Irán és Oroszország viszonya február 24-e után rohamosan javulni kezdett. Március végén Szergej Lavrov bejelentette, hogy a két ország kormánya keresni fogja a nyugati szankciók megkerülésének módjait. Irán Oroszországba irányuló exportja márciustól októberig 70%-kal, a teljes kereskedelmi forgalom 40%-kal nőtt, ugyanakkor a hadiipari komplexumban való együttműködés lett a Kreml és Teherán közötti új formátumú kapcsolatok fő ütőkártyája, – írja a EU Political Report.
A Guardian már április 12-én arról számolt be, hogy az Oroszország Iránból Irakon keresztül csempészett fegyvereket kap az ukrajnai háborúhoz.
Az első jele annak, hogy Irán valóban katonai támogatást nyújt Oroszországnak, ami azt jelenti, hogy de facto részt vesz a háborúban, a Fehér Ház július eleji bejelentése volt, miszerint Irán több száz harci UAV átadását tervezi Oroszországnak.
A Pentagon még arról is kapott hírszerzési adatokat, hogy július 15-én orosz tisztviselők olyan drónokat vizsgáltak meg, amelyeket el lehet adni Ukrajnával való háborúra.
Július végén a nemzetközi média drónok eladásáról kezdett írni, és arról, hogy már az orosz hadsereg szolgálatában állnak, valamint az orosz katonai bázisokra küldött iráni oktatókról, akik UAV-kezelőket képeznek ki.
A helyzet meglehetősen logikusnak tűnt, mert a nyár elején Oroszország akut hiányt érzett saját UAV-jaiból, amelyek ráadásul sok tekintetben rosszabbak az ukrán fegyveres erők által használt nyugati modelleknél, és az Iránhoz intézett felhívás, hogy oldja meg ez a kérdés nem váratott sokáig magáragyszerűen nem volt más lehetőség Oroszország, Irán és Kína számára, bár hallgatólagosan támogatják Oroszországot, megértik, hogy minden olyan kísérlet, amely az országok kapcsolatait a fegyverkereskedelem szintjére helyezi az háború fenntartása érdekében, előbb-utóbb hosszú távú következményekkel jár reputációs és szankciós kockázatok, amelyek az ország katonai támogatásával nem lesznek képesek megtérülni.
Ellenkezőleg, az iráni gyártmányú drónok Jemenben, Libanonban, Szíriában és Irakban valóban jól teljesítettek, és magának az Iráni Iszlám Köztársaságnak a kilátása az Egyesült Államok közel-keleti pozícióinak megerősítésére és egy nukleáris szövetséges legyőzésére az orosz-ukrán háború rendkívül lehangolónak tűnt.
És ami a lényeg, Putyin számára két lehetőség maradt, kihez fordulhat segítségért a hadiipari komplexum hiányának megoldásában, ezek az országok a KNDK és Irán. Ugyanakkor az Orosz Föderáció számára nagyon fontos volt, hogy ezeket az információkat zárt ajtók mögött tartsa, ami persze végül nem sikerült. De önmagában az a tény, hogy Oroszország segítséget kér abban, amiben élvonalbelinek és túlzónak kellene lennie, tekintettel a Kreml korábbi retorikájára, komoly csapást mért Putyin és a körülötte lévők hírnevére.
