A Szibéria Ereje 2 gázvezeték Kínát erősíti, Trump energiaterveit gyengíti, és új frontot nyit az amerikai–orosz–kínai játszmában. Európa eközben egyre kevesebb eszközzel próbál nyomást gyakorolni Moszkvára.

Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.

A Szibéria Ereje 2 egy új, Mongólián át vezető gázvezeték, amelyről szeptember elején Oroszország, Kína és Mongólia jogilag kötelező megállapodást írt alá. A vezeték évente 50 milliárd köbméter orosz földgázt szállítana Kínába, részben pótolva az Európa felé elveszített exportot. A projekt Moszkva számára létfontosságú, mert növeli a részesedését a kínai piacon, Pekingnek pedig stratégiai előnyt jelent: hosszú távon stabil és olcsó gázforrást kínál, miközben csökkenti az LNG-importtól való függőségét. Geopolitikai szempontból a beruházás tovább erősíti az orosz–kínai energetikai szövetséget, amely komoly kihívást jelenthet az Egyesült Államoknak is, hiszen Kína energiaellátása biztonságosabbá válik, az amerikai LNG pedig nehezebben talál vevőre az ázsiai piacon.

Az Indexnek nyilatkozó Seremet Sándor, az Eurázsia Központ és a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója kiemelte: Moszkvában mindig is szükségesnek tartották az orosz energiaexport diverzifikálását, ám erre csak válsághelyzetek idején tettek tényleges erőfeszítéseket. Korábban, amikor az Európába irányuló gáz közel 90 százaléka Ukrajnán keresztül érkezett, a tranzitútvonalak diverzifikálása volt a fő kérdés, de az első orosz–ukrán gázvitákig erre sem került sor. Hasonló a helyzet magukkal a piacokkal is: az első komoly intézkedések szükségességét 2014-ben, a Krím elcsatolása után ismerték fel, és ekkor született meg a megállapodás a Szibéria Ereje vezeték megépítéséről, amelyet 2019-ben helyeztek üzembe.

A Szibéria Ereje 2 megépítése régóta napirenden van, de Kína sokáig nem mutatott különösebb érdeklődést a projekt iránt. Most azonban, hogy igen kedvező feltételek mellett juthat az orosz gázhoz, a helyzet megváltozott – mutatott rá a kutató.

Ugyanakkor szerinte a Szibéria Ereje 2 megépülése nem feltétlenül jelent valódi diverzifikációt, inkább az egyik függőség felváltását egy másikkal.

Az ilyen jellegű függőség ugyanazokkal a kockázatokkal jár, mint az európai volt, azzal a különbséggel, hogy a jelenlegi geopolitikai körülmények egymás mellé sodorták Pekinget és Moszkvát. Mindkét fél engedményeket tesz: Oroszország az európai árakhoz képest jóval olcsóbban szállít majd Kínának – ahogy ezt a meglévő vezetéken már most is teszi –, mert számára a kisebb bevétel is jobb a semminél. Kína viszont megvalósít egy olyan projektet, amelyre ugyan nincs rászorulva, de biztosítja számára a szárazföldön érkező, megbízható energiát, amely így nem függ az amerikai befolyástól, és amelyért jórészt saját valutájában fizethet – fejtette ki Seremet Sándor.

Hozzátette: összességében Oroszország sokkal nagyobb mértékben van kitéve Kína jószándékának, mint fordítva. Az orosz részesedés Kína importportfóliójában alig 5 százalékot tesz ki, amit szükség esetén könnyen pótolhat. Ráadásul míg az európai piacon a Gazprom több nemzeti vállalattal és kormánnyal is szerződhetett, így manipulálva az árakat, Kína esetében egyetlen vásárlóról van szó, amely adott helyzetben jóval keményebb feltételeket diktálhat.

Partnerség vagy inkább kiszolgáltatottság?

Kérdésünkre a kutató részletesen kifejtette, mit jelent a Szibéria Ereje 2 az Egyesült Államok és az Európai Unió szempontjából.

Seremet Sándor elmondta: az Egyesült Államok számára, amely első számú kihívót lát Kínában, minden esetben kellemetlen, ha Peking olyan útvonalakon jut energiához, melyek felett Washingtonnak nincs befolyása. Emellett, ha Kína a vezetékes gázvásárlások növelésével csökkenti LNG-importját, az kedvezőtlen hatással lehet a globális LNG-exportőrökre, hiszen mérséklődhet a piaci ár, ami pedig alááshatja Donald Trump energiaexport-terveit.

