Ismét áll a bál az olasz nagypolitikában. Bár ez önmagában nem lenne újdonság, az utóbbi egy évben mégis egyfajta stabilitás és kiszámíthatóság járta körbe a római kormányzást, amely jelentős részben a Mario Draghi vezette nemzeti egységkormánynak köszönhető. Most azonban nagy kihívás elé került a törékeny kormánykoalíció, ugyanis államfőt kell választani az ország élére, miután hamarosan lejár Sergio Mattarella hétéves mandátuma, még egy ciklust pedig nem akar vállalni. Egyelőre úgy tudni, hogy Mario Draghi és az olasz politika régről ismert figurája, Silvio Berlusconi ambicionálják a pozíciót. Megválasztásuk azonban egyáltalán nem biztos, illetve amennyiben mégis megtörténik, az könnyen egy olyan politikai láncreakciót indíthat be, amelybe az egész olasz politikai élet beleremeghet.

Egy szövevényes választás

Az olasz köztársasági elnök ugyan nem vesz részt az államigazgatás napi szintű munkájában, azonban túlzás lenne szerepét pusztán ceremoniálisnak tekinteni. Az államelnök jogkörébe tartozik ugyanis a miniszterelnök és a kormánytagok kinevezése, utóbbi esetben vétójoggal is rendelkezik. Mattarella élt is a lehetőséggel, amikor 2018-ban megakadályozta, hogy egy euroszkeptikus közgazdászt nevezzenek ki pénzügyminiszternek. Emellett a köztársasági elnök ellenjegyzése szükséges valamennyi jogszabály életbe lépéséhez. Az államfő személye azonban leginkább akkor kerül előtérbe, amikor politikai válság uralkodik az országban, amely igen gyakran fordul elő. Ilyen esetekben a mindenkori államelnök testesíti meg azt a stabil biztosítékot az intézményrendszerben, amely képes átlendíteni a folyamatokat a holtponton.

Köztársasági elnöknek bármely, ötvenedik életévét betöltött, büntetlen előéletű olasz jelölhető. A szavazás első három fordulójában a teljes parlament, valamint a tartományok küldötteinek kétharmados támogatására van szükség. Több mint ezren döntenek az elnökről, de a pandémia miatt sokan hiányozhatnak. A voksolás negyedik fordulójától elegendő az egyszerű többség. A köztársaság történetében csak két esetben fordult elő, hogy a köztársasági elnököt sikerült megválasztani az első fordulóban, Mattarella például 2015-ben a negyedik voksoláson lett államfő.

A SZÖVEVÉNYES POLITIKAI ALKUK ÉS A KISZÁMÍTHATATLAN VÉGKIFEJLET MIATT SOKAN EGYENESEN A PÁPA MEGVÁLASZTÁSÁRA SZOLGÁLÓ KONKLÁVÉHOZ SZOKTÁK HASONLÍTANI AZ OLASZ ÁLLAMFŐ MEGVÁLASZTÁSÁT.

2013-ban például a volt uniós bizottsági elnököt és korábbi olasz miniszterelnököt, Romano Prodit éppen saját politikai tábora akadályozta meg abban, hogy elfoglalhassa a legfőbb közjogi méltóságot.

Nemcsak az a kérdés, hogy ki lesz az új államfő, hanem az is, hogy mi lesz Mario Draghi miniszterelnök sorsa. A technokrata politikus tavaly február óta vezeti az országot egy több pártból álló egységkormány élén, amely eddig az olasz viszonyokhoz képest viszonylag stabil politikai klímát tudott biztosítani az országban. Draghi továbbra is népszerű politikus, aki kézenfekvő jelölt lenne az államfői posztra, főleg annak fényében, hogy ambicionálja is a pozíciót. Ez azonban újabb kérdésekhez vezet: egyrészt egyáltalán nem biztos, hogy a jobboldali többségű olasz törvényhozás hozzájárul-e Draghi megválasztásához. Másrészt, amennyiben valóban Draghi lenne az elnök, úgy új kormányfőt kellene találni az ország és a törékeny kormánykoalíció élére, amely legalább annyira nehéz feladat.

DRAGHI TECHNOKRATA JELLEME SOKAK SZÁMÁRA ŐT TESZI AZ OPTIMÁLIS VÁLASZTÁSNAK.

A politikus egyik pártnak sem tagja, élvezi az olasz és a nemzetközi üzleti szektor támogatását, emellett az országos közvélemény-kutatások is arról árulkodnak, hogy népszerű a lakosság körében. Az ő munkájának tudják be sokan az uniós helyreállítási alap hatékony lehívását is.

EMELLETT SOKAK SZERINT KÉPES MEGTESTESÍTENI A NEMZET EGYSÉGÉT. ENNEK ELLENÉRE EGYÁLTALÁN NEM BIZTOS, HOGY RÁ ESIK MAJD A VÁLASZTÁS.