Augusztus végén jelentek meg információk a Shahed-136 kamikaze drónok első ukrajnai használatáról. Szeptemberben az első Shahed-136-os drónt lelőtte az ukrán hadsereg a harkovi régióbeli Kupjanszk közelében, és a roncsokon azonnal Geran-2 jelzéseket vettek észre. A hónap során összesen több tucat ilyen drónt lőttek le, támadásokat követtek el Kijevben, Odesszában, Nyikolajevben, valamint a Dnyipropetrovszk régióban. A drónok fő célpontjai a kritikus infrastruktúra voltak, de lakóépületek és emberek is érintettek. Irán a mai napig hivatalosan tagadja, hogy UAV-t szállított volna Oroszországnak, annak ellenére, hogy Ukrajna és a nyugati hírszerzés közvetlen bizonyítékokat gyűjtött össze. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár arról beszélt, hogy előző nap Irán drónokat adott el, az EU Tanácsa pedig három iráni állampolgár és egy vállalkozás ellen hozott szankciókat. Kanada további szankciókat is bevezetett, egy hónapon belül ez a harmadik alkalom, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok pedig bejelentette a szankciók előkészítését. Valószínűleg Irán számára nem az a fontos, hogy katonai drónokat adjon el az agresszor országnak, amely azokat az ukrajnai háborúhoz használja majd, hanem az a tény, hogy ez az eladás akkor lehetséges, ha az eladó meggyőződése szerint átadja az árut a stratégiai partner védelmi komplexumának javítása, és nem a szomszédos államok elpusztítása. Hogy valójában hogyan lesz, az persze a tranzakcióban részt vevő felet nem érdekli. Irán számára fontos az Oroszországgal kötött szövetség egyrészt azért, hogy egy szövetségessel szemben demonstrálja az atomhatalom jelenlétét, másrészt a közel-keleti hatalom és befolyás megőrzése érdekében. Az Iszlám Népköztársaság radikális szárnya számára az orosz-ukrán háború csak egy mechanizmus a Nyugat és az Egyesült Államok ellen. Irán tetteivel nyíltan kijelenti, „hogy Teherán fegyverei versenyezhetnek az Egyesült Államok fegyvereivel”. A két állam külpolitikájának és stratégiai partnerségének megszilárdítása az Egyesült Államokkal szemben logikusan azzal magyarázható, hogy Irán és Oroszország számára a demokratikus béke és annak értékei jelentik a hatalom végét. A két állam a kiszabott szankciók számát tekintve osztozik az első és a második helyen, ráadásul Irán több mint egy évtizede szerepel a terrorizmust támogató országok listáján, ezen a listán Oroszország is helyet foglalt magának egy szankció elindításával. február 24-én megtámadták Ukrajnát. Azt is meg kell jegyezni, hogy mindkét országban az államapparátus és a vallás egyesül, a tekintélyelvűség markáns árnyalatával, ahol a szólásszabadság és az emberi jogok háttérbe szorulnak, ha fennáll a hatalom elvesztésének veszélye. Irán az 1980-as évek óta él az amerikai szankciók alatt, és elég jól sikerült alkalmazkodnia. Oroszország számára ez a tapasztalat felbecsülhetetlen a jelenlegi helyzetben, különösen, ha hajlandó megosztani. Iránnak sikerült újjáépítenie a gazdaságot az új valósághoz, ahol az ország kénytelen nélkülözni a SWIFT nemzetközi fizetési rendszert, valamint új módokat keresni a közvetítőkön keresztüli áruvásárlásra.
Ráadásul Oroszország már régóta együttműködik Iránnal. Például Oroszország befejezte az első atomerőmű építését Iránban és az egész Közel-Keleten Bushehr városában. Az építési munkálatok 1997-ben kezdődtek, magát a bushehri atomerőművet pedig 2011-ben indították el. 2014. november 11-én Oroszország és Irán megállapodást írt alá két új erőmű építéséről, a második blokk építését 2024-ben, a harmadik blokkot 2026-ban tervezik befejezni.
A lehetőség, hogy Iránhoz és Észak-Koreához forduljanak a gyorsan kimerülő hadiipari komplexum feltöltése érdekében, egyfajta mentőövvé vált a Kreml számára. Észak-Korea és Irán között mindössze annyi a különbség, hogy az utóbbi két széken akar ülni, abban érdekelt, hogy visszakapja az Egyesült Államok aláírását a 2015-ös nukleáris egyezményben, és ezáltal százmilliárdokat kapjon ebből a megállapodásból. Irán számára viszont az a tény, hogy Oroszország segítséget kér, nagy jelzés a világközösség számára Teherán katonai potenciáljáról, amivel maga Hamenei ajatollah sem tudott dicsekedni október 19-én, mondván: „Amikor az iráni drónokról készült fényképek néhány évvel ezelőtt megjelentek, a hírek voltak arról, hogy ez egy fotómontázs. Ma ezeket a drónokat félelmetesnek hívják.” Az ajatollah megjegyzése potenciálisan rontja Irán helyzetét a Shahed-136 drónok Oroszországnak történő eladása körüli botrány megoldására irányuló kísérletben, és teljesen cáfolja a Külügyminisztériumuk minden korábbi kijelentését az állam ártatlanságáról a fentiekben.
A 2015-ös megállapodás (Joint Comprehensive Plan of Action) Irán, az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja (USA, Kína, Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország), valamint Németország között a nyugati szankciók egy részét (főleg a olajembargó), cserébe Irán beleegyezik abba, hogy a dúsított urán nagy részét külföldre szálítja ki, miközben 300 kg-os készletet tart fenn a térfigyelő kamerák és a nemzetközi ellenőrök, elsősorban a NAÜ folyamatos ellenőrzése alatt, valamint a 3,67%-os tisztaságig dúsítását és a dúsításhoz szükséges fejlett centrifugák működtetését korlátozza.
