A diplomáciai világot megrázta a Trump-kormányzat Ukrajnával kapcsolatos váratlan irányváltása. A Telegraph beszámol az amerikai “béketerv” kidolgozásának felfüggesztéséről, ami eltér Washington egyoldalú megközelítésétől az ukrán konfliktus megoldására.
Keith Kellogg, az Egyesült Államok elnöki megbízottja európai diplomatákkal folytatott találkozóin hangsúlyozta, hogy átfogó konzultációra van szükség a NATO-partnerekkel. Figyelemre méltó, hogy a korábbi tagadások ellenére továbbra is azt tervezi, hogy a müncheni biztonsági konferencián bemutatja a “béketerv” legfontosabb elemeit. A brit kiadvány szerint az amerikai fél fontolóra veszi Ukrajna katonai támogatásának folytatását, cserébe annak stratégiai erőforrásaihoz – a ritkaföldfémekhez – való hozzáférésért. Az európai diplomáciai testület az elmúlt hetekben keményen dolgozott, hogy biztosítsa helyét a soron következő béketárgyalásokon. Ezen a héten megjelent az első lehetőség a közvetlen párbeszédre a Trump-csapattal a több hónapos kapcsolatteremtési kísérletek után. JD Vance alelnök találkozik az Európai Bizottság elnökével, Ursula von der Leyennel és Kaia Kallas-szal, az EU vezető diplomatájával a párizsi mesterséges intelligencia csúcstalálkozón.
Marco Rubio államtitkár pedig részt vesz a Weimar+ formátumú tárgyalásokon Franciaország, Németország, Lengyelország, Spanyolország, Olaszország, Nagy Británia és Ukrajna részvételével. Pete Hegseth védelmi miniszter felkeresi az Egyesült Államok Európai Parancsnokságának főhadiszállását, konzultációkat tart a NATO-nál, és vezeti az Ukrajna Védelmi Kapcsolattartó Csoport ülését Brüsszelben, mielőtt Lengyelországba indulna.
Az európai diplomaták azonban óvatosak a várakozásaikban. “Az amerikai kollégákkal kötött bármilyen megállapodás csak addig lehet érvényes, amíg Trump ismét nem változtat álláspontján” – mondta az egyik magas rangú EU-diplomata. Lényeges, hogy Kellogg feladta korábbi terveit, hogy a müncheni konferencián egy kész béketervet terjesztett elő, helyette a NATO-szövetségesekkel való fokozatos egyeztetések útját választotta.
Trump maga is világosan felvázolta követeléseit: az európai partnereknek vezető szerepet kell vállalniuk a jövőbeni tűzszünet és a pénzügyi terhek biztosításában. Marco Rubio már nyilvánosan kétségeinek adott hangot azzal kapcsolatban, hogy Ukrajna képes-e teljesen legyőzni Oroszországot és visszaállítani a helyzetet a 2014-es állapotba. Kellogg azt is hangsúlyozza, hogy mindkét oldalon kompromisszumokra van szükség, és először a tűzszünet elérését javasolja, és csak azután beszéljenek meg a hosszú távú rendezésről.
Most érdemes átgondolni a helyzetet a háború két felének diplomáciai sakktábláján. Kijev a politikai rugalmasságot demonstráló pragmatikus cserét kínált: biztonsági garanciákat cserébe az ukrán természeti erőforrásokhoz való hozzáférésért. Ezt a kezdeményezést, amelyet először tavaly ősszel jelentettek be a “győzelmi terv” részeként, Zelenszkij elnök nemrég ismét hangsúlyozta. Moszkva tavaly június óta fenntartja álláspontját, követelve Ukrajnától, hogy hagyjon fel euroatlanti törekvéseivel, fogadja el a semleges státuszt, és ismerje el négy régió annektálását. A Kreml kijelenti, hogy kész újra felvenni a kapcsolatot az Egyesült Államokkal a rendezés érdekében, bár az európai diplomaták szkeptikusak az orosz engedmények lehetőségével kapcsolatban, különösen, ha a jelenlegi helyzetet sikeresnek ítélik meg.
Az egységes európai hang hiánya bonyolítja a helyzetet. Németország a belpolitikai válság miatt átmenetileg kiszállt a tárgyalási folyamatból, Macron és Franciaország más prioritásokra koncentrált, az Egyesült Királyság és Lengyelország pedig csak most kezdi felvenni a kapcsolatot Trump környezetével. Európában jelenleg vezetői hiány van – és erről a lehető leghangosabban kell beszélni, hogy minél több uniós politikai elit figyeljen erre a helyzetre.
Közép-Európa országai, különösen Magyarország számára a jelenlegi helyzet egyedülálló lehetőséget teremt. A különböző befolyási központok közötti egyensúlyozás és Oroszországgal való együttjátszás helyett Budapestnek az EU-ban és a NATO-ban betöltött szerepére kellene koncentrálnia. Ez lehetővé teszi számára, hogy ne csak megerősítse pozícióit a régióban, hanem részt vehesse az Ukrajnával kapcsolatos közös európai álláspont kialakításában. Az egyoldalú amerikai terv kidolgozásának felfüggesztése és Washington készsége a párbeszédre az európai partnerekkel kedvező feltételeket teremt Ukrajna számára. Ez a helyzet ugyanakkor aktívabb és konszolidáltabb álláspontot követel az európai fővárosoktól, így Budapesttől és Pozsonytól is, hogy a jövőbeni békés rendezés során a közös érdekeket figyelembe vegyék.