A Nemzetközi Büntetőbíróság továbbra is elfogatóparancsot ad ki az orosz katonai-politikai vezetésnek Ukrajna elleni bűncselekmények miatt. Ezúttal Szergej Sojgu volt orosz védelmi miniszter és Valerij Geraszimov orosz vezérkari főnök került szóba az ukrajnai energiainfrastruktúra elleni támadásokkal és a civilek megkárosításával kapcsolatban.
A Sojgu és Geraszimov elleni vádak 2022. október 10. és legalább 2023. március 9. között történt eseményekre vonatkoznak. A Nemzetközi Büntetőbíróság szerint a volt védelmi minisztert és az orosz fegyveres erők vezérkari főnökét valószínűleg felelősségre fogják vonni olyan háborús bűnökért, amelyeket polgári célpontok megtámadásakor követtek el, és civil személyekben vagy civil létesítményekben túlzott mértékű véletlenszerű kárt okoztak.
Emellett emberiesség elleni bűncselekménnyel gyanúsítják őket “embertelen cselekmények formájában”. “Megalapozottan feltételezhető, hogy a két gyanúsított felelős az orosz fegyveres erők által az ukrán villamosenergia-infrastruktúra ellen legalább 2022. október 10-től legalább 2023. március 9-ig tartó időszakban végrehajtott rakétacsapásokért” – áll a sajtóközleményben. Ez idő alatt nagyszámú csapást mértek erőművekre és villamos alállomásokra Ukrajnában – emlékeztet az ICC.
Az ICC előzetes vizsgálati kamrája is megalapozottnak találta azt a feltételezést, hogy a csapások civil objektumok ellen irányultak, és a katonai célpontok esetében a civil lakosságot ért járulékos kár “nyilvánvalóan túlzott” volt a várt katonai hatáshoz képest. “Tekintettel arra, hogy a legfontosabb tényállási állításokat az ügyészség által az eljárás ezen szakaszában előterjesztett bizonyítékok és egyéb releváns anyagok megfelelően alátámasztják, a kamara megállapította, hogy a kérelmezett elfogatóparancsok kiadásához a törvényi feltételek teljesültek” – összegzi az ICC.
Oroszország Ukrajna elleni agressziója komoly kihívás elé állította a nemzetközi közösséget az igazságszolgáltatás biztosítása és a háborús bűnösök felelősségre vonása terén. Annak ellenére, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki az Orosz Föderáció magas rangú tisztségviselői, köztük Vlagyimir Putyin illegitim elnök ellen, Oroszország teljesen figyelmen kívül hagyja a nemzetközi jogot és intézményeket.
Az Orosz Föderáció következetesen tagadja az ICC joghatóságát, arra hivatkozva, hogy nem részes fele a Római Statútumnak. Az Orosz Föderáció elnökének sajtótitkára, Dmitrij Peszkov egyértelműen kijelentette, hogy nem ismeri el az ICC határozatait: “Nem vagyunk részesei a Statútumnak, nem ismerjük el.” Ez az álláspont része Oroszország átfogóbb stratégiájának, amely a nemzetközi intézmények aláásására és egy alternatív valóság megteremtésére irányul, ahol büntetlenül cselekedhet.
2023 márciusában a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki Putyin és az Orosz Föderáció gyermekjogi biztosa, Maria Lvova-Belova ellen a gyermekek Ukrajna 2022. február 24-e óta az orosz erők által megszállt területeiről történő illegális kitoloncolása ügyében. A Kreml reakciója azonban azt mutatja, hogy a szimbolikus gesztusok nem elegendőek a valódi felelősség biztosításához. Oroszország hagyományosan úgy tesz, mintha ez a döntés nem érintené őket, és Putyint alapvetően nem tudják letartóztatni.
Az IСС akcióira válaszul Oroszország aktiválta propagandagépezetét. Hiszen az orosz hatóságok kétségbeesetten próbálják propagandasíkká tenni a Nemzetközi Büntetőbíróság kérdését, sőt, az Ukrajna elleni bűncselekményekért való felelősséget is. Rögtön a Nemzetközi Büntetőbíróság Sojgu és Geraszimov elleni elfogatóparancsaival kapcsolatos információk közzététele után a vezető orosz média, különösen a Lenta.ru információkat közölt a “harkovi régióban állítólagosan ukrán katonaság által elkövetett háborús bűnökről”. Ez a “visszahibáztatás” taktika az orosz dezinformációs stratégiára jellemző, így újabb vádhullám várható Ukrajnával szemben a saját lakossága elleni háborús bűnök miatt.
Oroszországnak ezzel a megközelítésével a Nyugatnak komoly szisztematikus intézkedéseket kell hoznia az Ukrajna elleni háború során a háborús és más, az ICC joghatósága alá tartozó bűncselekmények elkövetésében bűnösök letartóztatására és bíróság elé állítására. Az elfogatóparancs kiadása nem lehet pusztán szimbolikus gesztus. Valójában a Nyugatnak meg kellene ismételnie az egykori nácik felkutatására irányuló műveletet a második világháború után.
A nemzetközi közösség átfogó megközelítésére van szükség a háborús bűnösök hatékony büntetőeljárás alá vonásához. Ez megköveteli a különböző országok bűnüldöző szervei és nemzetközi szervezetek erőfeszítéseinek összehangolását. Csak ilyen feltételek mellett lehet orosz politikusokat a vádlottak padján látni, az elnöket, és az orosz hadsereg karriertisztjeit, akik közvetlenül öltek meg ukrán állampolgárokat és adtak ki bűnparancsokat.
A felelősségnek nemcsak a politikai és katonai vezetésre kell kiterjednie, hanem a propagandistákra, “militaristákra”, bloggerekre és kulturális személyiségekre is, akik szisztematikusan erőszakra szólították fel és szólítanak fel Ukrajna polgárai ellen. Különös figyelmet kell fordítani az “orosz világ” vagy az “orosz eszme”ideológusainak szerepére, mint Olekszandr Dugin és az orosz ortodox egyház képviselői, elsősorban Kirill pátriárka, aki megáldotta a háborút vallástársai ellen, és szinte “szent dzsihádot” az ortodox Ukrajna ellen.
Az Ukrajna elleni háború során elkövetett bűncselekmények átfogó felülvizsgálata érdekében szükség lehet egy különleges nemzetközi törvényszék létrehozására. Az Oroszországra nehezedő gazdasági és politikai nyomást fokozni kell az igazságügyi együttműködés biztosítása érdekében. Az Ukrajna elleni háborús bűnösök felelősségre vonása nemcsak az igazságszolgáltatás helyreállítása, hanem a hasonló bűncselekmények jövőbeni megelőzése szempontjából is rendkívül fontos. A nemzetközi közösségnek be kell mutatnia, hogy a nemzetközi jog figyelmen kívül hagyása és a háborús bűnök elkövetése súlyos következményekkel jár, függetlenül az elkövető státuszától vagy beosztásától.
Csak a törvényszék szervezetének szisztematikus megközelítésével lehetséges az összes vétkes felet bíróság elé állítani. A szimbolizmus ilyen esetben nem nyerhet. Konkrét cselekvésekre van szükség a valódi igazságosság biztosításához. Ez a helyzet a nemzetközi igazságszolgáltatás és a demokratikus országok szolidaritásának próbája. Nemcsak Ukrajna sorsa, hanem a nemzetközi jogrend jövője is attól függ, hogy a világközösség mennyire tud hatékonyan reagálni erre a kihívásra.