Az ENSZ 2231-es határozata 2015-ben az iráni megállapodás része lett. Eszerint a korszerű fegyverrendszerek, köztük a drónok Irán általi vásárlására vagy eladására vonatkozó korlátozások 2023-ig voltak érvényben. Más szóval, Irán közvetlenül megsértette az ENSZ határozatát, amikor drónjait Oroszországnak adta el, amit már hivatalosan bejelentettek Franciaország, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság (az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai).
2018-ban Trump elnök egyoldalúan kilépett az Egyesült Államokkal a megállapodásból, izraeli hírszerzésre támaszkodva, miszerint Irán titokban dúsítja az uránt, és nukleáris fegyverek kifejlesztését tervezi. Trump döntésére válaszul Irán elkezdte megszegni kötelezettségeit.
Az elkövetkező 11 hónapban számos tárgyalás zajlott Irán és az Egyesült Államok között az EU közvetítésével, és az EU új megállapodástervezeteit küldte meg Teheránnak felülvizsgálatra.
Figyelemre méltó, hogy az EU számára mindig is az Iránnal kötött nukleáris megállapodás volt a helyzet kívánt végeredménye, ezért Trump 2018-as döntése után az EU közvetlenül vállalta az Egyesült Államok és Irán közötti párbeszéd fenntartására irányuló erőfeszítések oroszlánrészét. Ugyanezen év szeptemberében az amerikai elnök döntésére válaszul az atomalku résztvevői (Nagy-Britannia, Kína, Franciaország, Németország és Oroszország) megállapodtak abban, hogy létrehozzák az amerikai szankciók megkerülő mechanizmusát a kereskedelem és a kereskedelem folytatása érdekében, monetáris elszámolások Iránnal.
Ami az új atomalku projekteket illeti, Irán bizonyos pontokon még engedményeket is tett, például már nem ragaszkodnak ahhoz, hogy az Egyesült Államok törölje az Iráni Forradalmi Gárdát a külföldi terrorszervezetek hivatalos listájáról. Másodszor, Irán már nem követel garanciákat arra vonatkozóan, hogy a leendő amerikai elnök nem fog kihátrálni a megállapodásból, ahogyan azt Trump tette 2018-ban. Ugyanakkor továbbra is a NAÜ vizsgálatának kérdése a fő buktató. Irán követelte a NAÜ-től, hogy hagyja abba a három létesítményében talált radioaktív nyomok eredetének vizsgálatát, és ez az álláspont Teherán esetében változatlan marad.
Mindenesetre Irán egyetlen lehetősége a 2015-ös megállapodás megújítására az volt, hogy lemond a követelésekről. Teherán erre a nyár közepén jött rá, amikor Putyin iráni látogatására került sor. Ezt megelőzően Teherán semleges álláspontot foglalt el az ukrajnai háborúval kapcsolatban, némileg hasonló Kína és India álláspontjához. Július 19-én, Putyin látogatása során Irán legfőbb vezetője, Ali Hamenei továbbra is „megelőző” intézkedéseknek nevezte a Kreml Ukrajna elleni fellépését, egyértelművé téve, hogy országa általában véve Oroszországot támogatja.
Az a döntés, hogy a nemzetközi pária Oroszország mellé áll, azt mutatja, hogy Irán bezárta a kaput a Nyugattal és az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatok javítása előtt, legalábbis a következő néhány évre. Nagy a valószínűsége annak, hogy Oroszország olyasmit ígért Iránnak, ami teljes mértékben fedezi a két állam közeledésének kockázatait és következményeit. Valószínűleg beszélhetünk olyan technológiákról, különösen katonai technológiákról, amelyekhez Irán több évtizede korlátozott hozzáférést jelent, ilyen például a katonai repüléstechnika.
El kell mondani, hogy Izrael, az Egyesült Államok legfőbb szövetségese a Közel-Keleten mindig is ellenezte az Irán elleni szankciók feloldását, ugyanezt az álláspontot képviseli Szaúd-Arábia is, amelynek történelmi gyökerei a Teheránnal való konfliktusban gyökereznek. Sok okunk van azt hinni, hogy a szankciók feloldása és a nukleáris egyezmény újraindítása után Teherán nem adja fel a nemzetközi terrorizmus támogatására irányuló ambícióit és megszegi kötelezettségeit, ugyanakkor sokkal több lehetőség és pénz lesz.