Olaszország azokhoz az országokhoz tartozik, amelyek nagyobb összeget kapnak az Európai Unió Next Generation EU nevű helyreállítási alapjából. Róma 191,5 milliárd euróval gazdálkodhat az uniós keretből. A koronavírus-járvány Olaszországot sújtotta a legjobban Európán belül, és gazdasági válsághoz vezetett az országban. Az uniós összeg jelentős részét zöld és digitális befektetésekre költik. Az Európai Bizottság szerint Olaszország a 191,5 milliárd euró 37 százalékát a klímacélok elérésére, egynegyedét pedig a digitalizációra fordítja. Utóbbiba tartozik az 5G-s hálózat kiépítése is.

Egy ismert figura visszatérése

Az elnökválasztás tekintetében évtizedeken keresztül a baloldali pártok domináltak Olaszországban, jelenleg azonban a jobboldali pártok rendelkeznek többséggel a törvényhozásban, amely lehetőséget biztosít számukra egy valóban esélyes politikus jelölésére.

ITT JÖN A KÉPBE AZ OLASZ POLITIKA RÉGRŐL ISMERT FIGURÁJA, SILVIO BERLUSCONI, AKI ÚGY NÉZ KI, RINGBE SZÁLL A POZÍCIÓÉRT.

Berlusconi már régóta aspirál a köztársasági elnöki címre, nem kis részben azért, hogy javítson a személye körüli korrupciós botrányok, valamint a hírhedté vált unga-bunga partik miatt megtépázott megítélésén. 2013-ban például az olasz legfelsőbb bíróság jogerősen 4 év börtönre ítélte a volt kormányfőt 7 millió euró értékben elkövetett adóelkerülésért. Az ítéletet később 1 év közösségi munkára enyhítették, illetve 6 évre eltiltották Berlusconit a közhivatal viselésétől.  

Bár megválasztásának esélyei igencsak csekélyek, a jobboldali pártok már régóta azt ígérik a volt miniszterelnöknek, hogy támogatnák az államfőválasztáson. Ez azonban vélhetően csak névleges ígérvénynek tekinthető. A Matteo Salvini vezette Liga eddig még nem erősítette meg, hogy valóban Berlusconit segítenék az államelnöki székbe. A szélsőjobbhoz sorolt Olaszország Fivérei pedig vélhetően azzal járna a legjobban, ha előrehozott választásokra kerülne sor, így az ő esetükben kézenfekvő megoldás lehet Draghi támogatása, ha ez végső soron a koalíciós kormány bukásával járna. Külön bonyolítja a helyzetet, hogy Salvini és az Olaszország Fivéreit vezető Giorgia Meloni híresen rossz viszonyban vannak.

JOGGAL LEHET FELTÉTELEZNI TEHÁT, HOGY BERLUSCONI SOKKAL INKÁBB A KIRÁLYCSINÁLÓ SZEREPÉRE JÁTSZIK. HA UGYANIS NEM ADJA FEL AMBÍCIÓIT, LÉNYEGÉBEN BORÍTÉKOLHATÓ, HOGY AZ ELNÖKVÁLASZTÁS ELSŐ HÁROM FORDULÓJA EREDMÉNYTELENÜL FOG ZÁRULNI.

A pártok is taktikáznak

Ha valóban új választásokra kerülne a sor Draghi távozása miatt, a jelenleg legnagyobb frakcióval rendelkező Öt Csillag Mozgalom (M5S) veszítene a legtöbbet. A párt vezette koalíciós kormány ugyanis még 2021 elején omlott össze, amely elvezetett Draghi kormányfőségéhez. Azóta a párt lényegében identitásválságban van és azóta is próbálja megtalálni a karakterét a volt miniszterelnök Giuseppe Conte vezetése alatt.

A M5S a köztársasági elnök személyének kérdésében is megosztott, a pártvezetés és Conte már korábban is jelezték, hogy egy női politikust szeretnének az államfői székben látni, a tagság jelentős része azonban azt preferálná, ha Mattarella vállalna még egy ciklust, ő azonban ettől egyelőre elzárkózott.

A balközép Demokrata Párt eleinte támogatta Draghi jelölését, azonban a tagság idővel kitáncolt a pártvezetés mögül, így jelenleg ők is azt javasolják, hogy Mattarella maradjon hivatalban. Sok képviselő ugyanis attól tartott, hogy a pártelnök, Enrico Letta az előrehozott választásokra játszik, hogy saját jelöltjeivel tölthesse fel a párt sorait.

AZ EGYELŐRE VILÁGOS, HOGY AZ ELSŐ HÁROM FORDULÓBAN CSAK DRAGHINAK VAN ESÉLYE, MÉG HA AZ CSEKÉLY IS, HOGY MEGSZEREZZE A MEGFELELŐ SZÁMÚ SZAVAZATOT. EHHEZ AZONBAN ELENGEDHETETLEN LENNE, HOGY BERLUSCONI FELADJA ÁLLAMFŐI AMBÍCIÓIT ÉS MEGGYŐZZE A JOBBOLDAL NÉPES TÁBORÁT DRAGHI TÁMOGATÁSÁRÓL.

