A nyelvi versenyek, kiállítások, gyermekprogramok és megemlékezések felszíne mögött Szlovákiában éveken keresztül egy kiterjedt orosz kulturális és humanitárius jelenlét rendszere alakult ki. Ennek részét képezték a diplomáciai képviseletek, a Rossotrudnichestvo struktúrái, az Orosz Ház, az orosz honfitársak szervezetei, oktatási projektek és helyi civil egyesületek.

Ez az infrastruktúra önmagában nem bizonyítja, hogy az érintett szervezetek mindegyikében orosz titkosszolgálati tevékenység zajlott volna. Nyilvánosan hozzáférhető források azonban arra utalnak, hogy az ilyen struktúrák fontos csatornái voltak az orosz külföldi befolyásgyakorlásnak, és más országokban orosz hírszerző szolgálatok is felhasználták őket kapcsolatok kialakítására, potenciális ügynökök felkutatására, illetve diplomáciai vagy kulturális fedésben végzett tevékenységre.

Ennek a rendszernek Szlovákiában egyik jól látható szereplője Jelena Szergejevna Jepisina orosz diplomata volt.

A nagykövetségtől az „Orosz Házig”

Jepisina szlovákiai szakmai pályafutásának nyilvánosan követhető nyomai legalább 2016-ig vezethetők vissza. Akkor az orosz nagykövetség attaséjaként említették Pozsonyban. A következő években egyre aktívabban jelent meg a kulturális és humanitárius diplomácia területén.

2018-ban már kulturális attaséként hivatkoztak rá. Részt vett az orosz közösség rendezvényein, oktatási projektekben, valamint történelmi és megemlékező eseményeken.

2021 júniusában az orosz nagykövet őt mutatta be a pozsonyi Orosz Tudományos és Kulturális Központ új igazgatójaként, amelyet „Orosz Házként” is ismertek. Ugyanezen év őszén szlovák források egyszerre nevezték a központ igazgatójának és az orosz nagykövetség első titkárának.

E funkciók együttes betöltése fontos a teljes rendszer megértéséhez. A diplomáciai pozíció hozzáférést biztosított állami, akadémiai és társadalmi körökhöz, míg a kulturális központ vezetése rendszeres kapcsolatot tett lehetővé oktatókkal, diákokkal, iskolásokkal, az orosz nyelvű közösség képviselőivel és helyi partnerekkel.

Éppen a diplomácia és a kulturális tevékenység metszéspontján jelenik meg a potenciális elhárítási kockázat.

Ugyanakkor annak állítása, hogy Jepisina közvetlenül az orosz hírszerzésnek dolgozott, bizonyítékokat igényel. A nyilvánosan hozzáférhető adatok ezt nem támasztják alá. Pályafutása alapján az orosz állami befolyásgyakorlási infrastruktúrában betöltött szerepéről lehet beszélni, de a titkosszolgálati státusza nem tekinthető bizonyított ténynek.

Az „Orosz Ház”: kultúra, diplomácia és befolyás

Az „Orosz Házak” a Rossotrudnichestvo külföldi képviseletei. Ez egy orosz szövetségi ügynökség, amelynek tevékenysége Oroszország más országokkal fenntartott humanitárius és kulturális kapcsolatainak fejlesztésére irányul.

Oroszország Ukrajna elleni teljes körű inváziójának kezdete után az Európai Unió szankciós listájára helyezte a Rossotrudnichestvót, tevékenységét pedig a Kreml politikájának támogatásával hozta összefüggésbe.

Az ilyen struktúrák iránti elhárítási érdeklődés azonban nem korlátozódik a propagandakérdésre. Nyílt forrású oknyomozások és elemzések olyan eseteket is bemutattak, amikor orosz állami és hírszerzési struktúrák kulturális és diplomáciai képviseleteket használtak külföldi kapcsolatok kialakítására.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden „Orosz Házban” dolgozó személy titkosszolgálati alkalmazott lenne. A központ vezetője azonban olyan környezetben dolgozik, ahol a kulturális diplomácia összekapcsolódik az orosz állam információs, személyzeti és külpolitikai érdekeivel.

Ezért Jepisina pozíciója nem pusztán azért érdemel figyelmet, mert kulturális területen dolgozott, hanem a diplomáciai feladat, a kulturális központ irányítása és a kiterjedt kapcsolati háló együttes jelenléte miatt.

Az „Oroszok Szlovákiában Szövetsége”: civil szervezet nemzetközi kapcsolatokkal

Ennek a rendszernek egy másik fontos eleme volt az Oroszok Szlovákiában Szövetsége (ZRS), amelyet 1997-ben jegyeztek be szlovák civil szervezetként.

