Ahogy minden év elején, most is átalakította a KSH az infláció számításának módszertanát egy kicsit, hogy passzoljon a fogyasztói szokások változásához. Megnéztük, mi minden változott – a hvg.

Az egekben jár a magyar infláció, a januári 7,9 százalékos adatnál utoljára 2007 augusztusában mértek magasabbat. A nemrég kiadott januári adat még egy szempontból érdekes: a Központi Statisztikai Hivatal néhány új terméket is bevett azok közé, amelyekből kiszámolják az inflációt, és átsúlyozta a termékcsoportokat is.

Ez önmagában nem meglepő új fordulat, szinte minden ország statisztikusai minden év januárjában frissítik a módszertant, hogy az tartsa a lépést a világ változásával – képzeljük csak el, hogy nézne ki az infláció, ha még mindig mondjuk az 1990-es forgalom alapján mért súllyal számolnák oda a számítógépeket vagy a mobiltelefonokat. (Afrikában volt pár országban példa arra, hogy évtizedekig nem foglalkoztak a fő gazdasági mutatók módszertanával, egy ilyen időszakot követő váltásnál tudta például Nigéria egy nap alatt megduplázni a GDP-jét.) De amikor rég nem látott szinten jár az árak emelkedése, érdemes megnézni, pontosan mi áll emögött. Arról nem is beszélve, hogy a statisztikusok most különleges kihívással szembesültek: a járvány úgy átalakította a vásárlási szokásokat, hogy bonyolult feladat kiszámolni, miképp nézzen ki a fogyasztói kosár.

Minden ilyen számításnál két iránya van a módszertan megváltoztatásának:

• Közel ezer, idén 978 különböző termék, hivatalos nevükön reprezentánsok árát figyelik a KSH munkatársai hónapról hónapra, ilyenkor kiszórhatnak néhány olyat ezek közül, amelyeket senki nem vásárol már, és behozhatnak olyanokat, amelyek újak, vagy mostanában lettek igazán fontosak,
• ezeket pedig 140 termékcsoportba rendezik, mind a 140-nek adnak egy súlyt, mennyire fontos az infláció kiszámolásakor – azt nézik, országos átlagban az összes vásárlásra vagy szolgáltatás igénybevételére elköltött pénz mekkora része megy el rájuk –, ezt a súlyt is az év elején gondolják újra.

Így figyelik az árakat

Egy ilyen módszertan nagyon bonyolultnak tűnhet elsőre, sokkal egyszerűbb, ha egy termékcsoport példáján nézzük, legyen ez most az újságoké. A 978-as listán szerepel a HVG, a Nemzeti Sport, a Blikk, a Story, a Kiskegyed, a Nők Lapja, a TVR7 és a Lakáskultúra 1–1 száma, illetve a Nők Lapja egyhavi előfizetési díja. Az adatösszeírók megnézik ezeknek az árait minden hónapban, a 140 termékcsoport közül ezek összevonva jelentik az „újság, folyóirat” nevű csoportot.Azon nem változtattak idén, hogy mely újságok árát figyeljék – korábban erre akkor volt szükség, amikor legolvasottabb napilapként először a Népszabadság bezárt, majd a listán a helyére lépő Magyar Nemzet rövid időre megszűnt, majd kiadót váltott, így viszont már nem a legolvasottabb. Mivel azonban egy kicsit kevesebbet költöttek az emberek nyomtatott újságokra a teljes fogyasztásukhoz képest, a sajtó súlya 0,291 százalékról 0,25-re csökkent.A helyzet ebben a termékkörben azért egyszerűbb kicsit, mint sok más csoportban, mert ugyanaz az újság az országban mindenhol ugyanannyiba kerül. A legtöbb más termék esetében a 19 megye mindegyikében és Budapesten is megnézik az árat.

A 978 reprezentáns közé több új is bekerült idén. Az egyértelműen a járvány hatása, hogy négy új, házhoz szállítást is tartalmazó tétel is felkerült a listára. Egy adag előfizetéses menü, valamint egy főzelék házhoz szállítása már eddig is beleszámított a mutatóba, mostantól viszont egy hamburger, egy húsos lasagne, egy rántott sertésborda vagy csirkemell és a hozzá tartozó köret, illetve egy 24-32 centis hawaii pizza házhoz rendelésének ára is befolyásolja az inflációt. (Ez utóbbinál azért álljunk meg egy pillanatra: a politikán is lehet nagyokat vitatkozni, de ez néha semmi ahhoz képest, hogy mekkorákat tudnak veszekedni vadidegenek az interneten arról, szabad-e a pizzára ananászt tenni, egész új érvként jöhet be az, hogy már a KSH is állást foglalt az ananászos pizza pártján.)

Nincs ellenben nagy köze a járványhoz, de a fogyasztói szokások változását követi az, hogy a hagyományos dohánytermékek mellett két új, egy hevítésre szánt dohánytermék, illetve az elektromos cigaretta utántöltő folyadéka is bekerült a reprezentánsok közé.

