Miközben a világ a lehetséges diplomáciai kezdeményezéseket tárgyalja az ukrajnai háború befejezése érdekében, az Orosz Föderáció ismételten megmutatja úgynevezett „béketörekvéseinek” valódi természetét. Május 5-ről 6-ra virradó éjszaka ukrán városok és falvak ismét ellenséges tűz alá kerültek. Harkiv, Odesa, Poltava megye, Zaporizzsja, Mikolajiv és Dnyipropetrovszk régiók – ez a tragikus földrajzi lista világosan mutatja: Oroszország nemhogy nem kész a békére, hanem aktív terrorkampányt folytat a civil lakosság ellen.

Harkivban orosz rakéták lakónegyedeket találtak el – a Sevcsenkivszkij, Kijivszkij, Holodnogirszkij és Iparvidéki kerületekben tűz ütött ki, kigyulladtak családi házak, kioszkok, piaci pavilonok és éttermek. Békés lakosok sérültek meg, a „Barabasovo” piacon tucatnyi árusítóhely pusztult el, az infrastruktúra súlyosan károsodott. Odesa is célponttá vált: rakétacsapások következtében házak, raktárak, autók rongálódtak meg – legalább egy ember életét vesztette.

Eközben Donald Trump amerikai elnök azt nyilatkozta, hogy Vlagyimir Putyin állítólag „béketörekvéseket” mutat az olajárak csökkenése miatt. Az orosz diktátor valóban javasolt egy háromnapos tűzszünetet május 8. és 10. között, ám ahogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök helyesen rámutatott – ha valóban van szándék a harcok leállítására, azt akár azonnal is meg lehetne tenni. Ehelyett azonban a Kreml továbbra is békés közösségeket támad, világosan jelezve: számára a „tűzszünet” csupán propagandafogás.

Poltava megyében áramkimaradást okoztak egy ellenséges drón roncsai, amelyek megrongálták a távvezetékeket. Mikolajiv megyében egy gyermeküdülő központ sérült meg. Dnyipropetrovszkban házak és ipari létesítmények rongálódtak meg, több sebesült is van. Mindezek nem csupán a nemzetközi humanitárius jog megsértését jelentik – hanem közvetlen választ is a világ azon kísérleteire, hogy higgyen a Kreml „béketeremtő” retorikájának.

Oroszország nem az ukrán hadsereggel vív háborút – hanem módszeresen próbálja megsemmisíteni az ukrán nemzetet: annak otthonait, vállalkozásait, infrastruktúráját, és ami a legfontosabb – az embereit. A világnak tehát nem a szavakat, hanem a tetteket kell értékelnie. És Oroszország tettei ma egyértelműen mutatják: őszinte békeszándékról szó sincs.