Az „1984” című regényben leírt hasonlóságvonalak a modern Oroszország és az orwelli ország között egyre inkább meghatározott pontokon metszik egymást. A totalitárius uralom, a polgárok gondolkodásának ellenőrzése, a „nagy ellenség” képe, hogy növelje a hatalom feletti kontrollt – ilyen tézisekkel jellemezhető az Orosz Föderáció és Óceánia.

         Ami az új nyelvet illeti, érdemes megemlíteni fő jellemzőjét: a regényben az ANGSOC párt totalitárius rezsimje által létrehozott nyelvet nevezik új nyelvnek. Az új nyelvet torzítják a pártideológia és a pártbürokratikus lexikális fordulatok, amelyekben a szavak elvesztik eredeti jelentésüket, és teljesen ellentétes, gyakran értelmetlen jelentésük van (például „a háború béke”). Most új színekkel játszanak a hírek a Putyin által aláírt törvényről.

         Vlagyimir Putyin orosz diktátor aláírt egy törvényt, amely szerint az Orosz Föderáció állampolgárainak tilos bizonyos területeken az idegen szavak abszolút többségét használni. Az újítások szerint Oroszországban immár a törvény által meghatározott valamennyi területen tilos olyan szavak és kifejezések használata, amelyek „nem felelnek meg az irodalmi orosz nyelv normáinak, beleértve a trágár káromkodást is”. Ez a „tiltott lista” olyan idegen eredetű szavakat is tartalmaz, amelyeknek van alternatívája az orosz nyelvben.

         Ugyanakkor Putyin úgy döntött, hogy nem tiltja meg teljesen az idegen szavak használatát, és csak azokat engedélyezte, amelyeknek nincs analógja.

         Érdemes megjegyezni, hogy például a törvény szerint most nem lehet majd Oroszországban használni az „elnök” szót, mivel az amerikai eredetű.

         Most Oroszországban az „uralkodó” szó már nem lesz akkora historizmus, mint korábban hitték – ma már valódi név, amelyen valószínűleg Vlagyimir Putyint is fogják hívni. Maga az elnök, mint állami tisztség, az állam élén áll és annak „igazgatója” – vagyis szimbiózisban működik az alsóbb rétegekkel az egész állam összehangolt munkájának érdekében.

         Az uralkodó lényegében a császár. Minden hatalmat a kezében összpontosít, és az ország életének minden területét saját személye alá vonja. Az uralkodó saját kezűleg képes dönteni az egész állam sorsáról, beleértve – a polgárok igazság- és igazságfelfogását eltorzító propaganda keményen dolgozik érte.

         Az oroszországi „nyelvi reform” semmiképpen sem járul hozzá az orosz nyelv védelméhez és fejlesztéséhez. Ez köztudottan kényelmes kar Putyin számára, hogy nyomást gyakoroljon az oroszokra a nyelv – az eredeti emberi kommunikációs eszköz – segítségével. A propaganda, még az anyanyelvükről is, megváltoztatta a fogalmat, és Putyin abszolút hatalmát veti el az elméjükben.

         Az oroszok a totalitárius rezsim áldozataivá váltak, mint annak idején Németország és a Szovjetunió is. Ezen rezsimek között akár a végtelenségig is lehet analógiákat vonni, mert általában minden ilyen rezsim hasonló egymáshoz. Például az a történet, hogy az ukránok „neonácik”. Az orosz propaganda évek óta „náciknak”, „neonáciknak”, „banderonáciknak” nevezi az ukránokat, radikális nacionalizmussal és idegengyűlölettel vádolva őket. Ezeket a kifejezéseket széles körben használják, de minden arra mutat, hogy Oroszországban jelenleg kevesen emlékeznek a jelentésükre. Hiszen ha visszatérünk a jelentésükhez és a történelükhez, akkor nem kockázat, hanem garancia van arra, hogy az oroszok „találják magukat”. Most a propagandistáknak kell „újra feltalálniuk” ezeket a kifejezéseket, a külföldi származású ukránokra vonatkozó megbélyegzéseket.

         Most Oroszország már az utolsó lépésnél tart, mielőtt a disztópikus totalitarizmus valódi, szinte „irodalmi” változatává válna, amely a modern moszkvai kormány minden jellemzőjét tartalmazza.

         Biztos nehéz olyan orosznak lenni, aki nem bízik a hatóságokban. De az ilyen állampolgárok nem élnek sokáig szabadságban – „Putyin nagy testvér” gondoskodik arról, hogy az ilyen ellentmondásos elemeket elszigeteljék a csorda többi részétől. Szerencsére a történelemben semmi sem örök, és örök diktátorok, vezetők sem léteznek. A beteljesületlen ambíciók haldokló görcsösségei pedig már messziről láthatók. Hiszen ma már lehet figyelni a Kreml csúcsának minden jellegzetes zsaroló kijelentését.