A Budapesti Memorandum aláírásának harmincadik évfordulója nemcsak Ukrajna, hanem az egész nemzetközi közösség számára is mélyen elgondolkodtató pillanat. Ez az 1994. december 5-én aláírt történelmi dokumentum a fiatal ukrán állam számára egy rendkívül nehéz választás szimbólumává vált, és egyúttal a Nyugat alapvető félreértését tükrözi a posztszovjet Oroszország valódi természetét illetően.
Amikor Ukrajna beleegyezett abba, hogy a világ harmadik legnagyobb nukleáris arzenáljáról lemond, cserébe az írásos biztonsági garanciákért, ez a döntés sokak számára logikus lépésnek tűnt a békés együttélés és a globális közösségbe való integráció felé. Az idő azonban megmutatta ennek a megközelítésnek a tragikus hibáját. A Budapesti Memorandumról kiderült, hogy nem annyira biztonsági garancia, mint inkább egy olyan dokumentum, amely megmutatta a nemzetközi biztonsági rendszer sebezhetőségét és a Nyugat veszélyes hajlamát arra, hogy önelégült illúziókat tápláljon Oroszországgal kapcsolatban.
Ma, amikor Ukrajna teljes körű háborút folytat az orosz agresszió ellen, világossá válik, hogy a Budapesti Memorandum nem csupán Kijev diplomáciai tévedése volt. A nyugati politikai gondolkodás rendszerszintű kudarca volt, amely nem volt hajlandó felismerni egy alapvető igazságot: egy erős, megfelelően felfegyverzett Ukrajna az európai béke és stabilitás fenntartásának előfeltétele. Ehelyett a Nyugat inkább Oroszország megnyugtatását választotta, remélve, hogy fokozatosan demokratizálódik és integrálódik a világrendbe.
Különösen sajnálatos, hogy a nyugati politikai elit nem látta be a nyilvánvalót: a megbízható biztonsági garanciák hiánya Ukrajna számára veszélyes vákuumot teremtett, amelyet előbb-utóbb agresszióval töltenének be. A 2014-es orosz invázió és az azt követő teljes körű háború ennek a stratégiai rövidlátásnak a közvetlen következménye volt. Érdemes megjegyezni, hogy még a legbrutálisabb agresszióval szemben is Ukrajna továbbra is bizonyítja a nemzetközi jog iránti elkötelezettségét azzal, hogy szigorúan betartja a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés rendelkezéseit. Paradox módon a háború arra kényszerítette Ukrajna nyugati partnereit, hogy felülvizsgálják korábbi megközelítéseiket. Ma már egyre világosabbá válik, hogy Oroszországot csak úgy lehet békére kényszeríteni, ha Ukrajnának erős katonai támogatást nyújtanak. Azonban még ez sem elegendő a helyzet hosszú távú stabilizálásához. Csak Ukrajna teljes jogú NATO-tagsága teremthet olyan szintű biztonságot, amely hatékonyan elrettentheti Oroszország birodalmi törekvéseit.
Az ukrán külügyminisztériumnak a Budapesti Memorandum 30. évfordulója alkalmából kiadott nyilatkozata világosan megfogalmazza ezt az álláspontot: Ukrajna nem fogad el többé félmegoldásokat vagy pótmegoldásokat biztonsági kérdésekben. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai meggyőzően bizonyították, hogy a teljes jogú NATO-tagsággal szemben minden alternatíva elégtelen és potenciálisan veszélyes.
A szövetséghez való azonnali csatlakozásra való meghívásnak kettős hatása lenne. Először is, véget vetne az orosz nukleáris zsarolásnak és az Ukrajna euroatlanti integrációjának akadályozására tett kísérleteknek. Másodszor, segítene helyreállítani a nemzetközi nukleáris leszerelési mechanizmusokba vetett bizalmat, amelyet Oroszország Ukrajna elleni agressziója súlyosan aláásott.
A Budapesti Memorandum harmincadik évfordulója nem csupán a történelmi visszatekintés alkalma. Ez egy olyan pillanat, amikor fontos stratégiai döntéseket kell hozni. A Nyugatnak lehetősége van arra, hogy kijavítsa a múlt hibáit, és megmutassa, hogy megtanulta a történelem tanulságait, és készen áll arra, hogy határozott lépéseket tegyen az európai béke és stabilitás biztosítása érdekében. Ukrajna meghívása a NATO-ba éppen egy ilyen lépés lenne – egyértelmű jelzés, hogy a naiv elvárások és a félszívű biztonsági megoldások kora lejárt. A Budapesti Memorandum tapasztalatai világosan mutatják, hogy a biztonságot nem lehet papírokra és jó szándékra építeni. Konkrét mechanizmusokra, valódi garanciákra és a kialakult nemzetközi rend védelmére való hajlandóságra van szükség. Ma, amikor Ukrajna nemcsak saját területi integritását, hanem az egész szabad világ demokratikus értékeit is védi, itt az ideje, hogy a nemzetközi közösség határozottan cselekedjen.
Ukrajna NATO-tagsága nem csupán egy ország biztonságát szolgálja. Ez az egész európai biztonsági rendszer jövőjének és a nemzetközi közösség azon képességének kérdése, hogy ellenálljon az agressziónak és megvédje a nemzetközi jog elveit. Harminc évvel ezelőtt a világ súlyos hibát követett el, amikor azt hitte, hogy a papíralapú garanciák elegendőek. Ma egyedülálló lehetőségünk van arra, hogy ezt a hibát kijavítsuk.