A kutató szerint Európa számára egyre kevesebb olyan eszköz marad, amellyel rendezheti viszonyát Oroszországgal, vagy nyomást gyakorolhat rá.

Bár a két vezeték együtt sem képes teljes mértékben kiváltani a korábbi európai mennyiségeket, Moszkvának mégis lehetőséget ad arra, hogy pusztán az európai piacokra való visszatérés megpendítésével engedékenyebbnek mutatkozzon az ukrajnai háború ügyében, vagy hogy ezt a rá nehezedő szankciós nyomás miatt tegye meg – fogalmazott Seremet Sándor.

A kutató arra hívta fel a figyelmet, hogy a gázvezeték valódi jelentősége nem abban rejlik, mennyiben erősíti az orosz–kínai partnerséget, hanem abban, hogy partnerséget vagy inkább kiszolgáltatottságot teremt.

„Ahogy korábban is említettem, mindkét fél számára kedvező a vezeték megépítése, de egyikük túlélése sem múlik rajta, Kínáé legalábbis biztosan nem. Az első vezeték esetében a kínai gázigény rohamosan nőtt, így az orosz szállítás ezt megfelelően ki tudta szolgálni, de akkor ez az orosz exportportfólióban inkább kiegészítés volt. A Szibéria Ereje 2 azonban más helyzetet teremt. Oroszország eddig is jelentős mennyiséget exportált Kínába, de ezzel a vezetékkel, ha nem is teljesen, de pótolni tudja kiesett európai exportja mintegy harmadát. Emellett a beruházás új munkahelyeket teremt, és felpörgeti a civil ipar azon ágazatait, amelyek az építkezéshez szükségesek. Az egyensúly viszont egyértelműen Kína felé billen: ha a vezeték megépül, egyáltalán nem biztos, hogy teljes kapacitáson fog üzemelni, hiszen Kína várhatóan nem take or pay alapon szerződik” – magyarázta Seremet Sándor. Hozzátette: ez azt jelenti, hogy Kína csak azt lesz köteles kifizetni, amit megrendel. Tehát ha az évi 50 milliárd köbméter helyett csak 20-at vesz, nem kell kifizetnie a kimaradt kapacitást take or pay alapon, csak annyit amennyit aktuálisan rendel.

Seremet valószínűbbnek tartja, hogy a harmincéves szerződés csak egy jóval kisebb kötelező kapacitásvásárlást ír elő, a többi opcionális marad. Oroszország pedig – mivel a vezeték megépítése inkább az ő érdeke – várhatóan ebbe bele is megy, főleg, hogy a közel hétezer kilométeres szakaszból kevesebb mint háromezer kilométert épít maga, a többit Kína.

Ennek fényében a kutató szerint egyértelmű, hogy ebben a viszonylatban Kína szabja majd a feltételeket. „Más kérdés, hogy szakértők szerint Kína gázfogyasztása a növekedés után fokozatosan stabilizálódni fog, majd csökkenésnek indulhat. Becslések szerint a szerződés lejártáig akár teljesen le is állhat a gázimporttal, ami komoly gondot jelenthet Oroszország számára” – tette hozzá.

Nincs miért aggódnia Kínának

Arra a kérdésünkre, hogy befolyásolhatja-e a projekt más közép-ázsiai országok – például Kazahsztán és Türkmenisztán – energiastratégiáját és Kínához való viszonyát, Seremet Sándor azt mondta: az új vezetéknek erre nem kellene érdemi hatással lennie, bár a Szibéria Ereje 1 okozott némi kellemetlenséget Türkmenisztánban, mivel az orosz gáz olcsóbban érkezett Kínába. Ennek ellenére az orosz szállítások egyelőre nem előzték meg a türkmén mennyiségeket, Kazahsztán és Üzbegisztán exportja pedig csekély az orosz és türkmén tételekhez képest.

A kutató rámutatott: a rendelkezésre álló adatok szerint Oroszország Kína legnagyobb gázbeszállítója, de ez az LNG és a vezetékes gáz összesített értékére vonatkozik, ami a teljes kínai gázimport mintegy 25 százalékát adja. Vezetékes gáz esetében azonban 2024-ben továbbra is Türkmenisztán állt az első helyen 9,6 milliárd dolláros értékkel, míg Oroszország 8 milliárddal követte.

Seremet Sándor szerint fontos kiemelni, hogy Kína gázimportjának több mint a fele LNG. Peking jelentős beruházó Közép-Ázsiában, és meghatározó piac a régió termékei számára, ezért a vezeték megépülése – amelyhez még legalább 4–5 évre van szükség – nem valószínű, hogy rontaná Kína gazdasági alapon történő megítélését a térségben.