Biden VS Putyin: Washington geopolitikai „egygólos meccse”

         Február 20-án, hétfőn előre be nem jelentett látogatásra érkezett Ukrajnába Joe Biden amerikai elnök. Ukrajna fővárosában találkozott Volodimir Zelenszkijvel. Nem garantálható, hogy ez a találkozó a Kijev számára sorsdöntő katonai támogatási döntések miatt történt. Lehetetlen azonban tagadni a találkozó rendkívüli szimbolikáját: először is, 15 év óta ez az első látogatása az amerikai elnöknek Ukrajnában – az utolsó George Bush Jr. Ami még fontosabb: a Nyugat szupererős „pofont” intézett a Kremlnek: Ukrajna fővárosa, amelyet egy éve „három nap alatt” kellett volna elfoglalni, méltó fogadtatásban részesítette Joe Bident a kijevi vasútállomáson ukrán zászlókkal, ahová az Ukrzaliznica vonata hozta.

         Zelenszkij megjegyezte, hogy Biden látogatása rendkívül fontos támogatási jel Ukrajna és az ukránok számára. Ezt katonai és politikai szakértők is megerősítik.

         Az USA egy új katonai segélycsomagot is bejelentett, amely lőszert és egyéb fegyvereket tartalmaz majd. Biden emlékeztetett arra is, hogy kötelezettséget vállalt Ukrajna fegyverszállítására: több mint 700 harckocsi, több ezer páncélozott jármű, ezer tüzérségi rendszer, több mint 2 millió tüzérségi lövedék stb.

         Az oroszok reakciója várható volt. Ez az őszi helyzetre emlékeztet, amikor Armageddon tábornok nehéz döntést jelentett be, és a „katonai újségírok” a Telegrám- csatornákon elkezdték szétoszlatni az IPSO-t: és az alvó kijevi szabotázs és felderítő csoportokról, meg a vegyi fegyverekről, és egy csomó belorusz katonáról Volin irányába. És tulajdonképpen egy egész éven át ezeken a „madárijesztőkön” kívül nem találtak semmit. Még a nukleáris tényező is másodlagossá vált.

         Ezért sokan úgy várták Putyin február 21-i beszédét, mint „megfelelő csapást Washingtonra”. Röviden, amit Oroszország elnöke bejelentett:

  • Putyin a Szövetségi Gyűlés előtt elmondott beszédében ismét a Nyugatot és Kijevet vádolta meg a donbászi háború kirobbantásával.
  • A diktátor új területek elfoglalásával is fenyegetőzött. „Egy ténynek mindenki számára világosnak kell lennie: amint újabb nagy hatótávolságú nyugati rendszerek érkeznek Ukrajnába, kénytelenek leszünk elmozdítani a fenyegetést határainktól” – mondta Putyin.
  • Ezenkívül a Kreml feje azzal vádolta a Nyugatot, hogy az ukrajnai háborút a „globális konfrontáció szakaszává” akarják változtatni.
  • Putyin azt is közölte, hogy Oroszország felfüggeszti részvételét a stratégiai támadófegyverekről szóló szerződésben, amely előírja az atomfegyverek korlátozását.

         Az is ismertté vált, hogy az Egyesült Államok moszkvai nagykövetének azt mondták, hogy a helyzet enyhítése érdekében az Egyesült Államoknak lépéseket kell tennie az USA-NATO csapatok és felszerelések kivonásának érdekében Ukrajnából.

         Az utolsó pontot illetően a nyugati reakció kategorikus és szigorú volt: Jake Sullivan, a Fehér Ház tanácsadója bejelentette: „senki sem támadja Oroszországot. Van abban egy bizonyos abszurditás, hogy Oroszországot Ukrajna vagy valaki más katonai fenyegetése fenyegeti.” Blinken egyben „felelőtlennek” nevezte Oroszország kilépését az atomfegyver-szerződésből. Anthony Blinken amerikai külügyminiszter ennek megfelelő nyilatkozatot tett athéni látogatása során.

