A magyar hatóságok elmúlt félévi retorikája és lépései szerintük „maga a magyarság és az ország javára” irányul. Azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni az állam csúcsának egyik fő alakjának, Orbán Viktornak az oroszbarát nézeteit. Budapest, miután a haladó és aktuális európai nézetekkel szembeni ellenálláson keresztül kikövezte az ország fejlődésének útját, úgy döntött, hogy szövetségest keres a Kremlben.

         Mivel Magyarország nem rendelkezett elegendő befolyással ahhoz, hogy lobbizni tudja nézeteit és döntéseit az EU-ban, úgy döntött, hogy a „könnyű” utat választja a kívánt befolyás megszerzése érdekében. Az elnök hivatalos nézetei mások, de az ország politikai többsége nem hivatalosan, de ragaszkodik a Moszkvához való közelséghez. Innen az olyan felhívások, mint: „az ukrajnai háború Európát fogja megölni, nem Oroszországot.” De Budapest valószínűleg nem vesz figyelembe két fő tényezőt, amelyek azt jelzik, hogy el kell felejteni az Oroszországgal való „baráti” kapcsolatokat, és reményeket az Oroszországgal való további boldogulásban:

         1) Az Oroszországnak nincsenek de facto szövetségesei. Csak „stratégiai partnerek” vannak, akiket Oroszország geopolitikai ambíciói és szándékai megvalósítása érdekében támogat. Ilyen például Szerbia, Irán, Észak-Korea. Utóbbi két ország veszélyt jelent az egész világrendre, nem utolsósorban azért, hogy Kreml fegyvereivel „tölti” „partnereit”.

         2) Minden olyan országot, amely szimpatizál a Kreml cselekedeteivel vagy nézeteivel, keményen bírálja az egész világcivilizáció, amely ellenzi az orosz agressziót. Ezt tökéletesen mutatja az Oroszországot korlátozó szankciók mennyisége. Az Oroszország minden „partnerére” is vonatkoznak ezek a szankciók, mert ha ugyanazokat a nézeteket és cselekedeteket támogatja, akkor a bűncselekmény cinkosává válik.

         Oroszország Ukrajna elleni háborúja valóban megmutatta az egész világnak, mit jelent egy terrorizmust támogató állam szomszédjának lenni. Az Ukrajnában folyamatosan zajló népirtó események arra kényszerítették a világot, hogy segítséget kérjen az ukránok számára. De nem Magyarország, amely még a fegyverek átszállítását is megtiltotta a magyar-ukrán határon. A hivatalos indok az, hogy megakadályozzák a fegyverek felhalmozódását a határokon. De ha figyelembe vesszük az Oroszország elleni szankciók blokkolását, akkor nyilvánvalóvá válik a nem hivatalos ok.

         Magyarország mint az egyes uniós országok is nagymértékben függ az orosz gáztól. Ez is előfeltétele a budapesti kormány ukrán- és Európa-ellenes politikájának. Mindazonáltal a magyar hatóságoknak érdemes kalkulálni tetteikkel már Ukrajna háborús győzelme után, mert az utóbbit az egész világ és az ukrán katonák fékezhetetlen szelleme segíti. Szó lesz mindazokról a tettekről, amelyek „lelassították” a fáradságos és tragikus győzelemhez vezető utat, és kérdések lesznek arról is, hogy Budapest milyen oldalra állt a háború alatt. Egy olyan ország határán él, ahol folytatódik a szabadságharc és egy egész nemzet fennmaradásáért, Magyarország nem érzi magát felelősnek azért, hogy millió embernek fájdalmasan megszakadt az élete a segítségnyújtás és a fegyverek szállításának késése miatt.

         Talán Lengyelországgal és a Baltikummal ellentétben – olyan országokkal, amelyeket Moszkva elnyomott történelmük egy szakaszán – Magyarország nem érti, hogy Vlagyimir Putyin és Oroszország egésze soha nem áll meg ambícióik megvalósításában, ha az ilyen támadásokra kollektívan és határozott tettekkel nem reagálni. És akkor jön el a vége, de nem Európának, hanem Putyin rezsimjének.

#Vlagyimir_Putyin #Magyarorszag #Moszkva #Orban