A 32 éves kenyai James Kamau Ndungu története jól példázza az egyre aggasztóbb jelenséget. Munkanélküliként Oroszországba utazott, miután fizikai munkát ígértek neki. Kezdetben még az Isztambuli repülőtér területéről küldött képeket barátainak, ám néhány héttel később már katonai egyenruhában jelentkezett, majd azt írta, hogy Ukrajnában, lövészárokban van. Utolsó üzenete így szólt: „Minden rossz.”

A The New York Times vizsgálata szerint ez nem egyedi eset. Egyre több afrikai kerül a frontvonalba az orosz–ukrán háborúban. Míg egyesek önkéntesként csatlakoznak, sokakat civil munkák ígéretével csábítanak, majd katonai szolgálatra kényszerítenek.

A toborzási hálózatok számos országot érintenek, köztük Kenya, Nigéria, Ghána és Dél-Afrika. A közvetítők gyakran utazási vagy munkaerő-közvetítő cégeknek adják ki magukat, és közösségi médián keresztül hirdetnek. A szerződések többnyire orosz nyelvűek, így az érintettek nem értik azok tartalmát.

Az okok mélyebbek: Afrika fiatal népessége gyorsan növekszik, miközben kevés a munkahely. Ez kiszolgáltatottá teszi a fiatalokat. A kenyai politikus Okoiti Andrew Omata szerint a helyzet az elkeseredettség új szintjét mutatja.

Oroszország tagadja a kényszert. Szergej Lavrov szerint minden önkéntes alapon történik, míg Dmitrij Peszkov szerint nincs tudomásuk visszaélésekről. Az ukrán diplomata Olekszandr Scserba viszont azzal vádolja Moszkvát, hogy kihasználja a kiszolgáltatott embereket.

A túlélők beszámolói más képet mutatnak. Vincent Odhiambo Aviti szerint őt kényszerítették szerződés aláírására, majd a frontvonalra küldték Vovcsanszk közelében. A harcteret „halál zónájának” nevezte.

Európa számára ez több dolgot jelent: az orosz hadsereg emberhiányát, a konfliktus globalizálódását, valamint új biztonsági és politikai kockázatokat.