Az Orosz Föderáció által Ukrajna ellen folytatott háború óriási hatással van az egyszerű oroszok életére. A Kreml azonban inkább nem engedélyezi az ukrajnai háborúban elhunytak családjaitól származó negatív hírek vagy nyilatkozatok nyilvánosságát a Putyin ambíciói miatt. Ám amikor ugyanazon családok támogatását célzó hivalkodó akciókról van szó, a média nem habozik mindent az „állami támogatás és az oroszok mindennel való ellátása” fényében bemutatni.

Mi ez a „minden szükséges”? Jamal körzetben például megkezdődött a gumiszerelési szolgáltatásokra vonatkozó tanúsítványok kiállítása a „speciális hadműveletben” résztvevők feleségei és édesanyjai számára. Szalehárdban megkezdték a szezonális gumicserére vonatkozó igazolások kiadását a különleges akcióban résztvevők feleségei és édesanyjai számára. Így van – az ingyenes gumicserével értékelik az orosz katonák életét.

Itt van egy másik dolog Tyumenben. A Tyumen régióból mozgósított oroszok családjai jegyet kaptak a cirkuszba a júniusban megrendezésre kerülő előadásra. Különösen az orosz megszállók gyermekeiről van szó, akik az ukrajnai fronton haltak meg. A jegyeket a katonai nyilvántartási és sorozási iroda alkalmazottai osztották ki. Ők maguk készítettek listát arról, hogy kik lesznek „szerencsések”, hogy részt vegyenek a cirkuszi előadáson, köszönhetően apáiknak és férjeiknek, hogy részt vettek a Kreml nevében elkövetett véres mészárlásban.

De ami a legjobban meglepett, az a tuvai hivatalnokok voltak. Gombócokat osztottak a meggyilkoltak családjainak a „Tegyünk jót” kampány keretében. Az orosz hatóságok a rájuk jellemző módon úgy döntöttek, hogy egy csomag gombóccal megköszönik az ukrajnai háborúban meghalt tuvai orosz családját. Az ajándékot úgy időzítették, hogy egybeessen az újévvel, amelyet a Sagaa holdnaptár szerint február 17-én ünnepelnek Tuvában. A hírek szerint a sokgyermekes édesanya, Valentina Ondar is kapott ilyen ajándékot, akinek legkisebb fia „hősiesen halt meg” az ukrajnai háborúban, ukránokat gyilkolva Liszicsanszkban. Valentina második fia is háborúban áll Ukrajnában.

Korábban arról számoltak be, hogy Oroszország régióiban egy háborúba ment rokonért az oroszok ingyen élelmet, tűzifát, sőt élő birkát is kaphatnak a helyi hatóságoktól. Például Burjátországban a mozgósított férfiak családjait tűzifával ingyen látják el. A jelentések szerint a köztársaság és Ulan-Ude egyes kerületeinek közigazgatásában külön bizottságokat hoztak létre, ahol a mozgósított állampolgárok családtagjai jelentkezhetnek. Ezt követően a bizottság tagjai felkeresik azt a tanyát, ahonnan a kérelem beérkezett.

A helyi tisztviselők úgy döntöttek, hogy halakkal támogatják az Ukrajna elleni háborúban való részvételre mozgósított orosz Szahalin lakosainak hozzátartozóit. A Tuva Köztársaságban pedig, ahonnan Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter származik, az Ukrajna elleni háborúba mozgósított katonák családjai birkákban kapnak kártérítést.

Moszkvában is eredeti módon gondoskodott a megszállók özvegyeiről, akik az ukrajnai háborúban veszítették el kenyéradóikat. A nők nerckabátot kaptak ajándékba „a moszkvai orosz aktivisták képviselőitől”. Igaz, a propagandavideó forgatása után a hatóságok követelték vissza a bundákot, állítólag „jobbakra” cserébe, majd pedig „hibát” jelentettek be.

