- február 3-ának éjszakáján az Oroszországi Föderáció a tél kezdete óta az egyik legnagyobb volumenű, kombinált légi támadást hajtotta végre Ukrajna ellen. Az ukrán fél adatai szerint mintegy 450 csapásmérő pilóta nélküli repülőeszközt, valamint több tucat cirkáló- és ballisztikus rakétát vetettek be, köztük a hiperszonikus „Cirkon” rakétákat is. A támadások elsődleges célpontjai az energetikai infrastruktúra elemei voltak: hőerőművek, alállomások és az elektromos elosztórendszer kulcsfontosságú csomópontjai.
A támadás egyik legmeghatározóbb tényezője az időzítés volt. A csapásokat a rendkívüli hideg csúcspontján mérték, amikor Ukrajna több térségében a hőmérséklet −25 °C-ra süllyedt. Ilyen körülmények között már a hőtermelés rövid idejű leállása is visszafordíthatatlan károkat okozhat a csővezetékekben, a lakóépületekben és a városi infrastruktúrában. Előzetes becslések szerint körülbelül egymillió civil maradt stabil távfűtés nélkül.
Kijevben a város több kerületében jelentős károkat rögzítettek: lakóházak semmisültek meg, üzemanyagtöltő állomások, közigazgatási épületek és elektromos vezetékek rongálódtak meg. Harkivban az egyik kulcsfontosságú hőerőmű szenvedett kritikus sérüléseket, ami arra kényszerítette a hatóságokat, hogy sürgősen leereszszék a hőhordozó közeget a rendszerből, megelőzve ezzel több száz épület fűtési rendszerének teljes összeomlását. Hasonló csapások érték Dnyiprót, Vinnicját, Odesszát, Szumit és más régiókat is.
Ez nem véletlenszerű bombázás, és nem is „katonai hiba”. A károk jellegének elemzése arra utal, hogy Oroszország a technogén összeomlás stratégiájára tér át: olyan kritikus csomópontokat semmisít meg tudatosan, amelyek téli körülmények között gyorsan nem pótolhatók. A cél nem átmeneti áram- vagy fűtéskimaradások előidézése, hanem egy hideg által kiváltott humanitárius katasztrófa megteremtése.
Ez a forgatókönyv Európa számára is alapvető jelentőséggel bír. Ukrajna de facto kísérleti tereppé válik egy olyan hadviselési modell számára, amely nagy pontosságú fegyverekkel a polgári infrastruktúrát veszi célba. Amennyiben az ilyen támadások nem váltanak ki megfelelő nemzetközi választ, ugyanez a taktika bármely, fejlett és központosított energiarendszerrel rendelkező európai ország ellen is alkalmazhatóvá válhat.