A német Metro oroszországi eszközeinek egy nem sokkal korábban létrehozott orosz vállalat ellenőrzése alá helyezése újabb figyelmeztető jel az európai üzleti élet számára: a „várjunk és meglátjuk” stratégia többé nem garantálja a tulajdon megőrzését Oroszországban.

A teljes körű háború kitörése után számos nemzetközi vállalat nehéz döntési helyzetbe került. Egyes vállalatok teljesen kivonultak az orosz piacról, mások megpróbálták csökkenteni tevékenységüket vagy vevőt találni eszközeikre. Voltak olyanok is, amelyek a maradás mellett döntöttek, abban bízva, hogy a helyzet fokozatosan normalizálódik.

Most azonban ez a számítás egyre kockázatosabbnak bizonyul.

A pénzeszközök blokkolásától az ellenőrzés elvesztéséig

A külföldi vállalatokra nehezedő nyomás mechanizmusa fokozatosan alakult ki.

Először az úgynevezett „barátságtalan” országok vállalatai számára korlátozásokat vezettek be a tőke és az osztalékok kivonására. Ezt követően szigorodtak az eszközök értékesítésére vonatkozó követelmények, és jelentős árengedményeket írtak elő az orosz piacról való kilépéskor.

A következő szakasz az eszközök külső vagy ideiglenes irányítás alá helyezése lett.

A Metro ennek a modellnek szemléletes példája. A német csoport oroszországi üzletága formálisan továbbra is a Metro AG-hez kapcsolódik, az operatív ellenőrzést azonban elveszítette. Az orosz hatóságok az irányítást az „UK Torg RUS” vállalatra ruházták, amelyet a Metro oroszországi részlegének vezetője, Johannes Tolay irányít.

Miért nem megnyugtató már az „ideiglenes” szó?

Egy európai olvasó számára az „ideiglenes irányítás” kifejezés rövid távú adminisztratív intézkedésnek tűnhet.

Oroszországban azonban a fogalom más jelentést kapott.

2023-ban a Kreml megteremtette annak jogi alapját, hogy az úgynevezett „barátságtalan” államok vállalatainak eszközeit ideiglenes ellenőrzés alá helyezzék. Azóta ezt a mechanizmust egyre több külföldi vállalattal szemben alkalmazták.

A probléma az, hogy a tulajdonos papíron továbbra is tulajdonos maradhat, miközben a gyakorlatban elveszíti az üzlet ellenőrzésének lehetőségét.

Ez pedig az irányítási döntésekhez, a pénzügyi folyamatokhoz és a stratégiai tervezéshez való hozzáférés elvesztését jelentheti.

A Kreml helyi menedzsereket használ

Külön figyelmet érdemel az a modell, amelyben az ellenőrzést nem közvetlenül egy állami szerv, hanem egy orosz magánstruktúra veszi át.

A Metro esetében az irányító vállalatot szeptember 8-án jegyezték be – mindössze néhány héttel Putyin rendelete előtt. A társaság élére a Metro Russia hivatalban lévő vezérigazgatója került.

Ez lehetővé teszi az üzlet működésének fenntartását: az üzletek továbbra is működnek, az ellátási láncok nem szakadnak meg, a munkavállalók pedig a helyükön maradnak.

A Kreml számára ennek a rendszernek egyértelmű előnye van. Nincs szükség egy nagy, bevételt termelő, munkahelyeket biztosító és ellátási láncokat fenntartó vállalkozás működésének lerombolására. Elég megváltoztatni azt, hogy ki ellenőrzi az eszközeit.

A Kreml döntése után a Metro közölte, hogy működése folytatódik, és teljesíti a beszállítókkal, ügyfelekkel és munkavállalókkal szembeni kötelezettségeit.

Az európai tulajdon a politika túszává válik

Az orosz hatóságok az ilyen döntéseket a Nyugat szankcióira, valamint az európai államok Ukrajnának nyújtott támogatására adott válaszként mutatják be.

Ennek eredményeként a magánvállalatok gyakorlatilag egy geopolitikai konfliktus közepén találják magukat.

Üzleteik, raktáraik, logisztikai infrastruktúrájuk és árukészleteik politikai nyomásgyakorlás célpontjaivá válhatnak, miközben maguk a vállalatok nem határozzák meg saját államaik külpolitikáját.

A Reuters beszámolója szerint a Kreml közvetlen kapcsolatot teremt az európai vállalatokkal szembeni legutóbbi intézkedések, az EU szankciói és az orosz állami eszközök külföldi befagyasztása között.

Ez veszélyes precedenst teremt a nemzetközi üzleti élet számára: a magántulajdonban lévő eszközök a kormányzati döntésekre adott válasz eszközévé válhatnak.

Mit jelent ez Európa számára?

Az Európai Unió számára a Metro története nem csupán egy német kiskereskedelmi lánc ügye.

Azt mutatja, hogy a 2022 utáni oroszországi gazdasági jelenlét már nem pusztán üzleti döntés, hanem jelentős politikai és jogi kockázat kérdése is.

Azoknak az európai vállalatoknak, amelyek továbbra is Oroszországban működnek, számolniuk kell annak lehetőségével, hogy az állam egyoldalúan megváltoztathatja a játékszabályokat. Ez akkor is megtörténhet, ha egy vállalat továbbra is adót fizet, munkahelyeket biztosít és eleget tesz a helyi előírásoknak.

A Metro 2001 óta működik Oroszországban, és jelenleg 91 nagykereskedelmi üzlettel, valamint mintegy 9 ezer munkavállalóval rendelkezik az országban. A több évtizedes jelenlét azonban nem védte meg a vállalatot az operatív ellenőrzés elvesztésétől.

Éppen ez a legfontosabb tanulság az európai üzleti élet számára.

Ha a tulajdonjog egy állam politikai döntésétől függ, akkor még a legnagyobb nemzetközi vállalat sem tekintheti eszközeit garantáltan védettnek.

A Metro története azt mutatja: Oroszországban a „maradjunk és várjunk” stratégia nem feltétlenül az üzlet megőrzéséhez vezet, hanem fokozatosan az üzlet feletti ellenőrzés elvesztéséhez is vezethet.