Sokan viszont arra számítanak, hogy a 2013-as és 2015-ös szavazáshoz hasonlóan ezúttal is csak a negyedik fordulóban vagy azt követően dől majd el az elnök személye. Ebben az esetben nem zárható ki, hogy az „utolsó pillanatban” más nevek is előtérbe kerülnek, mint például a baloldalhoz közeli, korábbi kétszeres kormányfő, Giuliano Amato, Maria Elisabetta Casellati, a szenátus elnöke, a FI politikusa vagy Marta Cartabia alkotmányjogász, mostani igazságügyi miniszter. Tény azonban, hogy nem lenne szerencsés sokáig elhúzni a procedúrát, ugyanis ez azt jelentené, hogy Draghi kormánya képtelen egyezségre jutni egy országos jelentőségű kérdésben, amely rombolhatja a kabinetbe vetett bizalmat.

Melyik lenne a legjobb megoldás?

Tekintettel arra, hogy számos kimenetele lehet az olasz államfőválasztásnak, az ING vonatkozó elemzésében kiértékelte az egyes forgatókönyveket:

Draghi lesz az elnök

• Előnyök: Ez esetben Draghi az uniós helyreállítási alap időtartamára hivatalban maradhatna és politikai tekintélye sem sérülne. Bár nem lenne döntéshozói pozícióban, az elnöki hivatalt felhasználva jelentős befolyást gyakorolhatna az olasz politikai életre.
• Hátrányok: A helyreállítási alap implementációja még igencsak kezdeti stádiumban van, egy Draghi távozásából fakadó esetleges kormányválság pedig sokat árthat az eddig elért eredményeknek, egyúttal bizonytalanságokhoz vezetne a program jövőbeli kilátásait illetően is. Sokan emellett úgy vélik, hogy Draghi miniszterelnökként sokkal hasznosabb szerepet tölthetne be a Stabilitási és Növekedési Paktumot érintő majdani vitákban.

Az minden esetre biztos, hogy Draghi megválasztása esetén elengedhetetlen lenne egy szorosabb együttműködés a koalíciós pártok között, hogy érdemben folytatódhasson az eddigi kormányzati munka. Kérdéses azonban, hogy erre mennyire mutatkozik hajlandóság a részükről.

Egy teljesen más jelölt lesz az elnök

• Előnyök: Draghi egy ilyen forgatókönyv esetén maradhatna kormányfő, amely nagyban csökkentené a kabinetjének jövőjével kapcsolatban felmerült bizonytalanságokat.
• Hátrányok: Mivel Draghi miniszterelnöki munkája vélhetően egyébként is véget érne 2023 tavaszán, nagy kérdés, hogy mi lesz utána. A közelgő választások ráadásul idővel versengésre és pozícióharcra sarkallhatják a most még együttműködő pártokat, amely szintén árthat a nemzeti egységkormány munkájának

Ez lényegében azt jelentené, hogy csak eltolnák a probléma megoldásának idejét egy későbbi időpontra.

Mattarella elvállal egy újabb, rövidebb ciklust

• Előnyök: Draghi ezen szcenárió mentén is folytathatná miniszterelnöki munkáját a kormányzati ciklus végéig. Külön előnyt jelenthetne, hogy a 2023-as parlamenti választási fölött egy olyan ember őrködne, aki már bizonyította, hogy képes elősegíteni a hatékony kormányalakítást, még akár euroszkeptikus politikai szereplők esetében is.
• Hátrányok: Hasonlóan a fenti esethez itt is nagy nehézséget jelentene a pártok érdekeinek egy mederbe terelése, kiváltképp a kampányidőszak közeledtével.

Összességében vélhetően ez a forgatókönyv biztosítaná a legnagyobb garanciát a normális politikai munkamenet folytatására. Mattarella azonban már kijelentette, hogy nem kíván még egy ciklusra maradni. Az, hogy mennyiben hajlandó eltérni álláspontjától, nagyban függ attól, hogy találnak-e addig más megoldást a döntéshozók. Az előző államfő Giorgio Napolitano szintén hasonló helyzetben találta magát, és további két évre maradt a Quirinale-palota lakója.

Berlusconi lesz az elnök

• Előnyök: Ahogy már a fentiekben kifejtésre került, a pozitívumot az jelentené, hogy Mario Draghi folytathatná a miniszterelnöki munkát.
• Hátrányok: Annál több negatívummal járna viszont Berlusconi esetleges megválasztása. A volt kormányfő már önmagában egy nagyon megosztó figura az olasz politikában, személye pedig rányomná a bélyegét a kormányzati munkára is. Ez pedig akár a helyreállítási alap hatékony felhasználását is veszélybe sodorhatja.

A fentiek közül vélhetően ez a forgatókönyv bizonyul a legkevésbé kedvezőnek, jóllehet továbbra is igen valószínűtlen, hogy Berlusconit válasszák elnökké Olaszországban.