         „Oroszország bejelentése, miszerint felfüggeszti a részvételt, nagyon sajnálatos és felelőtlen” – mondta. Az államtitkár hozzátette: az USA figyelemmel kíséri Oroszország lépéseit, és gondoskodik országa és szövetségesei biztonságáról. Szerinte az USA bármikor kész visszatérni a nukleáris potenciál megfékezésére irányuló tárgyalásokhoz.

         Összegezve Putyin beszédét azzal a mondattal jellemezhetjük, hogy „minél rosszabb helyzetben van Putyin Ukrajnában, annál abszurdabban fog reagálni a vereségére”. Az egész esemény közül a stratégiai támadófegyverzet csökkentéséről szóló szerződésből való kilépésről szóló nyilatkozat volt a legfontosabb. A nukleáris zsarolás lényegében a szavakból tettekre fajult, még ha kompromisszumról is van szó: a szerződésből való kilépés nem végleges, és nem Oroszország lesz az első, aki atomkísérleteket hajt végre. Egyrészt igyekszik úgy viselkedni, mint aki diktálja a szabályokat, ugyanakkor igyekszik nem agresszornak tűnni.

         Ez a kijelentés valóban „ajándék” lett Ukrajnának. Egyrészt Putyin még jobban meg fogja erősíteni a nyugati országokat abban a vélekedésben, hogy ő egy ambiciózus diktátor, aki az egész világot fenyegeti. Ha valaki „nukleáris pálcát” húz fel, akkor a hagyományos háború már elveszett. India, Pakisztán és Kína reakcióját viszont nehéz kiszámítani az ilyen kijelentésekre – nem fognak örülni annak a hírnek, hogy újabb atomkísérleti telep jelenik meg a szárazföldön. És nem valószínű, hogy azt hiszik, hogy ez a kijelentés egy szánalmas geopolitikus nukleáris zsarolásának csúcsa.

         A végén érdemes a történelemmel, az emberiség legjobb tanítójával egy hasonlatot vonni. 1944 decemberében, amikor a szövetségesek és a Szovjetunió elkezdte szorítani Németországot, Adolf Hitler aláírta a gyakorlatilag ellenőrizetlen Belgium felvételét a Nagy Német Birodalomba.

         Ugyanez a helyzet Vlagyimir Putyinnal, és a mai bejelentése bizonyos mértékig úgy néz ki, mint egy kísérlet annak bizonyítására, hogy bizonyos folyamatokat ő irányít, bár valójában az úgynevezett különleges hadművelet ügye már régóta zajlik anélkül, hogy befolyásolni lehetne közvetlenül az orosz elnök részéről. A konfliktust nem lehet fájdalommentesen lezárni, és még inkább nem lehet új eredményeket elérni. Putyin nem irányítja ezt a folyamatot.

         A befolyásvesztést nemcsak a nyugati koalíció országai és Ukrajna veszik észre. Moldova is észrevette ezt, nyilvánosan beszélve Transznisztria demilitarizálásáról. És még korábban Azerbajdzsán is észrevette ezt, a Hegyi-Karabah térségében előrenyomult, az orosz békefenntartók jelenléte ellenére.

         Az olajpiacon is fokozatosan halványul Oroszország dominanciája. Az országok csendben egyre alacsonyabb árplafonokat állítanak fel, még mindig ismeretlen erők zsarolják Oroszországot csővezetékek felrobbantásával, Putyinból a piaci hétköznapi eladóvá, nem pedig globális beszállítóvá változtatva.

         A február 20-i és 21-i események egyértelmű jelet adtak a világnak, hogy a konfliktus melyik oldalán áll az erő. Valódi, konszolidált és modern, nem a nukleáris zsarolás és a beteg geopolitikai ambíciók „ereje”.

Részvény: