Az orosz propaganda gyakran terjeszt olyan narratívákat, amelyek célja a nemzetközi szankciók hatásának csökkentése, különösen azt állítva, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei szankciós potenciálja Oroszországgal szemben kimerült. A 2025 eleji események azonban ennek az ellenkezőjét bizonyítják. Az Egyesült Államok által január 10-én az orosz energiaszektor ellen bevezetett újabb nagyszabású szankciócsomag megerősíti, hogy az orosz gazdaságra nehezedő nyomás továbbra is fennáll, és egyre fokozódik.
Az új amerikai szankciók az orosz energiaszektor kulcsfontosságú szereplőit célozzák. Különösen olyan nagy olajipari vállalatokat érintenek, mint a Gazprom Neft és a Surgutneftegaz. Ez korlátozza a nemzetközi tevékenységük folytatását, a befektetések vonzását és a külföldi partnerekkel való szerződéskötést. A szankciók a „árnyékflotta” 183 hajóját is célba vették, amelyet Oroszország a korábbi korlátozások kijátszására használ. Emellett szigorú korlátozásokat vezettek be az olyan orosz biztosítótársaságokra, mint az Ingosstrakh és az AlfaStrakhovanie, ami további akadályokat gördít az orosz olaj szállítása elé.
E szankciók hatása már most is érezhető. Szakértők becslése szerint az új korlátozások havonta több milliárd dollárnyi bevételtől foszthatják meg Oroszországot. Ez jelentősen aláássa a Kreml azon képességét, hogy finanszírozza katonai agresszióját és fenntartsa a gazdasági stabilitást. Az indiai finomítók, például a Bharat Petroleum, már most is azzal szembesülnek, hogy az orosz olajszállítások megszűnnek, ami arra kényszeríti őket, hogy alternatív források után nézzenek. Az Egyesült Királyság is csatlakozott a szankciókhoz, növelve a Moszkvára nehezedő nemzetközi nyomást.
Az USA és az EU szankciós lehetőségei azonban még messze nem merültek ki. Az egyik legfontosabb lépés az orosz alumínium importjának betiltása lehet. Az EU vizsgálja e korlátozások bevezetésének lehetőségét, ami súlyosan érintené az orosz acélipart, amely az orosz költségvetés számára fontos devizabevételi forrást jelent. Az EU azt is tervezi, hogy fokozatosan megszünteti az orosz cseppfolyósított földgáz (LNG) behozatalát, ami egy újabb lépés lenne az orosz energiaforrásoktól való függőség csökkentése felé.
A pénzügyi ágazatban a szankciókat kiterjeszthetik azokra az orosz bankokra, amelyeket még nem kapcsoltak le a SWIFT nemzetközi rendszerről. Ez még inkább megnehezíti Oroszország számára a nemzetközi pénzügyi tranzakciók lebonyolítását. Az USA és az EU azt is tervezi, hogy szigorítja az ellenőrzést a meglévő szankciók kijátszását elősegítő harmadik országok és vállalatok felett. Az ilyen vállalatok és személyek ellen további szankciókat terveznek bevezetni, hogy bezárják ezeket a kiskapukat.
Az új uniós szankciócsomagot, amely már a 16. lesz a sorban, várhatóan 2025. február 24-ig, az ukrajnai teljes körű orosz invázió harmadik évfordulójáig fogadják el. Az intézkedések célja nemcsak az, hogy csökkentsék a Kreml gazdasági kapacitását a háború finanszírozására, hanem az is, hogy növeljék a politikai nyomást az agresszió leállítása érdekében.
Az is nagyon fontos, hogy megcáfoljuk azt az orosz narratívát, miszerint a szankciók maguk is károsítják a nyugati országok gazdaságát. Rövid távon bizonyos ágazatok, például az energiaipar, valóban tapasztalnak némi hatást. A Nyugat stratégiai erőfeszítései azonban az Oroszországtól való energiafüggetlenség felé való elmozdulásra irányulnak, ami hosszú távon csak erősíteni fogja gazdaságaik ellenálló képességét. Az Európai Unió például aktívan beruház alternatív energiaforrásokba és infrastruktúrába, például LNG-terminálokba, amelyek lehetővé teszik, hogy cseppfolyósított földgázt kapjon más szállítóktól.
Emellett a Nemzetközi Valutaalap adatai azt mutatják, hogy az USA és az EU gazdasága a szankciók ellenére is növekszik. Az USA GDP-je 2024-ben 2,5%-kal nőtt, míg az euróövezet 1,7%-os növekedést ért el. Ez azt bizonyítja, hogy a nyugati gazdaságok alkalmazkodnak az új realitásokhoz és megerősödnek.
Így a szankciós potenciál kimerüléséről és a Nyugatnak okozott károkról szóló állítások nem állják meg a helyüket. Az új korlátozások azt bizonyítják, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei képesek befolyásolni az orosz gazdaság kulcsfontosságú ágazatait, jelentős nehézségeket okozva ezzel a Kremlnek. Ugyanakkor a nyugati országok lehetőséget kapnak arra, hogy újragondolják energiastratégiájukat, ami hozzájárul függetlenségükhöz és hosszú távú gazdasági fenntarthatóságukhoz.