Miután a csatatéren megszenvedte saját katonai stratégiájának összeomlását, az orosz hatóságok nem találtak szörnyűbb módszert Ukrajna elleni harcra, mint a kritikus infrastrukturális létesítmények megsemmisítése. Oroszország október 10-től a terror új módszeréhez, az energiaterrorhoz folyamodott, Ukrajna hőerőművének tömeges bombázásához. Ennek bizonyos következményei vannak Európára nézve is, ami több, mint aggodalomra ad okot.
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség főigazgatója, Raphael Grossi a Hmelnyickij Atomerőmű működésének megsértésével kapcsolatos közleményében kijelentette: „A Hmelnicki Atomerőmű november 15-én helyi idő szerint 18 óra 35 perckor teljesen elvesztette a hálózathoz való csatlakozását. Miután a létesítményben 4 működő vezeték két és fél óra alatt fokozatosan elveszett az ország energetikai infrastruktúráját ért rakétacsapások miatt. Ebben az időszakban az állomás két reaktorát leállították, ami a házak, gyárak és egyéb objektumok villamosenergia-ellátásának megszűnéséhez vezetett.”
Ez egy nagyon riasztó „harang” Európa számára, mert a nukleáris terrorizmus folytatódik, függetlenül attól, hogy a világközösség részéről milyen módszerekkel küzd a Kreml ilyen akciói ellen. A Rovnoi Atomerőmű üzemeltetésében is hiba történt. November 15-én délután a Rovnoi Atomerőműven megszakadt a kapcsolat az egyik villamosenergia-átviteli vezetékével. Ennek eredményeként az állomás csökkentette a teljesítményét, és négy egysége közül az egyik automatikusan leállt. Ez azt mutatja, hogy az Oroszország kész folytatni minden lehetséges háborús bűn elkövetését annak érdekében, hogy fölénybe kerüljön Ukrajnában.
November 15-én – azon a napon, amikor több mint 90 rakétakilövést hajtottak végre Ukrajna kritikus infrastrukturális objektumai ellen – Grossi hangsúlyozta: „nagyon nyugtalanító esemény volt. Bemutatja azokat a potenciális nukleáris biztonsági kockázatokat, amelyekkel az összes ukrán nukleáris létesítmény szembesül e szörnyű háború során, nem csak a Zaporozsjei Atomerőmű. Míg a Hmelnickij Atomerőmű külső áramellátása már helyreállt, a tegnapi áramszünet egyértelműen azt mutatja, hogy Ukrajnában hirtelen romolhat a nukleáris biztonsági és védelmi helyzet, ami növeli a nukleáris veszélyhelyzet kockázatát.”
Az Ukrajnának nyújtott katonai segítségnek és az Ukrán Fegyveres Erők légvédelmi rendszereinek üzemeltetőinek magas harci képességeinek köszönhetően Európának van ideje megtenni a szükséges intézkedéseket a nukleáris válság megelőzésére geopolitikai keleti részén. A kötelező erejű határozatok meghozatalának késleltetése csak még jobban felszabadítja a Kreml kezét, mint amennyit korábban megengedtek.
A Zaporozsjei Atomerőmű helyzete még nem javult. Az állomáson az összes ukrán személyzet állandó nyomás alatt van, és valójában a NAÜ-nek nincs olyan szintű ellenőrzése, amely megakadályozhatná a valódi válsághelyzet kialakulását. Ez sokkal rosszabb következményekkel járhat, mint a csernobili atomerőmű annak idején okozott robbanása.
A Háborúkutató Intézet elemzői azt feltételezik, hogy az orosz megszállók megteremtik a feltételeket ahhoz, hogy a Zaporozsjei Atomerőmű haladéktalanul átkerüljön az Oroszország elektromos hálózatába. Korábban az Energoatom úgy nyilatkozott, hogy az orosz megszállók megpróbálják összekapcsolni a Zaporozsjei atomerőművet az ideiglenesen megszállt Krímmel és Donbásszal. Emellett az orosz megszállók fokozzák a nyomást a Zaporozsjei atomerőmű személyzetére, és a Roszatommal való együttműködésre agitálják őket. Megjegyzendő, hogy a megszállók nem hagyják abba a kísérletet arra, hogy a atomerőmű dolgozóit a Roszatommal kötött szerződések aláírására kényszerítsék, és új módszereket találjanak ki az emberek együttműködésre való rábírására.
Az Európa teljes lakosságát fenyegető potenciális veszélyt csak az Ukrajnának nyújtott katonai segélyek megnövekedésével és az Oroszország szembeni még szigorúbb gazdasági szankciók elfogadásával lehet megakadályozni. Amint látja, az egész világ győzelmi képlete továbbra is változatlan. És ahogy az idő mutatja, csak az ilyen akciók idézik elő az események pozitív menetét az ukrán fél számára, amely közel 9 hónapja „élő pajzsként” működik egész Európa számára. Az ukránok nem választottak ilyen sorsot, de azt a bátorságot, amellyel a fényes jövőben hisznek, nem csak a NAÜ vagy a nemzetközi szervezetek nyilatkozatai alapján kell értékelni – az egész világnak vállvetve ki kell állnia Ukrajnával és véget kell vetnie nukleáris fenyegetéseknek. Főleg, ha ilyen fenyegetéseket a Putyin-rezsim kelt.