Formálisan az egyesület szlovák jogi személy, és nem az orosz állam szervezeti egysége. Tevékenységei között szerepel az orosz nyelv, az oktatás, a fiatalokkal való munka, fesztiválok, média és a történelmi emlékezet ápolása.

Működése ugyanakkor tartós kapcsolatokat mutat az orosz állami és civil infrastruktúrával.

A nyilvános szlovák nyilvántartások alapján a szervezet 2022 és 2025 között legalább 162 667 euró állami támogatást kapott a „Vmeste” magazinra, film- és ifjúsági táborokra, fesztiválokra és más kulturális projektekre.

Ezzel párhuzamosan e kezdeményezések anyagaiban rendszeresen megjelenik az orosz nagykövetség, az „Orosz Ház”, Moszkva városának kormánya, a „Russzkij Mir” alapítvány és más orosz honfitársi szervezetek.

Mindez arra utal, hogy nem elszigetelt kulturális klubról van szó, hanem egy szélesebb transznacionális hálózatba bekapcsolódó szervezetről.

A történelmi emlékezet mint politikai befolyásgyakorlási eszköz

Ebben a rendszerben különösen fontos szerepet kapott a történelmi emlékezet alakítása.

2025 májusában az Oroszok Szlovákiában Szövetsége az orosz honfitársi szervezetek Koordinációs Tanácsával közösen „Halhatatlan ezred” elnevezésű rendezvényt tartott a pozsonyi Slavín katonai emlékműnél.

A szervezet felületein rendszeresen megjelennek a második világháború orosz értelmezései, az állítólagos „történelemhamisítás” kritikája, valamint az orosz nagykövetséggel közösen szervezett eseményekről szóló anyagok.

A Kreml számára a történelmi emlékezet már régóta nem pusztán kulturális kérdés. Az Oroszországról, annak európai szerepéről és a Nyugathoz fűződő viszonyáról kialakított politikai kép formálására is használják.

Ebben az összefüggésben a kulturális rendezvények kettős funkciót tölthetnek be: egyrészt megőrizhetik az orosz nyelvű közösség nyelvét és hagyományait, másrészt Moszkva számára kedvező történelmi és politikai értelmezéseket terjeszthetnek.

Fiatalok, iskolák és oktatási projektek

A hálózat tevékenysége nem korlátozódott a felnőtt közönségre.

Jó példa erre a „Russzkoje Szlovo” nyelvi verseny, amelyet a kassai „Oroszok Szövetsége” alapított, és amelyet Natalia Dostalovához kapcsolnak.

A verseny 2026-ban ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját, és Szlovákia több régiójában szervezett fordulókat, többek között a pozsonyi „Orosz Ház” helyszínén.

Az iskolákon, tanárokon és diákokon keresztül az ilyen kezdeményezések hosszú távú jelenlétet biztosítottak az orosz kulturális politikának a szlovák oktatási környezetben.

Önmagában egy nyelvi verseny természetesen nem bizonyít propagandatevékenységet vagy titkosszolgálati munkát. Állami stratégiai szempontból azonban hosszú távú humanitárius kapcsolati hálót hozhat létre.

Egy „soft power” eszközöket rendszeresen alkalmazó állam számára ezek a kapcsolatok jelentős értéket képviselhetnek.

A média mint további csatorna

A hálózat másik eleme a „Vmeste” / Spolu magazin volt, amelyet a ZRS 1999 óta ad ki.

A kiadvány nyomtatott változata szlovák kulturális finanszírozási mechanizmusokból, többek között a KULTMINOR rendszeren keresztül kap támogatást. A szerkesztőség ugyanakkor kapcsolatokat ápolt a Szlovákián kívüli orosz nyelvű közeggel is.

2025-ben a magazin képviselői részt vettek a jereváni „Párbeszéd Moszkvával” konferencián, főszerkesztője, Tatjana Busujeva pedig a kiadványt a szélesebb orosz nyelvű médiakörnyezet részeként mutatta be.

Ez stabil nemzetközi kapcsolatokról tanúskodik, ugyanakkor önmagában nem bizonyítja, hogy a szerkesztőséget az orosz titkosszolgálatok operatívan irányították volna.

Jepisina és a kapcsolati háló

Szlovákiai munkája során Jepisina az orosz jelenlét több területének metszéspontjába került: a diplomáciáéba, a kulturális programokéba, az oktatáséba és az orosz honfitársi szervezetekébe.

