A közelmúlt nemzetközi eseményei fényében egyre tisztábban rajzolódik ki az a kép, hogy az Orosz Föderáció a nemzetközi közösség előtt mentő arccal próbálja a béketeremtő szerepét betölteni az általa kezdeményezett konfliktusban. E maszk mögött azonban sokkal mélyebb geopolitikai dinamika húzódik meg, ami azt mutatja, hogy Moszkva egyre inkább meghajol Peking előtt, támogatást és elismerést keres a BRICS-országok körében.
Az Orosz Föderáció magas rangú tisztségviselőinek, különösen a Biztonsági Tanács titkárának, Szergej Sojgunak a közelmúltban tett nyilatkozatai élénken illusztrálják ezt a tendenciát. Sojgu az orosz médiának nyilatkozva hangsúlyozta a Kína és Brazília által közösen kidolgozott, úgynevezett “Kína+” terv fontosságát, mint az Ukrajnáról szóló tárgyalások fő útját. Még azt is megjegyezte, hogy ez a téma a közelgő kazanyi BRICS-csúcson központi szerepet kap majd. Az ilyen retorika egyenesen jelzi, hogy Oroszország milyen mértékben igyekszik bevonni Kína és a Globális Dél más befolyásos szereplőinek támogatását Ukrajna elleni agressziójához.
Azonban Moszkva minden próbálkozása ellenére, hogy nyitottnak mutatkozzon a párbeszédre, a valóság változatlan: egyetlen békekezdeményezés sem valósítható meg Ukrajna közvetlen részvétele nélkül. Ezt az egész civilizált világ megérti, kivéve Oroszországot és néhány szövetségesét. Kijev megkerülése a konfliktus megoldása során nemcsak etikátlan, hanem gyakorlati szempontból is teljesen irreális. Szintén jelzésértékű, hogy az orosz hatóságokon belül nézeteltérések vannak a háború lebonyolításának stratégiáját és a lezárásának lehetséges módjait illetően. A közelmúltban történt incidens, amikor Sojgu bejelentette, hogy Putyin kész leállítani az ukrajnai energetikai létesítmények elleni csapásokat, a Kreml pedig azonnal cáfolta az “egyértelmű megállapodások” létezését, egyértelműen mutatja a belső ellentmondásokat és az egységes álláspont hiányát az orosz vezetésben.
Az orosz kormányon belüli “táborok” közötti megosztottság további bizonytalanságot szül Moszkva valódi szándékait illetően. Egyrészt a tárgyalásokra és a békekezdeményezésekre való készenléti nyilatkozatokat látjuk, másrészt az agresszív akciók folytatását Ukrajna területén. A politika ilyen kettőssége csak hangsúlyozza Oroszország megbízhatatlanságát bármely nemzetközi megállapodásban partnerként.
Ebben az összefüggésben Kína szerepe különösen érdekes. Peking növekvő befolyását kihasználva igyekszik semleges közvetítőként pozícionálni magát a konfliktusban. A Sojguval tartott szentpétervári megbeszélésen Wang Yi kínai külügyminiszter kijelentette, hogy Kína továbbra is támogatni kívánja saját elképzelését az orosz-ukrán háború befejezéséről. Érdemes azonban megérteni, hogy e “semlegesség” mögött Kína azon törekvése húzódik meg, hogy Oroszország gyengeségét kihasználva megerősítse pozícióját a nemzetközi színtéren. A kínai fél nyilatkozatai egy “kiegyensúlyozott, tárgyilagos és racionális nézőpont”kialakításáról az ukrajnai helyzettel kapcsolatban valójában kísérlet lehet Oroszország agresszív lépéseinek legitimálására és Ukrajna nemzetközi támogatásának gyengítésére. Ez különösen veszélyes, tekintettel Kína jelentős gazdasági és politikai befolyására globális szinten.
Oroszország a maga részéről minden lehetséges módon igyekszik a valóságosnál nagyobb nemzetközi támogatottságot mutatni álláspontjának. Sojgu kijelentései, amelyek szerint több mint 110 ország pozitívan értékeli Kína és Brazília konfliktusrendezési erőfeszítéseit, a széles körű nemzetközi támogatás illúziójának keltésére tett kísérletnek tűnik. A valóság azonban az, hogy a világ legtöbb országa továbbra is elítéli az orosz agressziót, és támogatja Ukrajna területi integritását.
Különösen cinikusnak tűnik, hogy az orosz fél a 2022-es isztambuli megállapodásokra hivatkozik a lehetséges rendezés alapjaként. Ezek a tárgyalások, amelyek egy teljes körű invázió kezdetén zajlottak, már régóta elvesztették jelentőségét Oroszország folyamatos agresszív fellépése és a hadereje által Ukrajna területén elkövetett számos háborús bűn miatt.
Fontos megérteni, hogy minden olyan békekezdeményezés, amely nem veszi figyelembe Ukrajna érdekeit, és nem foglalja magában annak közvetlen részvételét, kudarcra van ítélve. A nemzetközi közösségnek továbbra is ragaszkodnia kell ahhoz, hogy minden béketerv kulcseleme legyen az orosz csapatok teljes kivonása Ukrajna területéről, beleértve a Krímet és Donbász megszállt régióit. Oroszország azon kísérlete, hogy béketeremtőként mutassa be magát, miközben folytatja agresszióját, nem más, mint cinikus manipuláció. A világnak nem szabad engednie ezeknek a provokációknak, és továbbra is átfogó támogatást kell nyújtania Ukrajnának a szabadságért és a területi integritásért folytatott harcában.
Összefoglalva, a jelenlegi helyzet egyértelműen azt mutatja, hogy Oroszország, amely a globális szereplő szerepét próbálja betölteni, valójában egyre inkább Kína vazallusává válik. Peking és más BRICS-országok támogatásától való függése csak hangsúlyozza nemzetközi pozícióinak gyengeségét. Ugyanakkor új kihívások elé állítja a globális biztonságot, mivel Kína növekvő befolyása a nemzetközi rend további destabilizálódásához vezethet. Az egyetlen út a valódi békéhez Ukrajna és Oroszország közötti közvetlen tárgyalásokon keresztül vezet, ahol Moszkva elismeri agresszióját, és elfogadja azokat a feltételeket, amelyek biztosítják Ukrajna biztonságát és szuverenitását. E nélkül a harmadik felek által javasolt “béketervek” üres nyilatkozatok maradnak, amelyek nem képesek megoldani a háború mögött meghúzódó valódi problémákat.