A BBC és a független orosz portál, a Mediazona együttműködése révén létrejött az eddigi orosz elesettek adatbázisa, ami lényegesen kisebb számot mutat, mint amiről az ukránok beszélnek (jelenleg 5185 halott katonát tartanak nyilván), ám a rendelkezésre álló adatokból érdekes következtetéseket lehet levonni.
A Mediazona a BBC News oroszországi szolgálatával és egy önkéntesekből álló csapattal együttműködve folytatja az adatok gyűjtését az orosz hadsereg által Ukrajnában elszenvedett veszteségekről. Ezek a számok nem tükrözik a tényleges halálos áldozatok számát, mivel csak a nyilvánosan elérhető jelentéseket tudják áttekinteni – beleértve a hozzátartozók közösségi médiában közzétett bejegyzéseit, a helyi médiában megjelent beszámolókat és a helyi hatóságok nyilatkozatait.
A harcban eltűnt vagy fogságba esett katonák száma szintén ismeretlen. Azonban még ezekből a korlátozott adatokból is kiderülhet, hogy mi történt az orosz hadsereggel az invázió során. A védelmi minisztérium csak kétszer, március 2-án és március 25-én hozta nyilvánosságra a veszteségeket, és 498, illetve 1351 elesett katonát ismert el.
A harcban elesettek többsége az úgynevezett „etnikai köztársaságokból” származik, Dagesztán és Burjátföld áll az élen. Burjátföldön szinte naponta temetnek katonákat. Ennek több lehetséges magyarázata is lehet. A demográfia, a katonai szolgálathoz való eltérő hozzáállás, az ezekben a régiókban található katonai egységek nagy száma, az alacsony bérek és a munkanélküliségi ráta mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a hadsereg vonzóvá váljon a fiatal férfiak számára.
A legtöbb beszámoló a katonák haláláról a szegényebb régiókból érkezik: az ottani átlagbér alacsonyabb, mint az orosz átlagbér. Moszkva és Szentpétervár, amelyek az ország lakosságának több mint 12%-át teszik ki, szinte soha nem szerepelnek ezekben a jelentésekben.
Július közepére az orosz hadsereg megerősített ukrajnai veszteségei meghaladták a második csecsen háború három éve alatt elszenvedett veszteségeket. A védelmi minisztérium hivatalos becslése szerint 1999 októbere és 2002 decembere között a „szövetségi csapatok” 4572 embert vesztettek. Az önkéntes katonák halálos áldozatainak száma tovább emelkedik, az áldozatok megerősített száma már meghaladja a tankcsapatokét. A BBC arról számolt be, hogy az önkénteseket megfelelő kiképzés nélkül toborozzák és küldik a harctérre. A bejelentett 5 185 áldozatból mintegy 879 esetben tisztekről van szó.
Az ismert tiszti veszteségek magas arányának legalább két, egymással nem ellentétes magyarázata lehet. Az egyik, ahogy Samuel Crenney-Evans, a brit Királyi Védelmi és Biztonsági Tanulmányok Intézetének munkatársa a BBC-nek elmondta: az elesett tisztek nagyobb figyelmet kapnak: az ő holttestüket szállítják haza először, és halálukról általában nyilvánosan is beszámolnak. Másodszor, jegyzi meg Crenney-Evans, az orosz tisztek általában nagyobb valószínűséggel vesznek részt harcban, mint nyugati társaik, például azért, mert „az orosz hadsereg őrmestereinek többnyire járműveket kell vezetniük vagy parancsokat követniük, nem katonákat irányítani”.
Július 29-ig legalább 100 alezredesi vagy annál magasabb rangú tiszt halt meg harcban. A mai napig csak két hadseregparancsnok-helyettes halálát erősítették meg hivatalosan: Andrej Szuhoveckij vezérőrnagyot a 41. hadseregből és Vlagyimir Frolov vezérőrnagyot a 8. hadseregből. Egy másik vezérőrnagy, Roman Kutuzov halálhírét június 5-én jelentették; a Fekete-tengeri Flotta parancsnokhelyettese, Andrej Palij sorhajókapitány szintén az áldozatok között van, ahogyan a 63 éves Kanamat Botashev nyugalmazott vezérőrnagy, vadászrepülőgép-pilóta is; ő valószínűleg önkéntesként csatlakozott a csapatokhoz.
Az orosz hadsereg súlyos veszteségeket szenvedett a legharcedzettebb elit egységek soraiban is: a légideszantosoknál (VDV), a tengerészgyalogosoknál és a különleges műveleti erőknél (Szpecnaz). A legtöbb jelentés a VDV-ről (legalább 943 halott az invázió kezdete óta) és a tengerészgyalogosokról (legalább 202 halott) szól.
A Mediazona információi szerint 63 pilóta halt már bele az invázióba, többek pedig fogságba estek. A pilóták elvesztése különösen fájdalmas a hadsereg számára: egy első osztályú frontpilóta kiképzése 7-8 évig tart, és körülbelül 3,4 millió dollárba kerül. Egy-egy pilóta elvesztése egyben drága felszerelés elvesztését is jelenti. A halottak között vannak olyanok is, akik egyáltalán nem tartoztak a fegyveres erőkhöz: ilyen a Nemzeti Gárda (Roszgvargyija) legalább 206 katonája.
A halálesetek időpontját 3174 jelentés tartalmazza. Az áldozatok napi száma ezen adatok szerint nem tükrözi a valós képet, ám azt azért megmutatja, hogy mely napok voltak a legkeményebbek a támadó orosz hadsereg életében.
Ezen adatok szerint a csapatok már a háború legelső heteiben súlyos veszteségeket szenvedett, amikor egyszerre több irányból próbáltak előrenyomulni, többek között Kijev felé. Később, miután kivonultak a térségből, a védelmi minisztérium tagadni kezdte az ukrán főváros elfoglalására vonatkozó terveket.
Közel 4 000 jelentés említi az elhunytak életkorát; a 21–23 éves korosztályban volt a legtöbb haláleset. A katonák közül 125-en 20 év alattiak voltak, 25-en pedig alig múltak el 18 évesek.
Az önkéntes harcosok jóval idősebbek: ezek a férfiak általában 35 év felettiek.
Forrás:https://hvg.hu/vilag/20220818_haboru_orosz_vesztesegek_BBC_Mediazona