezett. Válaszul az Európai Unió három fő vonalon vezetett be energetikai szankciókat: az import csökkentése, árplafon bevezetése és másodlagos szankciók. Azonban hatásuk elhanyagolható, mert a nyugati országok továbbra is évente milliárdokat fizetnek ki az orosz gázért.

Mihail Hodorkovszkij azt írta, az a hiedelem, hogy a Kreml hadigépezete megállítható energetikai szankciókkal, egyszerűen nem állja meg a helyét. A nyugati vezetők csak áltatják magukat, Putyin indítékait saját demokratikus értékeik lencséjén keresztül látják, és félreértik a globális olajpiacot. Az európai vezetők a saját közvéleményüket akarják megnyerni, míg az orosz elnök ellenkező álláspontot képvisel. Számára a nemzetei érdekek fontosabbak, mint hogy engedményeket tegyen az orosz közvéleménynek.

A veszteség sem szegi Putyin kedvét

Nem a Nyugatnak kedveznek a számok: az olaj hordónkénti 70 dolláros ára 60 milliárd dollár adóbevételt generál az orosz költségvetésnek, amelynek mintegy 40 százalékát használják fel a háború finanszírozására. Az energiaszektorra kiszabott szankciók ezt a számot mintegy 30-40 milliárd dollárra csökkentik, valamint a másodlagos korlátozások további 10-15 milliárd dollárral szűkíthetik a költségvetést − írta Hodorkovszkij.

Azonban a 400 milliárd dolláros költségvetésből még az évi 40 milliárd dollárnyi veszteség sem kényszeríti Moszkvát az irányvonal megváltoztatására. Ez jelentős korlát, de közel sem elég ahhoz, hogy Vlagyimir Putyint a tárgyalóasztalhoz ültesse. Ezt könnyen kompenzálhatja a rubel leértékelésével, és nincsenek belföldi ellenfelei, akiket figyelembe kell vennie.

Európa viszont kettős mércét alkalmaz, hiszen csak részben függetlenedne az orosz energiától. Ezt pedig Donald Trump is felrótta az európai vezetőknek, ugyanakkor reménykedik abban, hogy amerikai olajjal és gázzal helyettesítenék az orosz olajat és gázt, amelyért benyújtaná a számlát, ezt azonban Európa nem akarja megfizetni.

Csak a katonai erő számít

Mihail Hodorkovszkij megállapította, hogy a szankciók soha nem lesznek Vlagyimir Putyin számára döntő tényezők. Valószínűleg eszébe sem jutnak, tekintve, hogy rezsimjét kezdettől fogva a csalás, az illegalitás és a megtévesztés jellemzi. A szankciók csak apró kellemetlenséget jelentenek számára − vélekedik az orosz milliárdos.

Mivel az energetikai szankciók nem működnek, az egyetlen mód az orosz üzletember szerint, hogy rákényszerítsék az orosz elnököt a háború befejezésére: a NATO katonai fellépése. Semmi más nem lesz ennyire döntő. Ugyanakkor az EU vezetői nehezen tudják meggyőzni választóikat arról, hogy tartós befektetésre van szükség a védelmi kiadások növelésére. Habozásuk pedig lehetővé teszi Kínának, hogy kimaradjon a konfliktusból, és kizárólag Donald Trumpra maradjon a stratégiai kezdeményezést, minden következménnyel, ami ezzel jár.

Hodorkovszkij megjegyzi, hogy az elmúlt időszakban történt légtérsértések bizonyítják azt az egzisztenciális fenyegetést, amellyel mindannyian szembesülünk. Ez pedig megalkuvást nem tűrő választ követel. Ezért ideje felismerni, hogy bár az energetikai szankciók helyes irányba tett lépések, de mindez kevés ahhoz, hogy Vlagyimir Putyin céljait megakadályozza.