Az Orosz Kulturális Központ képviseletében egyetemi találkozókon vett részt, kiállításokat nyitott meg, katonai-történelmi rendezvényeken szerepelt, oktatási programokat támogatott, valamint kapcsolatot tartott fenn az orosz nyelvű szervezetek képviselőivel.

Tevékenysége így nem pusztán elszigetelt találkozásokból állt, hanem tartós intézményi kapcsolatrendszert hozott létre.

Elhárítási szempontból éppen ez bír jelentőséggel.

Egy diplomáciai státusszal rendelkező, egyúttal kulturális intézményt vezető személy különböző társadalmi körökkel dolgozhat együtt — állami szervezetektől és egyetemektől kezdve iskolákon és civil szervezeteken át a diaszpóra képviselőiig.

Ugyanakkor fontos különbséget tenni a kockázatelemzés és a bizonyíték nélküli állítások között. Nyilvánosan hozzáférhető forrásokban nincs bizonyíték arra, hogy Jepisina közvetlenül az SZVR, a GRU vagy az FSZB feladatait hajtotta volna végre.

A hálózat a vezetőváltás után is működött

Bizonyos intézményi folytonosság Jepisina távozása után is megfigyelhető.

Olga Kroskina például 2021-ben Jepisinával együtt dolgozott az RCVK-ban, és az oroszországi kutatások népszerűsítésével kapcsolatos feladatokat végzett. 2026 nyarára már nyilvánosan a központ igazgatójaként szerepelt.

2026 júliusában a ZRS honlapja egy közös rendezvény kapcsán egyszerre mondott köszönetet Kroskinának és a Szövetség elnökének, Natalia Chumaknak az együttműködésért.

Ez a kulturális központ és az orosz honfitársi szervezetek közötti tartós intézményi kapcsolatokra utal. Ugyanakkor nincs elegendő bizonyíték annak állítására, hogy Jepisina utódain keresztül továbbra is irányítaná ezt a hálózatot.

A kulturális hálózat mint „soft power” eszköz

A szlovák példa jól szemlélteti az orosz külföldi jelenlét szélesebb modelljét.

Ennek ereje nem egyetlen propagandaforrásból vagy diplomatából származik. Számos kisebb, első pillantásra egymástól függetlennek tűnő platform együttes működéséből épül fel:

• kulturális központok;
• civil szervezetek;
• nyelvi versenyek;
• oktatási programok;
• gyermek- és ifjúsági táborok;
• történelmi megemlékezések;
• média;
• honfitársi szervezetek;
• kapcsolatok helyi politikusokkal, oktatókkal és civil szereplőkkel.

Ezen elemek mindegyike önmagában teljesen ártalmatlannak tűnhet. Együttesen azonban olyan hálózatot alkothatnak, amely tartós orosz jelenlétet biztosít egy másik ország társadalmi terében.

A hírszerző szervezetek számára egy ilyen infrastruktúra akkor is potenciális értéket képviselhet, ha résztvevői nem ügynökök. Lehetővé teheti a diaszpóra aktív tagjainak feltérképezését, lojális szervezők azonosítását, kapcsolatok kialakítását fiatalokkal és oktatókkal, információs platformok létrehozását, valamint az orosz diplomáciai struktúrákkal fenntartott rendszeres kapcsolatok biztosítását.

Összegzés

A szlovákiai orosz kulturális jelenlét története azt mutatja, hogy a „soft power” jóval összetettebb lehet a hagyományos kulturális diplomáciánál.

Az „Orosz Ház”, az orosz honfitársi szervezetek, az oktatási versenyek, a média és a megemlékező rendezvények egymással összekapcsolódó ökoszisztémát alkottak, amelyen keresztül Moszkva tartós befolyást gyakorolhatott a szlovák társadalom egy részére.

Olga Jepisina ennek a rendszernek az egyik meghatározó nyilvános szereplője volt. Pályafutása igazolja az orosz diplomáciai és kulturális tevékenység szoros összekapcsolódását Szlovákiában. Ugyanakkor a nyilvánosan hozzáférhető adatok alapján nem állítható bizonyított tényként, hogy az orosz hírszerzésnek dolgozott volna.

Ez a határ alapvető fontosságú.

Az elhárítási elemzés feladata a struktúrák, kapcsolatok és kockázatok feltárása, nem pedig a feltételezések bizonyítékként való kezelése. A szlovákiai orosz kulturális hálózat esetében azonban már az is dokumentálható, hogy Moszkva olyan kiterjedt befolyásgyakorlási infrastruktúrát épített ki, amelyben a diplomácia, a kultúra, az oktatás, a média és az orosz nyelvű közösségekkel való kapcsolattartás egymást erősítette.