A „különleges hadművelet” aktív szakaszának témája széles körben foglal az orosz médiatéret. Magát a különleges hadműveletet általában rövidítve – SzVO-nak nevezték (KHM-nek). A „háború” szót jogi következmények miatt továbbra sem használják. A különleges hadművelet további irányairól is meglehetősen aktívan beszélnek. Közülük különös lelkesedéssel hirdetik Ukrajna államiságának és szuverenitásának teljes elvesztését. Furcsa ilyen gondolatokat hallani ugyanazoktól az emberektől, akik reálisnak tartották Ukrajna fővárosának 3 nap alatti megszállását.
Az SzVO egyik új „célja” a moldovai helyzet destabilizálása lehet, annak hátterében, hogy határozottan ellenzi a tisztek és személyzet Transznisztria területére való leszállását. Moldova hivatalosan soha nem ismerte el ezt az állami entitást, ezért továbbra is fenntartja semlegességi státuszát Oroszország Ukrajnával szembeni háborújával kapcsolatban. Oroszország a Transznisztriát csak eszköznek tekinti az államunk délnyugati határain való katonai befolyás megteremtésének céljából, valamint a lehetőség arra, hogy magát Moldovát is feszültségben tartsa Romániával. Az aggodalmat fokozhatják azok az egészen valós kijelentések, amelyek Oroszországnak a Transznisztria területe feletti protektori státuszt adják annak érdekében, hogy szabad kezek legyenek a jövőben a moldovai határokon bármilyen katonai provokációra.
Románia közvetlenül a határai mellett kaphat katonai konfliktust, ezért Moldovával közös erővel meg kell állítania a Transznisztria hatóságait. A Transznisztria Orosz Föderációhoz való csatlakozásának tervei azzal fenyegetnek, hogy megismétlik az ukrán forgatókönyvet, amely szerint most már maga Moldova „feldarabolódik”. Románia NATO-ország, emiatt nő az Oroszországgal való fegyveres konfliktus veszélye. Logikus megoldás az Ukrajnának nyújtott katonai és technikai segítségnyújtás növelése – ez a háborút el fogja tolni a román határoktól.
A fenyegetés „kihasználása” a nyugati határokon is felerősödött. Ez egy újabb referencia létrehozásához vezet a hazai orosz közönség agresszív attitűdjének ápolására – ellenséges Lengyelország, ellenséges NATO, Lengyelország instabil helyzete, mindenütt az ellenség. Mint ismeretes, Oroszország a wroclawi ifjúsági tiltakozást egy újabb narratívaként tekinti Lengyelország politikai helyzetének destabilizációjáról. Az ilyen fellépések lehetetlenné tehetőek, ha minden európai tudatában van annak, hogy csak az Ukrajnának, mint a Kreml káros befolyása elleni harci határterületének nyújtott aktív segítség védi meg az EU-t egy újabb – belső és külső – háborútól.
Ezekből a jelenségekből könnyen megjósolhatók újabb nyilatkozatok Lengyelország következő Ukrajnával kapcsolatos revansista terveiről és a Nyugat-Belorusz fenyegetésről. Hagyománnyá vált Putyin társasága és uralkodó elitje körében, hogy indokolt körülményeket kell teremteni ahhoz, hogy az orosz hadsereg háborús bűnöket követhessen el civilek ellen. A Lengyelországból és Ukrajnából származó fenyegetések Lukasenko elnök által létrehozott mesterséges konstrukciók. Tanulmányozta a Putyin által bemutatott anyagot – a rezsim stabilitását a külső fenyegetések rovására tartják fenn. Emiatt a fehérorosz társadalomnak elleneznie kell Lukasenko azon terveit, hogy Fehéroroszországot fegyveres konfliktusba vonja be, akár Ukrajnával, akár Lengyelországgal. Emellett a Fehéroroszországban a Kreml befolyása alóli mentességet biztosító légkör megteremtése valamint az Ukrajnával és az EU-országokkal való szövetség az alapja lesz Putyin és támogatói esetleges birodalmi ambícióinak semlegesítésének.
#Lengyelorszag #Ukrajna