Az Alkotmánybíróság (Ab) negyedszer is megsemmisítette a közmédiát elmarasztaló kúriai végzést, mondván, a legfelső bírói testület megkerülte a korábbi Ab-határozatot.
A Tisza Párt többször panaszt tett a közszolgálati média Facebook-oldalainak egyoldalúsága miatt, ezek az ügyek a Nemzeti Választási Bizottságtól (NVB) eljutottak a Kúriáig, amely törvénysértőnek tartotta az ellenzék mellőzését, de az Ab kimondta: a Facebook-oldal nem médiaszolgáltatás, nem lehet megkövetelni tőle azt, amit a műsoroktól.
Ugyanez megismétlődött egy március 25-i, majd egy március 31-i Ab-határozattal. Ez utóbbinak az indoklása érezhető ingerültséggel vitatkozott a legfelső bírói fórummal: a Kúria jogalap nélkül hivatkozik a demokratikus közvélemény-védelemre és a választási esélyegyenlőség elvére. Márpedig nem tekinthet el az Alkotmánybíróság határozatának indokolásában szereplő megállapításoktól.
A legutóbbi eset a hirado.hu-ról szólt: az NVB kifogásolta, hogy „a közmédiának (…) nem állt szándékában sem széleskörű, kiegyensúlyozott és pártatlan tájékoztatást nyújtani, médiatartalmaiban és az ahhoz kapcsolódó közösségi médiás oldalain az esélyegyenlőséget biztosítani”. Bár az MTVA és a Duna Médiaszolgáltató ennek bírósági felülvizsgálatát kérte, mert szerintük téves az NVB azon megállapítása, hogy az esélyegyenlőség vizsgálata szempontjából elegendő a Híradó egyetlen napi adásainak vagy internetes anyagainak áttekintése, a Kúria helybenhagyta az elmarasztalást.
Így került a téma negyedszer az Alkotmánybíróság elé, mert a közmédia szerint a Kúria „nem végrehajtja, hanem kikerüli az Alkotmánybíróság határozatában foglalt iránymutatást”. Az Alkotmánybíróság pedig negyedszer is megsemmisítette a Kúria döntését.
A határozat indoklása hangsúlyozza: az Alkotmánybíróság határozata a Kúriára nézve kötelező. A korábbi indoklásból idézik: „a Kúria eljáró tanácsa azonos tényállás, azonos jogcím alapján a megismételt eljárásban a korábban megsemmisített végzéssel azonos végzést nem hozhat. (…) Az Alaptörvénnyel összhangban álló döntés meghozatala és ennek megindokolása a Kúria eljáró tanácsának hatáskörén alapuló kötelessége, amit az Alkotmánybíróság nem vehet át tőle. Mindaddig azonban, amíg az érdemi döntés nem áll összhangban az Alaptörvénnyel, az Alkotmánybíróság – megfelelő indítvány esetén – szintén hatáskörén alapuló kötelessége folytán nem tekinthet el annak megsemmisítésétől.”
Márpedig a Kúria most is „a jogalkotó hatáskörébe tartozó szabályozás hiányában, tehát önkényesen, ismételten olyan tartalmat tulajdonított a választási eljárási törvénynek, amely abban nem szerepel”, vagyis „maga alkotott új szabályokat. (…) Saját logikáját követve … elmulasztotta vagy tévútra vitte azon egyéb tények vizsgálatát és jogi értékelését is, amelyek az NVB határozatának felülbírálata szempontjából jelentőséggel bírnak. (…) Nem elég felhívni az esélyegyenlőség alapelvét, hanem meg kell indokolni, hogy a nyilvánosság figyelme elé került, közérdeklődésre számot tartó eseményről szóló tudósítás, tájékoztatás, illetve az esetlegesen elmaradt tájékoztatás miért sérti a jelöltek és a jelölő szervezetek esélyegyenlőségét.”
Tehát ezt a kúriai végzést is megsemmisítették, részben az indokolási kötelezettség teljesítésének hiánya, részben a választási esélyegyenlőség alkotmányos tartalmának és mércéjének elégtelensége, részben a tudósítások körében a szerkesztői szabadság tényekkel nem alátámasztott korlátozása miatt.
Handó Tünde, az Alkotmánybíróság öt tagú tanácsának elnöke ezúttal maga volt az előadó is. A határozatot megszavazta Haszonicsné Ádám Mária, Patyi András és Márki Zoltán.
Schanda Balázs alkotmánybíró ezúttal is különvéleményt nyújtott be: „A határozatot nem támogattam, mivel álláspontom szerint az indítványt vissza kellett volna utasítani. Álláspontom szerint a többségi határozat tévesen indult ki abból, (…) hogy a megismételt eljárásban a bíróságnak a korábbival ellentétes tartalmú döntést kell hoznia”. A bíróság a különvélemény megfogalmazója szerint okkal következtethetett arra, hogy az indokolás bővítése mellett ugyanolyan tartalmú döntés is meghozható.
Schanda Balázs figyelmeztet: „az Alkotmánybíróság akkor lehet a politikai versengés ’játékvezetője’, akkor tudja az Alaptörvény által meghatározott alkotmányos rend feletti őrködési funkcióját a Kúria tekintetében is ellátni, ha alkotmányos jogállására a legfokozottabb figyelmet fordítja. Az Alkotmánybíróság és a Kúria nem vetélytársak, hanem a választási bíráskodás fontos szervei, amelyek között kiemelkedően fontos az alkotmányos párbeszéd fenntartása.”