Az elmúlt hónapban a világ kénytelen volt a Közel-Keletre fordítani a figyelmét, ahol a Hamász egy csepp emberiesség nélkül is elkezdett ölni izraeli civileket, lényegében Palesztina nevében háborúzva. Sok arab állam „hűségesen” állt szövetségesei mellett, és területükről indított rakétatámadásokat Izrael ellen.

Amikor azonban a zsidók aktívan szembeszálltak ezzel a terrorizmussal, a világot megdöbbentették a Palesztina támogatására szervezett abszurd gyűlések: mintha nem a Hamász lenne az ellenségeskedés kiváltó oka, hanem maga Jeruzsálem küldte volna tankjait és katonáit a Gázai övezetbe.

Ezen események hátterében Orbán Viktor váratlanul megmutatta magát. Magyarország miniszterelnöke azt mondta, országa nem engedélyezi a terrorszervezetek, vagyis a Hamasz támogatását célzó megmozdulásokat. „Megdöbbentő, hogy Európa-szerte tüntetések vannak a terroristák támogatására” – mondta a magyar kormányfő, utalva a Hamász Izrael elleni támadásra adott európai reakcióra.

Orbán, Benjámin Netanjahu vezető szövetségese szerint Izraelnek joga van megvédeni magát, de hozzátette, fontos, hogy a konfliktus ne terjedjen át más országokra, és ne destabilizálja az egész térséget.

Minden világos lenne, ha nem egy „de”. Orbán Viktort mindenekelőtt Putyin egyetlen európai „barátjaként” ismerik világszerte, még Oroszország közel kétéves Ukrajna elleni háborúja után is: ez a háború minden eddiginél gyorsabb változásra kényszerítette Európát. És most, amikor a magyar miniszterelnök azt bírálja, hogy Európa támogatja egy palesztin terrorista akcióit (aki, emlékezzünk, elsőként pusztított el polgári objektumokat Izraelben rakétatámadásokkal), felvetődik a logikus kérdés: vajon ellentmond-e egymásnak ez a két álláspont?

Orbán számára a terrorizmus csak a saját haszna határain belül létezik. Ezért amikor az oroszok Putyin parancsára ukrán civileket ölnek meg, Orbán számára az orosz elnök semmiképpen sem „nemzetközi bűnöző”, és az oroszok Ukrajna területén tett fellépései semmiképpen sem minősülnek „terrorizmusnak”. És természetesen Izrael önvédelemhez való joga ellenére Ukrajnának „meg kell találnia a békéhez és az deeszkalációhoz vezető utat”.

A Fidesz vezetése sokéves kormányzásának ez a lényege: állandó kettős mérce és képmutatás a saját érdekében, miközben Magyarország az egyszerű európaiak szemében Orbán abszurd erődjévé válik.

A miniszterelnököt azonban nagyon aggasztja az a migrációs probléma, amellyel az EU szembesül a közel-keleti konfliktus hátterében. Orbán Viktor szerint a titkosszolgálatok migrációs jelentése „ijesztő kilátásokat fest”, és „megerősíti, hogy tennünk kell, amit eddig tettünk”. A Kossuth Rádióban hangsúlyozta: Magyarország volt az első, aki azt mondta, hogy a migráció és a terrorizmus „együtt jár”, ezt erősíti meg a jelentés.

Ebben a helyzetben Viktorhoz is vannak kérdéseink: akkor miért Oroszország nem lép fel terrorszervezetként „kéz a rézben” a migrációval, amely több milliós ukrán menekülthullámot idézett elő Európába?

És mindez azért, mert Orbán továbbra is béketeremtőként akarja „szolgálni” Európát Ukrajnában. A jövőben találkozhat a magyar miniszterelnök és a magát Fehéroroszország államfőjének kikiáltó Alekszandr Lukasenko, miközben Orbán megpróbálja megnyerni a tárgyaló szerepét az Orosz Föderáció és Ukrajna közötti katonai konfliktus megoldásában. Az Orosz Föderáció elnöke, Vlagyimir Putyin tűzszünetet szeretne, és minden lehetséges erőforrással igyekszik befolyásolni a helyzetet.

Magyarország igyekszik változtatni kritikus helyzetén az Európai Unión belül. Mert EU-ban az alapvető elvek, különösen a demokratikus normák megsértése miatt kritizálják. Orbán is a közönségéért, a szavazóiért dolgozik. Meg akarja mutatni, hogy ő az, aki hozzá tud járulni a béke megteremtéséhez, de mindenki megérti, hogy ez a béke idézőjelben van, mert ez csak a háború folytatásának elhalasztása.

Putyint ez érdekli, hogy taktikai szünetet tartson a jövő évre tervezett választások előtt, és megmutassa az orosz társadalomnak az általa illegálisan elfoglalt területek rögzítését. Lukasenko próbál Orbánnal és Putyinnal játszani együtt, igyekszik megszerezni a közvetítő szerepét. De nem lehet közvetítő ebben a helyzetben, mert ő az agresszor ebben a háborúban, aki biztosította a területét az Ukrajna elleni agresszióhoz.

Így Orbán képmutatása nagyon rossz tréfát űzhet vele, hátha Brüsszelnek végül elege lesz egy olyan ország finanszírozásából, amely számára az EU-ban történt változások lettek az alapjai egy új „erős” kapcsolat kiépítésének az orosz terrorista állammal.