Nagyot változott az, ahogyan az autók bekerülnek az inflációba. Sokkal több hibrid meghajtású autó került a reprezentánsok közé – 25 új autó árát figyelik, eddig a Toyota RAV4 képviselte a hibrid csoportot, mostantól, a Suzuki SX4-Cross 1.4, a Suzuki Vitara 1.4, a Toyota Prius+ 1,8, a Suzuki Ignis 1,2 és a Suzuki Swift 1.2 hibrid verziója csatlakozik melléjük. Most került be a fogyasztói kosárba a Kia E-Niro is, ez az első teljesen elektromos meghajtású autó, amely beleszámít az inflációba. Ehhez kapcsolódik az is, hogy mostantól az elektromos autók töltésének díja is beszámít a mutatóba.

Az átsúlyozásoknál is fontos volt a járvány. A 140 termékcsoport közül a legnagyobb mértékben a házon kívüli étkezés súlya nőtt, hiszen most már ezt nem érintik olyan lezárások, mint 2020-ban. Az előző számítás szerint még csak az összes fogyasztás 3,36 százaléka ment erre a célra, most ezt 5,05-re súlyozták át. A második legnagyobb növekedést – 0,94-ről 1,67 százalékra – a büféáruknál, a harmadik legnagyobbat – 0,94-ről 1,66-ra – a munkahelyi előfizetéses menüre mérték, nyilván itt sem kell csodálkozni azon, hogy a lezárások vége a magyarázat.

Egészen mással magyarázza a KSH a negyedik-ötödik legnagyobb emelkedésű termék súlyának növekedését: a dohányáruk 5,91 helyett 6,51, a járműüzemanyagok 5,97 helyett 6,46 százalékos súllyal esnek latba. Mindkét termékcsoport ára akkorát nőtt 2021-ben, hogy az átlagos magyar kiadásai között sokkal nagyobb arányt képvisel, mint korábban. Persze a benzinnél ott van a járványhatás is: 2021-ben a forgalom is óriásit nőtt, az elszálló árak ellenére sokkal többet tankoltak, mint egy évvel korábban, ahogy egyre kevesebben dolgoznak otthonról.

A háztartási energiára, illetve a nem vendéglátásban vásárolt élelmiszerekre arányaiban kevesebbet költöttek a magyarok, mint korábban, ezért ezeknek a termékeknek a súlya csökkent. A háztartási energia 5,95 helyett csak 4,99 százalékkal számít be az inflációba.

Akik kritizálják a módszertant, évről évre elő tudják hozni azt, hogy néhány olyan tétel is van a listán, amely már közel sem tűnik annyira fontosnak, mint a múltban. Ők most is bólinthatnak: igen, a kvarcóra még mindig beleszámít az inflációba.

Ennek az a magyarázata, hogy minden olyan karóra ide tartozik, ami nem felhúzós, tehát nem egy negyven évvel ezelőtt divatos Casio órát kell elképzelnünk, bármennyire is adná magát a gondolat. Szintén benne maradt a reprezentánsok körében a kvarcóra elemcseréje, és az egykor fontos, most már egyre elavultabb tízes csomag üres DVD. Elköszönhettünk viszont a vezetékes telefonkészüléktől, az kikerült a fogyasztói kosárból.

Nincs a megfigyelt termékek között a csirke far-hát – ebben sincs változás. A kormány ugyan odatette ezt is az ármaximálásban érintett termékek közé, de a KSH módszertanába nem fért bele. Valószínűleg egész egyszerűen azért, mert más élelmiszerekhez képest olyan olcsó, hogy a teljes országos fogyasztói kosárban elhanyagolható részt képvisel csak.

Annál fontosabb egy igazán nagy tétel kihagyása:

az ingatlanárak nem számítanak bele az inflációba.

Erről óriási vita folyik a statisztikusok között, mi lenne a helyes eljárás – az eurózóna példáját követve Magyarországon 2012 óta kihagyják a lakásárakat. Ezt a KSH azzal magyarázza, hogy a saját lakás „nem vásárolt fogyasztásnak minősül”. A közgazdászok, akik ezt pártolják, azzal szoktak érvelni, hogy a saját lakás nem fogyasztás, hanem egy vagyonelem, pláne nem egy szolgáltatás, ezért nem a fogyasztói kosárban van a helye. (Ugyanígy nem jelenik meg a mutatóban az sem, ha mondjuk a lakásra felvett hitel drágul, hiszen az sem fogyasztás.) Az is igaz, hogy sok tétel, amely befolyásolja a lakásárat – az építéshez használt anyagok, vagy épp a lakásfelújítási szolgáltatások díjai – ott vannak a fogyasztói kosárban. De ugyanennyire jogos az az ellenérv is, hogy az emberek többsége semminek a vásárlására nem költ egy tételben annyit, mint egy lakásra, valahogyan tehát illene jelezni az árváltozást.

A lakásbérlés más: nálunk az önkormányzati, összkomfortos lakások, továbbá a 30–40, valamint az 50–60 négyzetméteres társasházi, bútorozott lakások havi bérleti díja megjelenik a mutatóban. Itt is van azért némi bizonytalanság – az önkormányzati lakások még rendben vannak, de a magánpiaci lakáskiadás gyakran eléggé a szürke zónában mozog ahhoz, hogy ne legyen könnyű összeszedni a pontos számokat.