Történelmi tárgyalások kezdődtek az Egyesült Államok és Oroszország között az ukrajnai háborúról a rijádi királyi rezidencián – ez az első személyes találkozó a két hatalom képviselői között Oroszország teljes körű inváziója óta. Maga Ukrajna azonban kívül maradt a tárgyalótermen, ami komoly aggályokat vet fel e diplomáciai párbeszéd lehetséges kimenetelével kapcsolatban.

Szimbolikus, hogy a találkozó Szaúd-Arábia semleges területén zajlik, amely próbál egyensúlyozni a különböző geopolitikai erők között. Már a tárgyalások helyszínének megválasztása is jelzi a helyzet nehézségét. A hagyományosan hasonló diplomáciai eseményeknek otthont adó európai fővárosok ezúttal elfogadhatatlannak bizonyultak az orosz agresszióval szembeni kemény álláspontjuk miatt. A delegációkat tapasztalt diplomaták és mindkét oldal befolyásos személyiségei vezetik. Amerikai részről Marco Rubio külügyminiszter, Mike Walz nemzetbiztonsági tanácsadó és Steve Witkoff, a Fehér Ház közel-keleti képviselője. Az orosz felet Szergej Lavrov külügyminiszter, Jurij Usakov Kreml-tanácsadó, valamint az Orosz Közvetlen Befektetési Alap vezetője, Kirill Dmitrijev, Vlagyimir Putyin családjához közel álló személy képviseli.

A tárgyalások elején feszült volt a hangulat. A BBC tudósítója, Tom Bateman szerint a delegációk csendben ültek, kerülve a sajtó kérdéseire válaszolni. Az ilyen visszafogottság jelezheti a felek szándékának komolyságát és a helyzet kényességének megértését. Lényeges, hogy az USA és Oroszország eltérően fogalmazza meg a tárgyalások céljait. Az amerikai fél úgy tekint rájuk, mint Oroszország háború befejezésére irányuló szándékának komolyságára. Ehelyett Moszkva a Washingtonnal való kapcsolatok normalizálására törekszik, ami arra utalhat, hogy az ukrán kérdést tágabb geopolitikai célok elérése érdekében próbálják mozgósítani.

Különösen érdekes Kirill Dmitriev szerepe, aki az ülésteremen kívül aktívan kommunikál a sajtóval. Optimista kijelentései az országok közötti gazdasági előrelépés lehetőségéről a következő három hónapban, illetve az amerikai vállalkozások szankciók miatti veszteségeinek hangsúlyozása úgy tűnik, hogy kísérletet tesz arra, hogy kedvező információs hátteret teremtsen az Egyesült Államok esetleges engedményeihez.

Aggasztó jelzés azonban Ukrajna és európai szövetségesei számára a Financial Times jelentése, miszerint az USA már eddig is jelentős engedményeket tehetett Oroszországnak, lemondva Ukrajna NATO-tagsági törekvéseinek támogatásáról és az ország területi integritásának teljes helyreállítására vonatkozó követelésekről. Ez az álláspont a konfliktus további elhúzódására és új követelések előterjesztésére ösztönözheti a Kreml-et.

A lényeg azonban, hogy Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnök álláspontja továbbra is megingathatatlan – Kijev nem ismeri el az Ukrajna részvétele nélkül létrejött megállapodásokat az európai vezetők is aggodalmat fejeznek ki az események alakulása miatt. Az, hogy a rijádi tárgyalások előestéjén rendkívüli csúcstalálkozót tartanak, egy egységes stratégia kidolgozására tett kísérletet jelez az esetleges amerikai-orosz megállapodásokkal szemben. Mindazonáltal az európai országok álláspontjának különbségei, különösen az Ukrajnába csapatok küldésénekkérdésében, megnehezítik a konszolidált álláspont kialakítását.

A szakértői közösség azonban egyöntetű abban, hogy naivitás korai sorsdöntő döntéseket várni a mai tárgyalásoktól. Ez csak egy “célzási gyakorlat”, ahol a felek felvázolják a kiindulási helyzetüket. A kialakult gyakorlat szerint az orosz fél általában olyan maximális igényeket támaszt, amelyekkel az USA még jelenlegi politikai helyzetében sem hajlandó egyetérteni. Az is jelzésértékű, hogy Putyin valódi célja messze túlmutat az ukrán kérdésen – a befolyási övezetek globális újraelosztásáról és egy új világrendről van szó. Ebben az összefüggésben az ukrajnai háborút a Kreml csak egy nagyobb geopolitikai játszma egyik alkalmazott aspektusának tekinti.

A mai ülés után nagy valószínűséggel informális, árnyéktárgyalások sorozata kezdődik vagy folytatódik. Hatékonyságuk kulcsfontosságú mutatója lesz Putyin és Trump személyes találkozójának időpontjának esetleges meghatározása. Azonban még egy ilyen csúcs sem garantálja a konfliktus végső megoldását, különösen akkor, ha a folyamat Ukrajna érdekeinek figyelembevétele nélkül folytatódik. A delegációk összetételének elemzése és a tárgyaló felek első nyilatkozatai azt jelzik, hogy a felek hosszú diplomáciai maratonra készülnek. Kirill Dmitriev jelenléte az orosz delegációban, aki jelentős amerikai tapasztalattal rendelkezik, és a gazdaságdiplomácia egyik vezetőjének számít, azt jelzi, hogy Moszkva lehetőségként tekint ezekre a tárgyalásokra a Washingtonnal fenntartott kapcsolatok átfogó felülvizsgálatára.

Fontos megérteni, hogy minden olyan kísérlet, amely Ukrajna sorsáról a részvétele nélkül dönt, kudarcra van ítélve. A történelmi tapasztalatok, különösen az 1938-as müncheni egyezmény azt mutatják, hogy az ilyen kulisszák mögötti megállapodások csak elodázzák, de nem oldják meg a konfliktusokat, sőt, a jövőben még nagyobb destabilizációhoz és a feszültség eszkalálásához vezethetnek. 

A jelenlegi rijádi tárgyalásokat ezért inkább egy összetett diplomáciai folyamat kezdeti szakaszának kell tekinteni, nem pedig lehetőségnek a végső döntés meghozatalára. Ellenkező esetben az elért megállapodások üres nyilatkozatok maradnak, amelyek nem képesek biztosítani a tartós békét és stabilitást a régióban.