Oroszország számára az Iránnal szembeni szankciók feloldása meglepő módon sok aggályt vet fel. Mindenekelőtt a két állam az első tízben van az olajtartalékok tekintetében, és Irán belépése a nemzetközi olajpiacra felesleges versenykörnyezetet teremt a Kreml számára, ami minden eddiginél jobban ellentétes Putyin érdekeivel. Az oroszországi helyzet 8 hónapos háború után nem diktálja annak lehetőségét, hogy valaki mással megosszák a pénzügyi folyamatokat. Az olaj és a gáz továbbra is Oroszország Ukrajna elleni agressziójának fő támogatója.
Valóban az volt Irán és Oroszország terve, hogy az UAV nevét „Shahed-136”-ról „Gerany”-ra változtassák? Vagy talán az volt a logika, hogy Irán eladta ezeket az UAV-kat Oroszországnak, azzal a céllal, hogy ne a háború keretein belül használja őket, de, ahogy mondják, ez a vevőnek felelőssége. Ez a lehetőség nem valószínű, mert az Iszlám Forradalmi Gárda küldöttsége és oktatói érkeztek a Krím-félszigetre, hogy felkészítsék az oroszokat az új „játékokkal” való munkára.
Egy dolog változatlan, az iráni kormány hazudik, és mindig duplán kell fizetni a gyors és véres pénzért. A bizonyítékbázis létezik, és ez elegendő lesz bármilyen bírósági eljárásra és a nemzetközi közösség kérésére. Az elmúlt másfél hónapban Oroszország számos ukrán várost támadott meg iráni gyártmányú Shahed-136 drónokkal. A létfontosságú infrastrukturális létesítmények mellett lakóépületek is sújtottak, és sok áldozat is volt. Ha eladsz egy kést egy gyilkosnak, tudva, hogy hol és hogyan használja fel a termékedet, egyszerűen cinkossá válsz a gyilkosságban. Ezt az elvet nem szabad elveszíteni a világpolitika nagy kulisszái mögé, alkalmazni kell mind az állam egyes alanyaira, mind az államok egészére. A terrorizmus bármilyen formában történő szponzorálása agressziós cselekmény, és minél hosszabb ideig van csukva a szem és meg van kötve a világtársadalom keze, annál több a terrorizmus és az elkövetni akarók.
Az október 17-én, hétfőn történtek örökre véget vetettek Irán azon vágyának, hogy elvonatkoztasson az ukrajnai háborútól. Egy nő terhességének 6. hónapjában bekövetkezett haláláért nemcsak Oroszország, hanem az iráni kormány is felelős, amelynek Shahed-136 drónjai békés ukránok halálát okozták. Az iráni politikai körök már több mint egy hete dolgozzák ki a hivatalos verziót és a hatóságok álláspontját a drónok eladásának tényével kapcsolatban, megértették, hogy nem megy tovább folytatni a „nem adtunk el semmit” retorikát, és egyúttal egy olcsó ürügyet erőltetnek „nem adtunk el drónokat Oroszországnak háborúban való használatra”.
Attól is tartanak, hogy Irán Fateh-110-et és Zolfaghar föld-föld ballisztikus rakétákat fog eladni Oroszországnak, ami maga Irán szerint nem igaz. Mindenesetre csak nőni fog a vágy, hogy a Kreml kedvében járjanak katonai ügyekben, ahol az Iszlám Köztársaságnak minden bizonnyal sikerült. És ezek különböző típusú UAV-k és ballisztikus rakéták. A média arról is írt, hogy orosz operátorokat képeztek ki az Arash-2 UAV-val való művelésére, amelyet Irán ennek ellenére Oroszországnak adott el. Korábban iráni tisztviselők tagadták ezt az információt, azzal érvelve, hogy „ha Oroszország ezt a drónt Ukrajnában használja, az amerikaiak hozzáférhetnek technológiáinkhoz”.
Egy dolog fontos: ha egy demokratikus világot építünk, ahol Oroszország veszélyt jelent az értékeire, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül az Iráni Iszlám Köztársaságot, amely régóta a rossz, nem pedig a jó tengelyét választotta. És a gonosz egyesülésének bármilyen erősítése annak megsokszorozódásához és az áldozatok számának növekedéséhez vezet.