Cinikusnak nevezte az amerikai nagykövet azokat a politikai erőfeszítéseket – a magyar kormányé pont ilyen, de nem nevezte meg Orbánékat –, amelyek a „béke” kifejezés fegyverként való felhasználására irányulnak, azt sugallva, hogy akik a megtámadott ukránok mellett állnak, azok nem is békét akarnak. Az amerikai nagykövetség magyar–ukrán kapcsolatokkal foglalkozó panelbeszélgetésén az ukrán hadszíntért megjárt kollégánk, Földes András is előadást tartott.
Bár Orbán Viktor nevét nem mondta ki, és a magyar kormányt sem említette konkrétan, David Pressman amerikai nagykövet mégis élesen bírálta a szomszédos Ukrajnában zajló háború apropóján a magyar kormányzat és vezető fideszes politikusok gyakran hangoztatott „békepártiságát”.
Az amerikai követségen szerdán rendezett, a magyar–ukrán kapcsolatokkal foglalkozó panelbeszélgetésen Pressman több erős kijelentést tett, így például megjegyezte:
„Aggódnunk kell a cinikus politikai erőfeszítések miatt, amelyek a „béke” kifejezés fegyverként való felhasználására irányulnak, azt sugallva, hogy azok, akik a megtámadott áldozatok mellett állnak (…) azok valamiképpen a béke útjában állnak.
„Amikor azt halljuk, hogy politikusok a béke nevében hirdetik a megbékélés álcáját, akkor legyen nagyon világos: itt ma egy ember teremthet békét. Ha Putyin véget vet a harcnak, a háború véget ér. Ha Ukrajna vet véget a harcnak, az Ukrajna végét jelenti.”
„Cinikus dolog tűzszünetet követelni, amikor nem az Önök országa az, amelynek közel 20 százalékát egy idegen megszálló hadsereg foglalta el.”
„Nem hitelt érdemlő azt sugallni, hogy amennyiben tűzszünet lenne, Vlagyimir Putyin jóhiszeműen tárgyalóasztalhoz ülne, és beleegyezne, hogy visszavonja csapatait ahelyett, hogy egyszerűen újra felfegyverkezne és támadna.”
„Az Ukrajna melletti kiállás – valamint más országok ugyan erre történő bátorítása nem jelenti Magyarország háborúba sodrásának szándékát, ellentétben azzal, amit egyesek sugallnak.”
„Az Ukrajnáról szóló viták túl gyakran válnak azonnal feszültséggel teli, reduktív, politizáló és, őszintén szólva, lekezelő vitákká. (…) Ez kevesebb politikai színjátékot és több, tényeken alapuló vitát kíván, kevesebb retorikát és több első kézből származó beszámolót.”
David Pressman nagykövet arról is beszélt az eseményen, hogy nagykövetként többször hallotta magas rangú magyar tisztviselőktől az ukrajnai magyarokkal szembeni bánásmóddal kapcsolatos aggodalmukat. Erről azt mondta: „én magam is nagyon komolyan veszem ezeket az aggodalmakat”. Ugyanakkor hozzátette:
nyugtalanít bennünket ugyanakkor, hogy a magyar tisztviselők a NATO-szövetséget eszközként használják fel ezen kétoldalú aggályok kezelésére.”
Az amerikai nagykövet a rendezvényen arról is beszélt, hogy „a mai rendezvény célja, hogy kiszélesítse az ukrajnai helyzetről szóló párbeszédet, hogy a magyar médiában az országról alkotott hiányos vagy pontatlan képet szembeállítsa a helyszínen tartózkodó személyek beszámolóival”.
Ennek érdekében a nagykövetség panelbeszélgetésére meghívást kaptak aktivisták, szakértők, és a frontvonalból tudósító újságírók is – így ott volt a hvg.hu munkatársa, Földes András is, aki az Ukrajna jövőjével foglalkozó esemény első előadását tartotta. Kollégánk prezentációjában azzal foglalkozott, hogy milyen kihívások és feladatok jellemzik a független magyar újságírók munkáját Ukrajnában,
majd Ukrajna és az Európai Unió közeledésének lehetőségét vizsgálta saját, helyszíni tapasztalatai alapján.
Földes András szerint Ukrajna háborús viszonyai közt az újságírónak három feladata is van. „A riportjaim a háborút földközelből, közvetlen emberi tapasztalatok alapján mutatják be. Mivel a nagy hírügynökségek beszámolnak a helyzet általános alakulásáról, én a háborút az eseményeket átélő civilek, és katonák szemszögéből mutatom be” – mondta, hozzátéve:
Így a magyar közönség bepillantást nyer abba, hogy hogy néz ki a történelem közelről, így nem csak érthetőbbé válnak az események, de könnyebb azonosulni is az agresszió elszenvedőivel.”
A riporter sajnálatosnak nevezte, hogy a magyar újságírónak nem elég megmutatnia a tényeket. A tudósítások szerepe az is, hogy ellensúlyozzák azt az oroszbarát propagandát, azokat a hamis híreket, amelyek uralják a magyar médiateret, és amelyek nem ritkán kormányhoz közeli források révén terjednek.
Végül megemlítette, hogy a háborúban dolgozó újságíró munkája egyúttal bizonyítékok gyűjtését is jelenti. A tudósítások később segítik, hogy kialakulhasson a valós tényeken alapuló történelmi emlékezet.
Földes András helyszíni tapasztalatai alapján jónak gondolja Ukrajna és Európa közeledésének lehetőségeit. Kiemelte, hogy első, 2014-es ukrajnai tudósítása idején, a Maidan téri tüntetéseken maga is megtapasztalta azt az általános lelkesedést Európa iránt, ami végül az oroszbarát Janukovics-kormány elkergetéséhez vezetett. Kollégánk szerint a szimpátia a háború előrehaladtával csak nőtt, mivel tömegek számára lett nyilvánvaló, hogy milyen alapvető segítséget nyújt a Nyugat Ukrajnának
A tudósító szerint ezt az elkötelezettséget azonban nem szabad adottnak venni. Megemlítette, hogy Kelet-Ukrajnában a lakosság egy kisebb része még mindig szimpátiát táplál az orosz vezetés iránt. A társadalmi békét alááshatja a felszabadított területeken uralkodó bizalmatlanság. Ahogy ebből a riportfilmünkből kiderül, kényszer hatása alatt ugyan, de sokan jelentették fel nemzettársaikat az éppen uralkodó orosz hatóságoknál, vagy a visszatérő ukrán vezetésnél. Ezen traumák tudatosítása és kezelése nélkül a társadalom megosztottá válik, ami aztán teret enged az orosz propaganda terjedésének is.
Végezetül Földes András a magyar társadalmat a rendszerváltás idején jellemző naiv lelkesedést említette még, mint veszélyforrást. Az ukránok túlzó elvárásai hosszú távon szintén visszafordíthatják a közeledést.
Kollégánk ukrajnai sorozatából vágott rövid összefoglalót itt nézheti meg: