Miközben az Európai Unió szolidaritást vállal Kijevvel az orosz agresszió elleni küzdelemben, a magyar Országgyűlés hosszú ideje hivatalban lévő elnöke, Kövér László olyan kijelentéseket tesz, amelyek a Kreml narratíváit idézik: Ukrajna „valójában soha nem is létezett a történelemben”. Ezek nem elszigetelt mondatok, hanem a kormányzó Fidesz párt tudatos politikájának részét képezik, amelynek retorikája egyre inkább összecseng Moszkva üzeneteivel. A 2010 óta hatalmon lévő miniszterelnök, Orbán Viktor fokozatosan olyan irányba vitte Magyarországot, hogy az az Európai Unió és a NATO egyetlen olyan tagjává vált, amely nyíltan közeledik Moszkvához, blokkol közös döntéseket, és aláássa az európai közösség alapvető elveibe vetett bizalmat. Kövér László, a párt egyik alapítója és fő ideológusa, ennek a politikának a hangjaként jelenik meg, és rendszeresen közvetít oroszbarát üzeneteket.
A 2022 februárjában indult teljes körű orosz inváziót követően Kövér László kijelentette, hogy a felelősség „azt terheli, aki először nyitott tüzet”, ugyanakkor a Nyugatot is „stratégiai hibával” vádolta, amiért megpróbálta kiszakítani Ukrajnát az orosz befolyási övezetből. Az Európai Unió Oroszországgal szembeni szankciós politikáját „Európának sokkal nagyobb kárt okozó lépésnek” nevezte, mint amekkora kárt Oroszországnak okoz, Ukrajna esetleges EU-csatlakozását pedig „katasztrófának”, amely „a háború behozatalát” jelentené. A Fidesz képviselői sem maradnak el ettől az irányvonaltól: szerepük lényegében a kormányzati üzenetek nyilvános támogatására és fegyelmezett megszavazására korlátozódik az Országgyűlésben és az Európai Parlamentben.
A magyar Országgyűlés rendszeresen fogad el olyan törvényeket, amelyek erősítik a Fidesz hatalmát és megszilárdítják Orbán Viktor rendszerét. Ezek az intézkedések korlátozzák az igazságszolgáltatás függetlenségét, szűkítik az ellenzék és a média mozgásterét, és a hatalmat a kormányzó párt kezében koncentrálják, ezért nem meglepő, hogy az Európai Bizottság bírálatát váltják ki. Eközben Kocsis Máté, a kormánypárti frakció vezetője már 2022-ben azzal vádolta az ellenzéket, hogy „háborúba akarja sodorni Magyarországot”, később pedig Ukrajna EU-tagságának lehetőségét is bírálta.
Orbán Viktor miniszterelnök és Szijjártó Péter külügyminiszter nemcsak szavakban, hanem tettekben is közelednek az autoriter Oroszországhoz. 2022 februárjában, közvetlenül az invázió előtt Orbán Moszkvában találkozott Putyinnal, majd 2022 szeptemberében és 2024 júliusában is a Kremlbe látogatott. Utóbbi utat cinikusan „békemissziónak” nevezte, noha az Európai Unió egyetlen más tagállama sem hatalmazta fel ilyen tárgyalásokra. Eközben Szijjártó Péter a háború kezdete óta legalább tizenhatszor utazott Moszkvába. Ez az aktivitás a nemzetközi szavazásokban is tükröződik: Magyarország, amely korábban támogatta az ENSZ kulcsfontosságú határozatait az orosz agresszió ügyében, 2025-től éles irányváltást hajtott végre. A 2025. február 24-i, a „átfogó, igazságos és tartós békéről Ukrajnában” szóló ENSZ-közgyűlési határozatnál Magyarország volt az egyetlen EU-tag, amely ellene szavazott. 2026 februárjában, a háború negyedik évfordulóján pedig tartózkodott a „Tartós béke támogatása Ukrajnában” című határozat szavazásán.
Az Európai Parlamentben a Fidesz képviselői (kezdetben függetlenként, később a „Patrióták Európáért” nevű jobboldali frakcióban) következetesen eltértek az uniós fősodortól: gyakran ellene szavaztak vagy tartózkodtak olyan határozatoknál, amelyek egyértelműen elítélték az orosz agressziót, szankciókat vagy katonai támogatást sürgettek Ukrajna számára, illetve támogatták volna az ország EU-csatlakozását. Inkább „semleges” vagy „békeorientált” megfogalmazásokat támogattak, miközben blokkolták az egyértelműen Oroszország-ellenes állásfoglalásokat. 2026 februárjában például, amikor az Európai Parlament elfogadta a „Négy év Oroszország agresszív háborújából Ukrajna ellen” című határozatot, a Fidesz képviselői az ellene szavazók között voltak.
A magyar Országgyűlés ezzel párhuzamosan a „semlegesség” irányába mozdult el. Nem fogadott el olyan határozatot, amely egyértelműen elítélte volna az orosz agressziót. Ehelyett 2026 márciusában a Fidesz vezette parlamenti többség olyan dokumentumot támogatott, amely ellenezte Ukrajna EU-csatlakozását, valamint a további katonai és pénzügyi segítséget Kijevnek, arra hivatkozva, hogy nem kívánják „háborúba sodorni Európát”. Ennek következtében Magyarország álláspontja egyre inkább eltér az Európai Unió közös irányvonalától, és azt a benyomást kelti, hogy az ország a szövetségi kötelezettségek és saját politikai pályája között egyensúlyoz.
Ez a politika nem csupán diplomáciai lépésekben és szavazásokban nyilvánul meg. Olyan közeget teremt, amelyben az oroszbarát narratívák a nyilvános diskurzus részévé válnak, és teret adnak olyan szereplőknek, akik nyíltan közvetítik a Kreml üzeneteit Magyarországon és az Európai Unióban.
Georg Spöttle, a Fidesz egykori önkormányzati jelöltje (2019-ben Szentesen indult), valamint a kormányközeli médiák gyakori szereplője nyíltan támogatja Oroszországot, kijelentve: „Ebben a háborúban teljes mértékben Oroszországot támogatom.” 2023 augusztusában ellátogatott a megszállt Mariupolba is, ahonnan „ukrán náci támadásokról” szóló riportokat készített. 2025-ben a Direkt36 és a VSquare újságírói feltárták kapcsolatait az orosz katonai hírszerzés egyik tisztjével, Oleg Szmirnovval. Spöttle szoros kapcsolatokat ápol a magyar politikai vezetéssel is: közösségi oldalai tele vannak Fidesz-politikusokkal, köztük Orbán Viktorral készült közös fotókkal, és személyes születésnapi köszöntéseket is kapott a miniszterelnöktől. 2024 októberében Szijjártó Péterrel is találkozott, amelyről mindketten fotókat tettek közzé a közösségi médiában.
A Fidesz politikusainak, Kövér Lászlónak és Orbán Viktornak a lépései messze túlmutatnak a belpolitika keretein. Ez nem pusztán retorika vagy gazdasági együttműködés, hanem olyan politika, amely aláássa az Európai Unió biztonsági alapjait. Magyarország hivatalosan elítéli az orosz inváziót, de a gyakorlatban akadályozza a kulcsfontosságú döntéseket. Minden egyes szankcióblokkolás vagy pénzügyi támogatás késleltetése időt ad Moszkvának — és ebben a háborúban az idő emberéletekben mérhető, köztük a kárpátaljai magyarok életében is.
Magyarország álláspontja a NATO-n belüli bizalmat is megingatja: amikor egy tagállam vezető tisztségviselői rendszeresen kapcsolatot tartanak az agresszor állam képviselőivel és átveszik annak narratíváit, az az egész transzatlanti biztonsági rendszer számára kihívást jelent. Itt a szövetségesek közötti bizalomról, valamint Európa azon képességéről van szó, hogy ellenálljon az autoriter rezsimeknek, amelyek belülről próbálják megosztani az európai és transzatlanti közösséget.
Ez már nem csupán „oroszbarát” politika, hanem aktív hozzájárulás egy olyan nemzetközi rend kialakításához, amelyben az erő felülírja a szuverenitást. Egy ilyen irány nemcsak az ország megítélését rontja, hanem megkérdőjelezi az európai közösség alapját jelentő értékeket is: a szabadságot, a demokráciát és a jogállamiságot. Ha az Európai Unió nem talál hatékony eszközöket e politika kezelésére, a megosztottság kockázata valósággá válhat, és az agresszív autoriter rezsimek új lehetőségeket kapnak a befolyásuk kiterjesztésére.