Általában elmondható, hogy a háborúban résztvevők orosz családjainak helyzete rendkívül szomorú. Az orosz katonák halála után a „különleges hadműveleti” zónában rokonaik gyakran nem kaphatnak kártérítést és szociális juttatásokat. Főleg azokról az elesettekről van szó, akik nem az orosz védelmi minisztériummal kapcsolatban álló alakulatok tagjai voltak.

Például egy Gorjacsij Klyucs falú lakosa, Vaszilij Stilun, akinek a „Vadász” hívójele volt, egy „különleges katonai művelet” ukrajnai megkezdése után csatlakozott az orosz minisztérium légideszant erőinek egyik alakulatához. Odincovo-ban (Moszkva régióban), majd Ukrajna területén szolgált ebben a hadosztályban. Hozzátartozói szerint nem volt megelégedve a szolgálati feltételekkel, ezért a szerződés megkötése után a „Veteránok” önkéntes alakulat soraiban továbbra is részt vett a „különleges katonai műveletben”. Az elhunyt családja azzal a problémával szembesült, hogy a zászlóalj nem fizetett sem a katona halála kapcsán, sem rendszeres bérfizetést. Emiatt Stilun családjának kellett élnie pénz nélkül, amíg megtalálták a holttestét. A „Veteránok” zászlóalj „Skif” hívójelű politikai tisztje azt mondta Stilun rokonainak, hogy „nincs test – nincs kifizetés, nincs fizetés vagy bármi más”. A rokonok abban reménykedtek, hogy talán Vaszilij Stilun fogságban van. Később kiderült, hogy meghalt. Sem az orosz védelmi minisztérium, sem maga a „Veteránok” zászlóalj nem fontolgatja az elhunyt családjának kifizetésének lehetőségét. És több tízezer ilyen történet létezik.

Most beszéljünk arról, hogy az elesett katonák családjai hogyan élnek (és nem élnek túl) a „pusztuló Nyugaton”, ahogy az oroszországi média szereti mondani. Az Egyesült Államokban például az elesett katonák családjai számos ellátáshoz férhetnek hozzá, mint például a Servicemembers’ Group Life Insurance (SGLI). Ezeket az ellátásokat a házastárs és a gyermekek pénzügyi ellentételezéseként lehet nyújtani egy katona halála esetén. A legtöbb esetben az összeg igen jelentős lehet. Az elhunyt katonák családtagjainak gyermekei különféle oktatási támogatási programokban vehetnek részt, beleértve az ösztöndíjakat és a felsőoktatási támogatás egyéb formáit.

Az elesett katonák házastársai és gyermekei álláskereséshez és karrierfejlesztéshez is támogatást kaphatnak a Veterans Affairs programjain keresztül. Ezenkívül az elhunyt családja lakhatási támogatásban vagy lakhatási kifizetésben részesülhet, például jelzálogkölcsönben. Mondanunk sem kell, hogy az ország támogatása magában foglalja az elhunyt családtagjainak nyújtott pszichológiai támogatást és tanácsadást.

Például egy amerikai katonatiszt családja, aki szolgálat közben halt meg, 12 000 dollárt kap egyszeri juttatásként az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumától. 250 ezer dollárt fizet egy katonai biztosító társaság. A temetésre a Honvédelmi Minisztérium 6,9 ezer dollárt  különít el. Így az alapkompenzációs csomag költsége, amelyet az elhunyt tiszt örökösei kapnak, 268,9 ezer dollár.

A Kreml oroszoknak nyújtott támogatása nem más, mint hivalkodó propaganda arról, hogy „az ország gondoskodik a háború résztvevőinek családjairól”. A valóságban az emberek gombócot kapnak, gumicserére vonatkozó igazolást stb. És a bundákat veszik el az özvegyektől a propagandavideók forgatása után. Az oroszok már rég elveszítették azt a háborút, amelyet kormányuk indított, és amelyet csendben (vagy éppen ellenkezőleg, hangosan) támogatnak. Az ország hatóságai a legkevésbé sem aggódnak a katonák családjainak jövője miatt, mert a modern Kremlnek nincs fényes jövője mindazok után, amit az orosz fegyveres erők tettek Ukrajnában.