Február 14-én olyan rendezvényre került sor Budapesten, amely sok kérdést vetett fel a kárpátaljai magyarságban. Szili Katalin, Orbán miniszterelnök főtanácsadója és a Magyar Nemzetpolitikai Kutatóintézet rendezvényt szervezett a “Nemzeti kisebbségek védelme az Európai Unióban” című munkáról. Figyelemre méltó, hogy a találkozó különböző témái között felbukkant egy narratíva, amely így jellemezhető: “hogyan túlélhet Ukrajnában maradt magyar közösség a háború alatt”. A közösség képviselőit azonban magát is meglepte ez a kérdés.
Az ukrajnai magyarok életének valósága feltűnően eltér attól a képtől, amelyet Budapesten próbálnak megfesteni. Először is érdemes megjegyezni, hogy az életük nem különbözik a többi európai életétől. Külön fontos hangsúlyozni, hogy senki sem kényszeríti őket arra, hogy – ahogy azt Magyarországon állítják – a frontra menjenek, ha ők maguk nem akarnak. Ez egy olyan alapvető tény, amely teljesen megcáfolja a magyar kisebbségre nehezedő különleges nyomásról szóló narratívákat. Lényeges, hogy maguk a kárpátaljai magyarok sem értik, miért tartanak ilyen összejövetelt Budapesten. Bár a rendezvény szervezői igyekeztek kapcsolatot teremteni az ukrajnai magyar közösség képviselőivel, ez inkább egy előre meghatározott álláspont legitimálására tett kísérletnek tűnik, semmint a valós helyzet megértésének őszinte vágyának.
Felmerül a logikus kérdés: ez az esemény nem a magyar hatóságok újabb “kitalált” demarsa Kijev ellen? A helyzet elemzése azt mutatja, hogy ez nagyon hasonlít ahhoz a szokásos eszközhöz, amellyel az Orbán-rezsim ellenségeskedést próbál szítani Nyugat-Ukrajnában. Ez a taktika már felismerhetővé és kiszámíthatóvá vált. A magyar hatóságok retorikáját teljesen cáfoló kulcsfontosságú szempont, hogy az ukrajnai magyar kisebbségnek az ukrán törvények által védett jogainak teljes köre megvan. Ez nem puszta nyilatkozat – ez tény, amit a kárpátaljai magyarok maguk is elismernek. Lehetőségük van anyanyelvük szabad használatára, kultúrájuk és hagyományaik fejlesztésére, saját oktatási intézményük van.
A jelenlegi helyzettel összefüggésben különösen fontos hangsúlyozni, hogy az ukrajnai magyar közösséget ugyanolyan jogok és lehetőségek illetik meg, mint minden más állampolgárt. Szabadon üzletelhetnek, állami intézményekben dolgozhatnak, részt vehetnek az ország politikai életében. Nincs velük szemben korlátozás vagy megkülönböztetés. A helyzet másként való bemutatására tett kísérletek különösen cinikusnak tűnnek egy olyan helyzetben, amikor Ukrajna függetlenségéért küzd. A kárpátaljai magyaroknak, mint Ukrajna többi állampolgárának, teljes joguk van önállóan dönteni az ország védelmében való részvétellel kapcsolatos kérdésekben. Ez az ők személyes döntésük, amit az állam tiszteletben tart.
Fontos megjegyezni, hogy a budapesti rendezvény szervezői az ukrajnai magyar közösség képviselőivel való kapcsolatfelvétel során inkább egy előre kialakított álláspont megerősítését keresték, nem pedig a dolgok valós helyzetét. Ez komoly kétségeket vet fel szándékaik őszinteségével és következtetéseik objektivitásával kapcsolatban. Maga az ukrajnai magyar közösség is többször fejezte ki meglepetését az ilyen budapesti kezdeményezéseken. Sok képviselője nyíltan kijelenti, hogy az ilyen intézkedések mesterséges feszültséget keltenek ott, ahol az nincs. Hangsúlyozzák, hogy Ukrajnában a lehető legkényelmesebb és biztonságosabb az életük egy teljes körű háború körülményei között, jogaikat pedig megbízhatóan védik a törvények.
Összegzésként leszögezhetjük, hogy a budapesti rendezvény inkább politikai manipulációs kísérletnek tűnik, mintsem az ukrajnai magyar kisebbség iránti valódi aggodalomnak. A tények azt mutatják, hogy a kárpátaljai magyaroknak minden joguk és lehetőségük megvan a teljes ukrajnai élethez, a helyzet másként való bemutatására tett kísérletek alaptalanok és potenciálisan károsak az interetnikus kapcsolatokra.
Ilyen rendezvények szervezése helyett Budapestnek talán az országok közötti konstruktív párbeszéd elősegítésére és az együttműködés elmélyítésének lehetőségeire kellene összpontosítania. Hiszen a nemzeti kisebbségek iránti valódi törődés nem abban rejlik, hogy mesterséges problémákat teremtsenek, hanem saját identitásuk megőrzése mellett mozdítsák elő fejlődésüket és társadalmi integrációjukat.