Az Állami Duma elé terjesztett törvényjavaslat elégedetlenséget és kritikát váltott ki a társadalomban. A javasolt változtatások a tanulók beleegyezése, illetve kiskorúak esetében a szülők vagy törvényes képviselőik hozzájárulása nélküli munkába állítása tilalmának eltörlésére vonatkoznak. Ez komoly félelmeket és aggodalmakat okoz a polgárokban.
Szintén vitákat és bizalmatlanságot kelt az a törvénytervezet, amely módosítja az „Oktatásról” szóló szövetségi törvényt, és bevezeti az „oktatás” fogalmát olyan összetevőkkel, mint a szorgalmas munka és a munka tisztelete. Olga Kazakova, a törvényjavaslat egyik szerzője és az Oktatási Bizottság vezetője azt állítja, hogy ez a törvénytervezet azt javasolja, hogy a hallgatót ne csak megfigyelőként tekintsék mások munkájának, hanem az alkotói tevékenység aktív résztvevőjének is. Sokan azonban úgy vélik, hogy ezek a változások negatív következményekkel járhatnak, és korlátozhatják a diákok jogait.
Ez a törvénytervezet tehát komoly aggodalmakat kelt a társadalomban, mert hatályon kívül helyezi a tanulók beleegyezése nélküli munkavállalásának tilalmát, valamint az „oktatás” definíciójának módosítását is javasolja. Ezeket a lépéseket bírálják a polgárok, akik tartanak a diákok jogainak és szabadságainak korlátozásától.
Oroszországban a benyújtott törvényjavaslat komoly aggodalmat és negatív reakciókat vált ki, mivel a Szovjetunió idejét idéző, több évtizedes oktatási rendszer visszatérését jelzi. A javasolt változtatások különös bizalmatlanságot és negatív értékelést keltenek a nemzetközi közösségben.
A törvényjavaslat kapcsán felmerülő egyik fő probléma a munkaerőhiány. A demográfiai válság és az elmaradott, kényszer- és alacsonyan képzett munkaerőre épülő gazdasági modell körülményei között, különösen a depressziós régiókban, az ilyen intézkedések súlyosbíthatják a helyzetet.
E törvény elfogadása aggályokat vet fel a sztálini „hadigazdaság” módszereinek alkalmazásával kapcsolatban is. A kormány ahelyett, hogy a modern innovációk fejlesztésére és a fiatalok jövőbeli kihívásokra való felkészítésére helyezné a hangsúlyt, a „győzelem” ideológiája részeként a gyerekeket is bevonja a gyári munkába. A modern elvektől és a gyermekmunka XXI. századi alkalmazásától való ilyen eltérés nagyon sajnálatos, és nem felel meg a modern normáknak.
Megjegyzendő, hogy ez a törvénytervezet ellentmond az oktatásfejlesztés modern elveinek, és a fiatalok megfosztásához vezet a jövőjüktől és a szabad választás jogától. Ahelyett, hogy fejlesztenék kreatív potenciáljukat és választhatnák saját fejlődési útjukat, az iskolások egyszerű munkásokká válnak, akik háborúban álló szüleik távollétében dolgoznak.
Ez a törvény negatív hatással van az ország demográfiai helyzetére és gazdasági modelljére, valamint megfosztja a fiatalokat a választás lehetőségétől és a személyes fejlődésük szabadságától.
Az orosz televíziós műsorvezetők masszívan megpróbálják meggyőzni a polgárokat arról, hogy a javasolt változtatások szükségesek az ország helyzetének javításához. Valószínűleg elő fognak terjeszteni egy tézist arról, hogy az ország előremozdítása érdekében be kell vonni a gyerekeket a munkába. A valóságban azonban ezek a változások a fejlesztési folyamat lemaradásához és korlátozottságához vezetnek.
Már az a tény, hogy a televíziós műsorvezetők aktívan népszerűsítik ezt az elképzelést, azt mutatja, hogy a hatóságok meg akarják valósítani a hadigazdaság elmúlt évtizedeihez tartozó koncepcióját.
Ahelyett, hogy az innovációra és a modern fejlesztésre összpontosítanák erőfeszítéseiket, a hatóságok a gyerekeket igyekeznek saját munkaerő-szükségleteik kielégítésére felhasználni. Ez a XXI. század valósága és a konzervatív nézetek közötti szakadást mutatja, ami a haladás és a fejlődés hiányához vezet.
A kötelező munka bevezetése a gyermekek számára korlátozza a teljes gyermekkorhoz és oktatáshoz való lehetőségeiket és jogukat. Egy ilyen lépés nemcsak a fejlődési folyamatot lassítja, hanem megakadályozza, hogy a fiatal nemzedék olyan korszerű készségeket és képesítéseket szerezzen, amelyek az ország további fejlődéséhez szükségesek.
Ezért a TV-műsorvezetők és a hatalmi struktúrák aktív propagandája az ilyen változtatások szükségességével kapcsolatban elmaradottsághoz és a fejlődés korlátozásához vezet. Ez ellentmond a modern trendeknek, és hátráltatja a fiatal generáció fejlődését, amelynek már most is joga van szabadon megválasztani jövőjét és szakmai fejlődését.