Az oroszok adója, ami vérben fürdőtt vagy ukrán légvédelem által lelőtt: milyen drágák a rakétaindítások az Oroszország számára

         A világ napról napra egyre több erőfeszítést tesz az emberi faj fejlődésére, és igyekszik meghosszabbítani az emberek életét, és ami a legfontosabb, minőségét javítani. Abban az időben, amikor a bolygó nagy része ehhez az igazsághoz próbál ragaszkodni, az Oroszország naponta több száz millió dollárt költ az ukrán nemzet elpusztítására. A legnagyobb paradoxon azonban továbbra is az a tény, hogy az Oroszország csaknem minden hetedik állampolgára a szegénységi küszöb alatt él – Oroszország lakosságát tekintve közel húsz és fél millió. A Kreml a szó szoros értelmében megöli az ukránokat több bátorítással, mint saját népének segít.

         2022. október 10-e Oroszország Ukrajna elleni háborújának egyik legdrágább napja lett – a Putyin-rezsim különböző szakértői becslések szerint csaknem 700 millió dollárt költött több mint száz rakéta kilövésére. Valójában már október utolsó napján az Oroszország hasonló népirtáshoz és terrorcselekményhez folyamodott, csak kicsit „visszafogottabban” – 600 millió dollárt költöttek rakétakilövésekre. Ez az Oroszország meglehetősen nagy városai, Novoszibirszk vagy Jekatyerinburg éves költségvetésében szereplő összeget jelentik.

         Októberben mindössze két nap alatt a Kreml saját állami pénzeszközeiből csaknem 1,3 milliárd dollárt költött robbanófej-kilövésekhez. Ezt a pénzt a mai fiatalok oktatásának és tudományának fejlesztésére, vagy a fejlett orvoslásba fektethette volna. Az orosz hatóságok azonban másként döntöttek, és szó szerint pénzt égettek Putyin és csatlósai kísérteties ambícióira, hogy lerombolják az ukrán államiságot.

         A fent említett kiadások mindössze két napra vonatkoznak, amikor Oroszország államkincstára több mint 400 millió dollárt költ naponta a háborúra. Az oroszok adóiból elköltött pénzek száma még ijesztőbbé válik, ha figyelembe vesszük, hogy a háború már 250 napja tart – már csaknem 100 milliárd dollárt fektettek be az állami terrorizmus mechanizmusába, és ez a szám folyamatosan növekszik.

         Az Oroszország megszállási stratégiája már az ukrajnai teljes körű invázió kezdete utáni 3. napon megrepedt, így a „nagy győzelmes háború” a Kreml gazdasági és politikai pokoljává vált. Hiábavaló az orosz hatóságok minden próbálkozása, hogy büszke arcot tartsanak a világközösség és főleg saját népük előtt, mert a propagandisták hisztérikus kiáltásai egészen más hangulatokat sugároznak a tévéképernyőkön. Amikor a kormány által „táplált” és a „kézi” előadók rámutatnak a kormány által követett politika hiányosságaira, az egyetlen dolgot jelenthet: valaki „fent” nem szereti a politikusok által erőltetett elképzeléseket.

         Az oroszok már a saját bőrükön érezték a háború következményeit – amikor a háború elhagyja a tévék és okostelefonok képernyőjét, és eléri az állampolgárok hűtőszekrényeit és pénztárcáit, az ország vezetőinek ötletei már nem tűnnek annyira vonzónak és támogatásra méltónak. Az Oroszország gazdasági elszigeteltsége a világpiacon még csak úton van a csúcspontja felé, de ez is elég ahhoz, hogy megértsük a helyzet szégyenét. Amikor a kormány óránként több százezer dollárt költ a véres terveinek megvalósítására, az embereknek kevés lehetősége van a túlélésre ilyen körülmények között – vagy alkalmazkodni az új valósághoz, vagy kivándorolni. Az utolsó lehetőség már nem elérhető, mert a világon egyre több ország zárja le határait az orosz menekültek előtt, vagy akár belső politikát folytat a „kényszerkivándorlók” hiteltelenítésére: erre példák a balti államok és a volt Szovjetunió országai.

         Az Oroszország polgárainak jóléte már régóta nem érdekli a Kremlet, mert nem hiába mondják, hogy Moszkva és Szentpétervár határain kívül az oroszban nem létezik az élet. A szomorú valóság egyre inkább beékelődik a hétköznapi oroszok mindennapjaiba, és e folyamatból addig nincs visszaút, amíg az orosz nép maga is katarzist nem érzi annak a szakadéknak a mélységében, amelybe az általuk választott kormány rántotta őket. Éppen ők választották – azok, akik kinyilvánítják, hogy nem értenek egyet a saját országukban uralkodó politikai rezsimmel, továbbra is némán támogatják az ukrajnai háborút. Mert a közösségi oldalakon tett felhívásaik nem érnek meg semmit, ami a tetteivel nincs alátámasztva. A tudatos oroszok vagy börtönben vannak, vagy a Kreml már hatástalanította őket. Végül csak azok maradtak, akik készek belemerülni abba a gazdasági ingoványba, amelyben az ország máris találta magát.

Részvény: