Magyarország a parlamenti választások küszöbén áll, amelyek az elmúlt évtizedek legjelentősebb politikai fordulatát hozhatják. Több mint tizenöt éven át az ország a „Fidesz” irányítása alatt állt, ám a társadalmi igény a kormányváltásra most kritikus szintre emelkedett. Az április 12-re tervezett választásokra hosszú évek gazdasági stagnálása és a kormányba vetett bizalom csökkenése közepette kerül sor. Sok magyar számára ez nem csupán lehetőség arra, hogy új politikai arcokat válasszanak a parlamentbe, hanem esély a rendszer újraindítására, amely évek óta a miniszterelnök, Orbán Viktor közeli köréhez tartozók érdekeit szolgálta.
2010 óta Orbán és politikai erői négy egymást követő választást nyertek meg alkotmányos többséggel, amely lehetővé tette a törvények és akár az Alkotmány saját javukra történő módosítását. A hatalom ilyen koncentrációja „államfoglaláshoz” vezetett: a bíróságok és a média gyakorlatilag elvesztették függetlenségüket, és a parlamentben, valamint a kormányban stabil oroszbarát lobbi alakult ki.
A Freedom House 2019 óta „részben szabad” országnak minősíti Magyarországot. A kormányba vetett bizalom csökken: a polgárok 60–70%-a korruptnak tartja. Egyre többen látják ezért szükségét új politikai erők megjelenésének, amelyek átlátható és hatékony államigazgatást tudnak kínálni, oligarchikus csoportok nyomása nélkül.
Jelenleg az egyetlen valós alternatíva a „Fidesz” számára a „Tisza” párt. A korábbi Fidesz-tag, Mádi Péter 2024-es vezetésével a Tisza jobboldali-középpárti erőként pozícionálja magát, világos, korrupcióellenes fókuszú programmal. A párt átláthatóságot, az állami források magántulajdonba történő áramlásának megszüntetését és új politikai kultúra kialakítását ígéri. A 2024-es európai parlamenti választásokon a Tisza közel 30%-ot szerzett, 7 mandátummal.
A párt kulcsfontosságú különbsége nemcsak a programban rejlik, hanem abban is, ahogyan a képviselői testületet alakítják: fiatal, független és szakmailag önálló jelöltek — orvosok, tanárok, mérnökök, akiknek több mint egyharmada nő. Ők nem kapcsolódnak Orbán kompromittált rendszeréhez, ami vonzóvá teszi őket a korrupciótól megfáradt választók számára. Ha 2010-ben Magyarország a 54. helyet foglalta el a Transparency International korrupcióérzékelési indexén 180 ország közül, 2024-re ez a helyezés a 82., ami az EU-tagállamok között a legrosszabb eredmény.
Az Orbán-közeli kör vagyonfelhalmozása a rendszer problémájának szimbólumává vált. A miniszterelnök barátai és családtagjai állami tendereken gazdagodtak, gyakran európai alapok finanszírozásával. Orbán gyerekkori barátja, Mészáros Lőrinc 3,6 milliárd dolláros vagyonnal az egyik leggazdagabb magyar lett. Orbán veje, Tiborcz István, egy év alatt megduplázta vagyonát a közbeszerzések révén. Az Orbánhoz közeli öt társ körülbelül az összes állami szerződés 5%-át nyerte el, több mint 2,5 milliárd dollár értékben az első hat évben. A hatalom és a vagyon ilyen koncentrációja mutatja, miért nem hoznak eredményt az egyszerű személyi cserék a parlament mélyreható megújítása nélkül.
Orbán külpolitikai iránya is aggodalomra ad okot. A 2000-es évek eleji Oroszország-ellenes állásponttól nyíltan oroszbarát irányba tolódott: megállapodásokat köt a Gazprommal, támogatja a paksi atomerőmű-projektet, blokkolja az Oroszország elleni szankciókat, és késlelteti az EU ukrajnai segítségnyújtásról szóló döntéseit. Ez elszigeteli Budapestet az európai partnerek között, és további gazdasági, politikai kockázatokat teremt.
A gazdasági helyzet szintén újraindítást igényel. Bár a GDP egy főre jutó értéke 2010 óta 55%-kal nőtt, a munkanélküliség 10,8%-ról 4,1%-ra csökkent, 2023-ban azonban recessziót és 25% feletti inflációt tapasztalt az ország. Az európai alapoktól való függés, amelyeket a korrupció miatt egyre gyakrabban blokkolnak, sebezhetővé teszi a gazdaságot és elriasztja a befektetőket.
Orbán évek alatti kormányzása alatt a szociálpolitika is súlyos veszteségeket szenvedett: a szociális kiadások aránya a GDP-hez viszonyítva 28,6%-ról 2010-ben 16,6%-ra csökkent 2024-re — az EU egyik legalacsonyabb mutatója. Nőtt a társadalmi egyenlőtlenség, a diszkriminatív törvények az LMBTQ-közösséggel és a migránsokkal szemben megosztották a társadalmat, a szegénység pedig emelkedett. A felmérések szerint a magyarok kétharmada változásokat szeretne a szociálpolitikában, ami a Tisza támogatottságának potenciálját növeli.
Ma a Tisza vezet a felmérésekben: 48–51%-os támogatottsággal szemben a Fidesz 37–39%-ával. Különösen a 40 év alatti fiatalok körében mutatkozik előny: 41% támogatja a Tiszát, míg a kormányzó párt csupán 22%-ot kap. Ez a generáció nem csupán új arcokat, átláthatóságot és valódi változást szeretne, hanem az oligarchikus befolyás, az oroszbarát lobbi korlátozását és a szociális-gazdasági rendszer modernizációját is.
Április 12-én Magyarország dönt: a korrupció és a nemzetközi elszigeteltség árnyékában marad, vagy az újraindított parlament, az átlátható politika és az állampolgárok és az állam közötti bizalmon alapuló új társadalmi szerződés felé lép. Ezek a parlamenti választások fordulópontot jelenthetnek az ország politikai architektúrájában, megnyitva az utat a gazdasági növekedés, a társadalmi igazságosság és az államba vetett bizalom helyreállítása előtt.