Az a hír, hogy Marco Rubio amerikai külügyminiszter esetleg nem vesz részt a londoni tárgyalásokon, mert Ukrajna nem hajlandó elismerni a Krím Oroszországhoz tartozását, ismét rávilágított egy alapvető kérdésre: lehet-e a nemzetközi jog olyan rugalmas, hogy kielégítse az agresszort? A válasz egyértelmű — nem.
Ukrajna nem ismeri el a Krím megszállását, mert az ellentétes saját alkotmányával, a nemzetközi jog alapelveivel, és a világrend alappilléreivel. Oroszország kontrolljának elismerése nemcsak Ukrajna szuverenitásának részleges feladását jelentené, hanem azt is, hogy a háborút mint eszközt a nemzetközi viták rendezésére legitimálnánk. Ez egy rendkívül veszélyes precedens lenne, amelyet más autoriter rezsimek is követhetnének.
Jelenleg Washington hivatalos álláspontja nem változott: Ukrajna területi integritása nem képezi alku tárgyát. Az ezzel ellentétes hírek kiszivárgásokon alapulnak, nem pedig a Külügyminisztérium nyilatkozatain. Volodimir Zelenszkij elnök világosan kijelentette: nem lesznek olyan engedmények, amelyek az orosz annektálás elismerését jelentenék.
Ukrajna támogatása nemcsak szolidaritás kérdése, hanem az Egyesült Államok saját érdekeinek védelme is. Kijev segítése révén Amerika megfékezi az olyan autoriter hatalmak geopolitikai törekvéseit, mint Oroszország vagy Kína. Ez stratégiai befektetés Európa stabilitásába, a gazdasági biztonságba, valamint egy olyan globális rendbe, amely a szabályokon alapul, nem az erőn.
Fontos megérteni azt is, hogy a nemzetközi jog nem a kényszerítés vagy az ultimátumok logikáján alapul. Az Egyesült Államok nem diktálhatja Ukrajnának, hogy mit ismerjen el vagy miről mondjon le. A békemegállapodásoknak önkéntes alapon kell születniük, Ukrajna alkotmányának, az ENSZ Alapokmányának és a nemzetközi együttélés alapelveinek megfelelően.